Krausz Ferenc

Németországban élő magyar születésű fizikus, Pierre Agostini Egyesült Államokban tanító francia fizikus és Anne L'Huillier Svédországban dolgozó szintén francia fizikus kapja az idei fizikai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia keddi stockholmi bejelentése szerint. Az indoklás szerint a tudósok az elismerést az elektronok atomon belüli mozgásának vizsgálatát szolgáló attoszekundumos fényimpulzusokat előállító kísérleti módszereikért kapják.

A három díjazott - akik közül Krausz Ferenc és Anne L'Huillier kutatásaikért megkapták tavaly a Wolf-díjat is - kísérleteivel új eszközöket adott az emberiségnek az atomokban és molekulákban lévő elektronok világának felfedezéséhez. Pierre Agostininek, Krausz Ferencnek és Anne L'Huillier-nek sikerült létrehoznia olyan extrém rövid ideig tartó fényimpulzusokat, amelyekkel vizsgálni lehet az elektronok mozgásának vagy energiaváltozásának gyors folyamatait. 

Az elektronok világában a változások rendkívül rövid idő, néhány tized attoszekundum (a másodperc milliárdod részének milliárdod része) alatt zajlanak le. A díjazottak kísérleteik során olyan ultrarövid, attoszekundumos fényimpulzusokat hoztak létre, amelyek felhasználhatók az atomokon és molekulákon belüli folyamatok mérésére. Az alapkutatás jelenleg az univerzum megértését célozza, de számos területen - például az elektronikában és az orvosi diagnosztikában is - lesz lehetőség a gyakorlati alkalmazására.

Bővebben a forrásban,
Forrás: Infostart.hu

A marslakók köztünk élnek – Dr. Nagy György tanszékvezető egyetemi docens székfoglalója

Barabási Albert-László

Barabási Albert László (Karcfalva, 1967. március 30 -) magyar fizikus, hálózatkutató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Apja Barabási László történész, volt múzeumigazgató. Édesanyja, Katalin magyar szakos tanárnő és gyermekszínházi rendező.

Középiskolai tanulmányait a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumban folytatta. Gimnazistaként szobrász szeretett volna lenni, szobrászatot is tanult, amivel azonban hamar felhagyott. Közben fizikából már diákvetélkedőket nyert, végül fizika szakra jelentkezett. Egyetemi tanulmányait 1986–1989 között a bukaresti egyetem fizika és mérnöki szakán folytatta, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1991-ben ugyancsak fizikából végzett mesterképzést, fraktálelméletből diplomázott. Tudományos fokozatot 1994-ben a bostoni egyetemen szerzett.

Kutatási területe: A komplex hálózatok elméletének területén elért eredményei meghatározóak.

Az ő munkája nyomán vált fontos kutatási területté a skálafüggetlen hálózatok tanulmányozása. Ilyen, kiegyenlítetlen kapcsolat-eloszlású hálózatokat a természettudomány és szociológia legkülönbözőbb területein megfigyelhetünk. A skálafüggetlen hálózatok megjelenését Barabási a preferenciális kapcsolódás jelenségével magyarázta. Egy növekedésben lévő hálózatban akkor beszélünk preferenciális kapcsolódásról, ha egy csúcs kapcsolatgyűjtő képessége a már összegyűjtött kapcsolatainak számával arányosan növekszik. Az általa és tanítványa által kidolgozott modell a Barabási–Albert-modell szócikkben található. Ő és kutatócsoportja a web "átmérőjét" is meghatározta, e szerint átlagosan 19 kattintásra vagyunk a jelenleg fellelhető bármely internetes oldaltól.

Kutatásai a hálózatokról a kommunikációelmélet egyik kedvelt tézisét, a világfalu-elméletet, illetve a hatlépésnyi távolság törvényét is megerősítik.

Forrás: wikipédia

Selényi Pál

Selényi Pál (Adony, 1882. nov. 17. – Budapest 1954. márc. 21.) fizikus, az MTA l. tagja (1948), Kossuth-díjas (1952). Matematika-fizika szakos tanári oklevelét 1907-ben a budapesti tudományegyetemen szerezte, ahol Eötvös Loránd tanítványa, majd tanársegédje volt. 1910-ben doktorált, 1912-13-ban állami ösztöndíjjal Berlinben és Göttingenben tanult. A Tanácsköztársaság alatt a tudományos egyesületek és múzeumok direktóriumának tagja lett, az 1918-19. tanév második félévében az egyetemen kísérleti fizikát adott elő. A Tanácsköztársaság bukása után az egyetemről fegyelmi úton eltávolították, 1921 őszétől két évtizeden át volt az Egyesült Izzó kutatója, majd 1939-ben nyugdíjba kényszerült. 1949-ig villamossági vállalati szakértőként működött, 1948-ban a budapesti tudományegyetemen magántanári fokozatot nyert. Mind a klasszikus, mind a műszaki fizika területén jelentős eredményeket ért el, optikai kísérletei a kvantumelmélet egyik alappillérét képezik, eredményeit a szakirodalom számos helyen idézi. A műszaki fizikában munkatársaival együtt az izzólámpák, fotocellák, a fotometria, a színmérések, a katódsugárcsövek és ezek alkalmazásainak terén végzett nagy jelentőségű munkát. Feltalálta a szelenografálást, mely eljárással fény hatására szelénen képeket (fényképeket) lehet létrehozni, utolsó éveiben különösen a szelén egyenirányítókban lejátszódó jelenségek vizsgálatával foglalkozott. Nagyszámú tudományos dolgozata hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelent meg, ez Eötvös Loránd Fizikai Társulat 1964-ben évenként kiosztásra kerülő Selényi Pál-díjat alapított fiatal fizikusok részére. – Irod. S. P. (Fiz. Szle, 1954. 2. sz.); Gyulai Zoltán: S. P. (Akad. Ért. 1954. 2. sz.); P. S. (Nature, Vol. 173. 1954.)

Források: arcanum.com

Mikola cső – Mikola Sándor

A Mikola-cső egy hosszú, színezett vízzel töltött, a vízszintestől a függőlegesig változtatható helyzetű üvegcső, amelyben egy buborék mozoghat. Feltalálója, Mikola Sándor nevét viseli.Megfelelő csővastagság és buborékméret esetén a buborék elég lassan mozog, és nagyon hamar felvesz egy, a cső helyzetétől függő egyenletes sebességet. A Mikola-cső az egyenes vonalú egyenletes mozgás szemléltetésére való kísérleti eszköz. Ugyanakkor, mivel a Mikola-cső kezelése rendkívül egyszerű, a diákok korán elsajátíthatják a kísérletezés, jegyzőkönyvkészítés alapvető módszereit. Az eszközzel többféle célból lehet kísérleteket végezni. Egyrészt adott szögben rögzített Mikola-csőnél egy mérőszalag és egy stopperóra segítségével meg lehet mutatni, hogy a buborék által megtett út és az ehhez szükséges idő egyenesen arányos egymással, azaz a mozgás egyenletes. A két mennyiség hányadosa az adott mozgásra jellemző állandó. Ezt a mérést a sebesség fogalmának a bevezetésekor szokás elvégezni.

A másik nagyon hasznos kísérlet pedig annak meghatározása, hogy a buborék milyen szögben halad a leggyorsabban (ez körülbelül 45-50°[1]között lehet). Optimális esetben a buborék a csőben kb. 53°-os szögben mozog a leggyorsabban, de ezt a kísérleti eredmények valószínűleg nem fogják mutatni.

Mikola Sándor (Felsőpetróc, 1871. április 16. – Nagykanizsa, 1945. október 1.) fizikus, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fizikusként a dielektrikumok polarizálásával foglalkozott, nevéhez fűződik a Mikola-cső megalkotása. Tanári szerepe jelentős, több nemzetközi hírű tudós, így Wigner Jenő és Neumann János is tanítványai voltak. Jelentős tankönyvírói és módszertani munkássága is. 1928 és 1935 között a budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatója volt. Egy időben ellentmondásos és negatív politikai tevékenységet is folytatott, amely komolyan beárnyékolja tudományos munkáját.

Vas vármegyében, a ma Szlovéniához tartozó Felsőpetrócon (1887-től Péterhegy, ma szlovénül Gornji Petrovci) született a Vendvidéken, evangélikus vallású szlovén földműves családban. Szülei Mikola András és Szmodis Anna voltak. Apja sírja ma is megtalálható a péterhegyi evangélikus temetőben. Rajta kívül a családnak volt még egy Ferenc nevű fiúgyermeke, aki a Muravidéken maradt és 1945-ig kocsmát és boltot üzemeltetett. Leszármazottai ma is Szlovéniában élnek.

A Mikola család péter-hegyi lakhelyét egy szőlővel együtt 1840-ben vásárolták grófi birtokból. A fizikus szülőháza vályogépület volt, ami ma már nem áll, de a helyén épült egy másik ház. A hely egy völgyben fekszik, amely a szomszédos Tótkeresztúr (Križevci) felé nyílik. A helyiek Graba (magyarul gödör) névvel illetik, ugyanakkor szülöttje után Mikola-völgy is a neve.

A soproni evangélikus líceumban tanult, ahol Rátz László és később Vermes Miklós is. Tanári diplomát a Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán szerzett matematikából és fizikából. Egy évig Eötvös Loránd mellett az elméleti fizikai intézetben volt gyakornok.

1897-ben a budapesti fasori evangélikus gimnázium helyettes tanára lett, majd egy évre rá megkapta rendes tanári megbízását. Itt fizikát oktatott. 1928-ban az iskola igazgatójává nevezték ki. Közel negyven év után 1935-ben nyugdíjba vonult. A Magyar Tudományos Akadémia közben 1922-ben levelező, 1941-ben pedig rendes tagjává választotta. Szintén 1941-ben visszatért Péterhegyre. 1916-ban a Mathematikai és Physikai Társulat (mai jogutódai a Bolyai János Matematikai Társulat és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat) titkára lett, tisztségét 1923-ig viselte. 1941-ben a társulat tiszteletbeli tagjává fogadta. A Társulat folyóirata, a Mathematikai és Physikai Lapok a matematikus Fejér Lipót mellett fizikus társszerkesztője, továbbá a nevezetes középiskolai matematikai és fizikai versenyek évenkénti rendezésének motorja volt. Emellett 1911 és 1922 között az Urania természettudományi részlegének szerkesztője, 1920 és 1922 között a Domovina című vend lap szerkesztője volt. 1921 és 1936 között az Országos Közoktatási Tanács, 1943–1944-ben a felsőház tagja volt.

1945 tavaszán a Muravidékbe betörő jugoszláv hatóságok a háborús években tett magyarosítás miatt, valamint hogy a nők védelmében a partizánokkal szemben akart fellépni, a jugoszláv hatóságok letartóztatták. A strniščei táborba zárták, ahonnan 1945-ben szabadult, de nem sokkal később a táborban elszenvedett súlyos sérülései miatt Nagykanizsán, 74 éves korában meghalt. Családja még évekig Jugoszláviában tengődött, amikor 1949-ben visszatértek Budapestre. Itt Emília nevű lányát letartóztatták és 1956-ig a kőbányai börtönben tartották fogva (az ok ismeretlen, de talán köze lehet a jugoszláv-magyar viszony elhidegüléséhez).

Források: wikipédia és wikipédia

Egely György (Az Egely-féle életenergia kerék)

Ez az eszköz tízéves kutató- és fejlesztőmunka eredményeként jött létre, megalkotója, Dr. Egely György gépészmérnök, több mint tíz éven át végzett intenzív kutatásokat a különleges energiaátadási folyamatok területén, és ennek egyik eredménye ez a többszörös nemzetközi díjas műszer, amely a világon egyedülálló. A készülék valószínűleg a legkomolyabb játék vagy a legjátékosabb komoly dolog, amivel az ember valaha is találkozott, kipróbálhatja, megmérheti, fejlesztheti vele saját életenergiai szintjét.

Az életenergiai régóta ismert a Föld számos kultúrájában, de fizikája tulajdonságai jórészt ma is ismeretlenek, feltáratlanok. Ennek a készüléknek az az egyik célja, hogy bárki meg tudja mérni a saját, egészségi állapotát befolyásoló életenergiai szintjét (vitalitását). Az életenergia vagy vitalitás a szervezet üzemanyaga és ha valakinek hosszabb ideig kevés van belőle, az hosszú távon súlyos egészségi problémákat okozhat. A készülék segítséget nyújt egyénre szabva a betegségmegelőzésben és egészségünk javításában. Int arra is, hogy figyeljünk magunkra, óvjuk egészségünket és vitalitásunk újra legalább átlagos szintű legyen. A vitalitás növelése: Alvás, lazító gyakorlatok, sport, vitaminok, nyomelemek, étkezés, ionszint, víz struktúrája, egyéb módszerek.

A szerkezet használata egyszerű a kezünket kell a készülék mellé helyezni, az elektronikus számláló ledek segítségével jelzi az elért maximális értéket, ami egyébként jól látható a kerék forgásának a sebességéből is. Néhány perces próbálkozás után észre fogjuk venni, hogy akaratunkkal, különböző tudatállapot beállításával befolyásolni tudjuk a kerék forgásának sebességét és egyik vagy másik kezünk más-más irányba forgatja az érzékelőt.

Az ellenzői olyan „érveket” hoznak fel, miszerint ez a tenyérből származó hőenergiától forog, meg a légmozgás, na meg akármilyen mágneses hatások és önmagában az is a kóklerségét mutatja, hogy az egyik kezünkkel jobban forog, a másiktól kevésbé, meg az egyik szobában a kerék pörög az ember keze mellett, a másikban meg alig vánszorog.

A kétféle nézőpont: Akik az anyagi világban hisznek és minden másfajta elmélet felvetését is eleve elvetik azok azt mondják, hogy más helyen mást mutat, másik kezünkkel mást mér, tehát kóklerség, mivel szerintük életenergia nincs, minden csak a száraz tényszerű fizika.

A másik nézőpont szerint viszont: Életenergia mint olyan létezik, mi itt a Földön egy energiahálóban élünk, az embernek van két oldala, amiket többféleképpen különböztethetünk meg, mint például női/férfi oldal, múlt/jövő, aktivitás/passzvitás és még sorolhatnám, tehát az hogy épp’ melyik kezünknél mit mér, az ezektől az állapotainktól is függ, valamint hogy máshol mást mér az azért van, mert ott más a Föld energiarezgése, ami befolyásolja ezeket az oldalainkat, mitöbb életenergiánkat a Nap és a Hold is befolyásolja. Ehhez még: Ha csak azt nézzük, hogy az Ember testének kb 70%-a víz és a Hold amilyen hatással tengerekre, az ugyanígy hat a testünkre és ezáltal a lelkiállapotunkra is. Emellett az hogy akik ebben hisznek azok azt mondják, hogy akaratunkkal tudjuk befolyásolni a szerkezet működését, azt bizonyítja az is, hogy aki nem hisz ezekben és odateszi mellé a vasalót, amitől a kerék elkezd pörögni, de az valójában nem a vasalótól pörög, hanem az ember akaratától.

Összefoglalva: Akik cáfolni akarják ennek az életenergia keréknek a helyes méréseit, azok nyilván bármikor fognak erre bizonyítékokat találni, mert arra a saját nézőpontjukból tekintenek rá. Amikor az Ember eljutott oda, hogy a Föld talán mégse lapos, akkor ennek az ellenzői olyanokkal érveltek, hogy ha gömbölyű lenne, akkor ott lefolyna róla a víz és ilyesféle logika mentén, akik az életenergia kerék értelmetlenségét akarják bizonyítani, azok fognak is találni számukra egyértelmű bizonyságokat, de ez az ő nézőpontjuk, senkit sem kell győzködni ezekről. Valaki így látja, valaki meg úgy, mindenkinek megvan a hite, amit csak önmaga tud megváltoztatni. Azaz akik ellenzik ezt, akik szerint ez kóklerség, azoknak egyszerűen nincs szükségük egy ilyen irányú életszemléletre.

Ami a saját tapasztalatom: A kerék valóban az ember életenergiáját méri. Jómagam valamikor a ’90-es évek vége felé jutottam hozzá egy ilyen Egely-kerékhez és valóban, amikor jó passzban, feldobódott állapotban vagyok, akkor pörög a kerék, amikor stresszes, görcsös vagyok, akkor az szinte leblokkolja a kereket. Gyerekeim közül amelyik életerős, aktív és nem egy aggodalmaskodó fajta, annál általában pörög a kerék, amelyik hajlamos a borúlátásra, annál meg lassabban, akadozva forog.

Források: lifepress.hu, wikiwand.com

Egely György

Egely György (szül.: Sátoraljaújhely, 1950. július 18.) doktori címmel rendelkező gépészmérnök (hőerőgépész), kutató. Gyermekkorától kezdve a fizikai anomáliák, a különleges, jelenlegi tudásunk alapján nem megmagyarázható jelenségek érdekelték és ennek az érdeklődésnek köszönhetően karrierje során olyan kutatási témák foglalkoztatták, mint a gömbvillámok, az életenergia mérése, a hidegfúzió megvalósíthatósága vagy a piramisok technikai jelentősége. Témái miatt napjaink egyik legérdekesebb és legmegosztóbb magyar kutatója, a szkeptikusok kedvelt céltáblája.

Mondhatjuk, napjainknak a tudományokban egyik legmegosztóbb személyisége, ami életútjából és tevékenységéből magától adódik, mivel a tudomány olyan útjait próbálja bejárni, amiket eddig mások és főképpen a „hivatalos tudomány” elkerült vagy eleve nem létezőnek állít be.

Forrás: wikipedia

Órák és percek (A nyári időszámításról meg az időzónákról – egy kérés az olvasóinkhoz)

Ezen az oldalon általában akkor írunk újdonságokról, ha azok már elértek valamiféle eredményt, ismertséget vagy azt valamilyen elismeréssel díjazták, azonban most ebben kivételt teszek és egy magyar elme eddig nem túl ismert gondolatát osztom meg.

Ide csak a hivatkozását teszem fel – ami itt található vagy a képre kattintva lehet arra az oldalra eljutni – és ami a kérésem, hogy azt megosztásokkal tegyük minél ismertebbé. Ezért itt is azt írom, ami azon az oldalon is látható:

Köszönöm a megosztásokat!

Leptontöltés, leptonszám – Marx György

Marx György (Budapest, 1927. május 25. – Budapest, 2002. december 2.) Kossuth-díjas
magyar fizikus, asztrofizikus, tudománytörténész, egyetemi tanár, tanszékvezető; a leptontöltés felfedezője, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, elismert ismeretterjesztő művek írója.

Marx György, Marx István földrajz–történelem és László Julianna (1897–1956) biológia szakos tanárok gyermekeként született. 1945-ben érettségizett a Lónyay utcai Református Gimnáziumban, 1948–1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem elméleti fizika (1956-ban megalakítja a kari Munkástanácsot, majd 1970–1998 között az atomfizika tanszék oktatója volt. 1999-ben az amerikai Union College of Dudley tiszteletbeli professzora lett. 1970-től 1992-ig az Atomfizikai Tanszék vezetője. Kossuth-díjas. 1952-ben fogalmazta meg a leptontöltés megmaradásának törvényét, a nukleáris fizika egyik legfontosabb alapelvét.

A leptontöltés vagy leptonszám a részecskék egyik alapvető kvantumszáma, megmaradását Marx György ismerte fel 1951-ben. A leptonok (elektron, müon, tau-részecske, illetve a megfelelő neutrinók, az elektron-, a müon- és a tau-neutrinó) leptontöltése 1, az antirészecskéik (pozitron, antimüon, tau-antirészecske, illetve a megfelelő antineutrinók) leptontöltése pedig -1, a többi részecskéé 0. Az elemi részecskék kölcsönhatásai során a leptontöltés megmarad. Az elektromágneses kölcsönhatásban ráadásul nemcsak az össz-leptontöltés, hanem külön-külön az elektron-, a müon- és a tau-szám is megmaradó mennyiség, a gyenge kölcsönhatásban a neutrínóoszcilláció miatt azonban ez utóbbiak nem maradnak meg. Az erős kölcsönhatásban a leptonok nem vesznek részt, ezért ott a leptonszám nem játszik szerepet.

Marx György kutatási területe a részecskefizika és az asztrofizika határterülete volt, tevékenysége kiterjedt a SETI kutatásokra is, a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) bioasztronómiai bizottságának elnöke is volt. Az utolsó pillanatig keményen dolgozott, mindvégig megtartotta egyetemi előadásait és élete utolsó két hónapjában ülve, köhögve, még három hosszú előadásra is vállalkozott a Magyar Tudományos Akadémián és a Paksi atomerőműben.[7] 2002. december 2-án hunyt el Budapesten.

Verancsics Faustus

Született 1540 vagy 1551-ben Šibenikben, elhunyt 1617. február 27-én Velencében. A dalmát-magyar feltaláló a XVII. században jócskán megelőzte korát. Erzsébet híd, Pentele híd, Lánchíd. Három különböző híd, három évszázadból. Mi a közös bennük, azon túl, hogy e hidak mind Magyarországon vannak? Mindnek a szerkezetét egy dalmát-magyar polihisztor álmodta meg több mint 400 évvel ezelőtt.

A találmányai azért érdekesek, mert korát megelőzve olyan elvekre, összefüggésekre jött rá, amelyek a gyakorlatban (Verancsicstól függetlenül) évszázadokkal később váltak a technikai fejlődés révén elfogadottá, és meghatározta a szélturbina elvét, miközben a turbinák csak a XIX. század végén terjedtek el. Verancsics a vízimalmokkal is behatóan foglalkozott, ezek között leírt egy olyat, amelyet a tengerek ár-apály mozgása működtetett volna, azaz feltalálta az ár-apály erőművet. Leírt olyan kézzel hajtott malmot is, amely nem hagyományos malomkővel működik, hanem vashengerekkel, amit a későbbi korok hengermalomként ismerték meg. Később egy kényelmes kocsiról is írt, amelyben hajlékony vaspántok biztosítják az utas kényelmét, azaz feltalálta a rugózást.

A kötetben mindemellett több hidat lerajzolt, bemutatott. Ezek között egy olyan szerkezetet, amelyen az útpálya két magas toronyból leengedett vasláncokon nyugszik. A találmányban még arra is kitért, hogy a hídpálya felfüggesztése állítható, erre szolgálnak a csigák. Az ívhidak sem sima hagyományos ívhidak, mert Verancsics az ív alsó pontjait a fahídnál egy farúddal, a kőhidjánál vasrudakkal összekötötte, ezzel megalkotta a vonógerendás, illetve vonórudas hidat.

A Verancsics által elképzelt híd makettje
a Kiskőrösi Úttörténeti Múzeum kiállításán
(Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

Az ívhidak sem sima hagyományos ívhidak, mert Verancsics az ív alsó pontjait a fahídnál egy farúddal, a kőhidjánál vasrudakkal összekötötte, ezzel megalkotta a vonógerendás, illetve vonórudas hidat. Az első hasonló fahidak egy évszázaddal később épültek meg, illetve az első vonógerendás vashidat csak az 1830-as években építette meg Maderspach Károly.

A találmányai között szerepel a „repülő ember”, a képen egy toronyból ejtőernyőn leereszkedő embert látunk. Bármennyire is érdekes, ez nem a saját találmánya, hiszen ekkor már közel 150 éve fel-fel tűnt a különböző gondolkodóknál, így Leonárdónál is, de azt nem tudjuk, hogy Verancsics ismerte-e ezeket a műveket. Minden esetre az első ejtőernyős ugrásokra a XVII. század közepétől vannak utalások, persze csak magasabb fák, épületek tetejéről.

Dalmáciában született, 1540-ben vagy 1551-ben, de az biztos, hogy 1561-től Pozsonyban, nagybátyjánál Verancsics Antal esztergomi érseknél élt. Családi hátteréből következően neveltetése elsőrangú volt, hiszen Padovában járt egyetemre, és fényes pálya várt rá. Itáliából hazatérve megnősült, és nem sokkal később kinevezték Veszprém várkapitányává, majd 1582 és 1594 között Prágában a császár, II. Rudolf titkára volt. A császári szolgálatból kilépve, az uralkodó jóváhagyásával Itáliába, Velencébe költözött, és papi pályára lépett – felesége, nem tudni mikor, korábban elhunyt – ezzel együtt kinevezték Csanádi-püspöknek, illetve a királyi tanács tagja lett, és a sági prépostság jövedelmeit élvezhette. Ennek ellenére nem költözött haza, Itáliában, Velencében maradt, kiadta ötnyelvű (latin, magyar olasz, német és horvát nyelvű) szótárát, később, 1605-től Rómába költözött, ahol a pápát rendszeresen tájékoztatta a magyar egyházi élet eseményeiről. Életét – a püspökségről lemondva – pálos szerzetesként fejezte be, nem sokkal könyvei – mert a Machinae novae mellett egy filozófiai értekezést is megjelentetett – megjelenése után és 1617-ben Velencében hunyt el.
Könyvei fennmaradtak és ma három nemzet is magáénak vallja a humanista tudóst, a horvát, hiszen származása szerint horvát volt, és ezt soha nem tagadta meg, műveiben is utalt származására, az olasz, hiszen sokat élt Itáliában, és a magyar, mivel Verancsics családja magyar nemes volt, magyar várkapitány és püspök. Tanulmányai elméleti munkák voltak, egy művelt, tudós, de a technikában jártas ember ötletelései, amelyek 50-100 vagy 200 évvel megelőzték korukat. Olyan statikai, mechanikai összefüggésekre jött rá, amelyeket csak a következő századok emberei kezdtek el használni.

Források: wikipedia.org, tudas.hu

Grandpierre Atilla: A magyar tehetség kiválósága

A magyar tehetség a magyarságkép legjelentősebb eleme

(Marx György nyomán)

Források: www.grandpierre.hu, www.naputonline.hu

Nemzeti önazonosságunknak talán leglelkesítőbb eleme nincs benn eléggé a köztudatban: A magyarság különös tehetsége. Az alábbi írásunkban megpróbáljuk röviden összefoglalni a magyar tehetség sokoldalú kiválóságának legfőbb jeleit; nagyobb történelmi összefüggésben „A Selyemút őstörténete – a magyarság szerepe Eurázsiában” című könyvben foglalkoztunk a témával.

A magyarok tehetsége annyira kiemelkedő, hogy – a világon egyedüli népként – tudósaink emberfelettinek tűnő intelligenciájára utalva megkaptuk a „marslakó” jelzőt.  A magyar származású, Nobel-díjas Békésy Györgytől idézve: „Ha egy utazóról külföldön kiderül, hogy magyar (hiszen különleges kiejtésünket egy bizonyos életkoron túl nem tudjuk levetkőzni), majdnem mindig felteszik a kérdést: „Hogy lehet, hogy egy ilyen kicsiny ország annyi intellektuálisan kimagasló tudóst adott az emberiségnek?” A nukleáris láncreakció felfedezője, Szilárd Leó 100-ik születésnapjára a New York Times-ban (1998. márc. 20) megjelent hosszú cikk címe: Hungarian Fingerprints All Over the 20^th Century, azaz: A magyarság ujjlenyomata mindenhol ott van a 20-ik századon. Az ezredforduló első számában a Nature, a világ legrangosabb tudományos hetilapjának cikke pedig ezzel a címmel jelent meg: Genius loci. The twentieth century was made in Budapest, magyarul: A hely szelleme. A huszadik század Budapesten készült. A II. világháború alatt az Egyesült Államokban összegyűltek a világ legkiválóbb atomfizikusai, tudósai, hogy megelőzzék a németeket az atombomba létrehozásában. Ahogy az atomfizikus Marx György, a leptontöltés felfedezője írta „A marslakók érkezése” című könyvében: „A legenda szerint az amerikai Uránium Bizottság legelső üléseinek egyikén Groves tábornok kiment a mellékhelyiségbe. Ekkor Szilárd Leó megjegyezte: – Akkor talán magyarul is folytathatjuk. – Mert a marslakók Amerikában élvezték, ha egymással találkozva magyarul szólhatnak”.

Amint Magyarország a kiegyezés után önállóbbá vált, 1867-ben, felszínre tört az ősi magyar nemzeti öntudatból fakadó bizonyításvágy. Ahogy Norman Macrea, a japán gazdasági csodát kutató amerikai közgazdász Neumann Jánosról írt, 1992-ben megjelent életrajzában megfogalmazta: „Az 1867-1913 közötti időszak nagy részében a gazdaság Budapesten gyorsabban fejlődött, mint Európában bárhol máshol. Magyarország kifejezett ambíciója volt, hogy kitűnőbb tanulókat, jobban képzett nemzedékeket neveljen ki mint Bécs. Az oktatási reformokat is a nemzeti öntudat fűtötte, az a cél, hogy lekörözzék Ausztriát melyre nehezteltek. Budapest létrehozta a világ legjobb gimnáziumait és úton volt afelé, hogy kinevelje a tudósok, írók, zenészek és a hazájukat támogató, elvándorolt milliomosok az olasz reneszánsz óta legragyogóbb nemzedékét. Az eredmény: 1910-1930 között robbanásszerűen kitört a magyar alkotóerő a matematikában és a tudományban. A történelem legkiválóbb élgárdáját kinevelő, legsikeresebb gimnáziumrendszerét vitathatatlanul a kis Magyarország hozta létre 1890 és 1930 között”. Ma is van mit tanulnunk a világ legeredményesebb oktatási reformjától, amelynek lényeges szerepe volt abban, hogy a magyarok az egy főre jutó Nobel-díjak számában is a világ élvonalában szerepelnek.

Fel szeretnénk hívni a figyelmet arra az eddig kellő figyelemre nem méltatott, de lényeges körülményre, hogy nemcsak a tudományban, nemcsak a gimnáziumoknak köszönhetően és nemcsak az 1910-1930 közötti időszakban nyújtott a magyarság világviszonylatban is kiemelkedő, elgondolkodtatóan figyelemreméltó teljesítményt.

A relativitás-elmélet megalapozásában kulcsszerepet játszó nem-euklidészi geometria első kidolgozója Bolyai János. Kevesen tudják, hogy a genetika tudományának megalapozója és első kiemelkedő képviselője Gróf Festetics Imre. A geofizika tudománya elismerten Eötvös Loránd alkotása. Az elméleti biológia megalapozója Bertalanffy Lajos (Ludwig von Bertalanffy). Az elméleti biológia legnagyobb jelentőségű változata, amely a modern fizika egész elméleti eszköztárával összhangba került, a magyar származású Bauer Ervin alkotása. A kvantumfizika kifejlesztésében is lényeges szerepet játszottak a magyarok, például a Nobel-díjas Wigner Jenő, Szilárd Leó, Hevesy György, Teller Ede. A radarcsillagászatot Bay Zoltán, a szubmolekuláris biológiát a C-vitamin feltalálója, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, a holográfiát a szintén Nobel-díjas Gábor Dénes alapozta meg. Liszt Ferenc, Dohnányi Ernő, Bartók Béla és Kodály Zoltán a zeneművészetben emelkedtek a legnagyobbak közé.

Az elektromotor és a dinamó működési elve (Jedlik Ányos), a váltóáram (Zipernowszky Károly), a transzformátor (Bláthy Ottó, Déri Miksa, Zipernowszky Károly), a wolfram-szálas izzó (Just Sándor, Hanamann Ferenc, Bródy Imre), a telefonközpont (Puskás Tivadar), a színes televízió (Goldmark Péter), a falra is akasztható plazmatelevízió (Tihanyi Kálmán), a golyóstoll (Bíró László), a flopi nevet kapott számítógépes adathordozó (Jánosi Marcell), a hangosfilm (Mihály Dénes), a filmfelvevő gép és a félautomata fényképezőgép (Mihályi József, Riszdorfer Ödön) a magyar tehetségnek köszönhetők.

A közlekedés legfontosabb ágaiban is kulcsszerepet játszottak a magyarok. A közlekedést a középkorban forradalmasító lovas kocsi az 1400-as évek közepén a szekér- és hintó-készítő hagyományairól híres Kocs községből terjedt el világszerte. Az Oxford English Dictionary, az oxfordi nagyszótár is a magyar Kocs községnek tulajdonítja a kocsi eredetét. Kandó Kálmánnak, „a vasút-történelem koronázatlan királyának” köszönhető Európa első villamosított vasúti fővonala. Bánki Donát és Csonka János találták fel a porlasztót, azaz a karburátort. Az első amerikai gyártmányú benzinmotoros gépkocsit Balzer Márius István készítette el. Az amerikai életforma szimbólumává vált Ford T-autómodellt 1999 decemberében nemzetközi zsűri az Évszázad Autójának nyilvánította. Tervezője, Galamb József Makón született. A FIAT tervező részlegének világhírű vezetője János Viktor, azaz Vittorio Jano. Járay Pál (Paul Járay) az aerodinamika úttörője, az áramvonalas konstrukciók szülőatyja. A magyar és német szülőktől Budapesten született Ganz József találta ki, hogy kicsi, áramvonalas és olcsó gépkocsit kell alkotni. Az áramvonalas Volkswagen Bogár megtervezője a magyar Barényi Béla, aki egyben a világ legtöbb szabadalommal rendelkező feltalálója.

A repülés történetét magyar nevek fémjelzik. A helikopter feltalálója a magyar Asbóth Oszkár. Fonó Albert 1928-ban találta fel a tolósugár-hajtóművet, repülőgép-sugárhajtómű feltalálásban mindenki mást megelőzött. A léghajó megépítője a keszthelyi születésű Schwarz Dávid. A rakétákat tervező Kármán Tódor fejlesztette ki a fölszállást elősegítő sugármeghajtást, a lökhajtásos repülőt. Az Egyesült Államok Őt tiszteli a modern repülés és űrhajózás úttörőjeként. Hoff Miklós és Springer György munkáik elismeréseként a stanfordi egyetem Aeronautikai és Asztronautikai Intézetének, Izsák Imre a NASA Égi Mechanikai Intézetének vezetői lettek. Hans Mark, a NASA aligazgatója mondta Szebehely Viktorról: „Ő vezetett minket a Holdra”.

Mit adtunk a világnak? Marx György felhívta a figyelmet arra, hogy a 20. századi magyar történelemképből hiányoznak a magyarság értékelése számára legfontosabb teljesítmények. Például az, hogy a 20. században három korszakalkotó felfedezés nyomán született meg

– az ATOMKOR, ami alapvetően átalakította a gazdaságot, orvostudományt, világpolitikát. Elindítói vitán felül Szilárd Leó (neutron-láncreakció), Hevesy György (radioaktív nyomjelzés), Wigner Jenő (vízhűtésű teljesítményreaktor) voltak, mint azt az Egyesült Nemzetek nekik adott Atom a Békéért Díja kodifikálta.

– a SZÁMÍTÓGÉPKOR. A mai számítógép Neumann János fejében fogant: USA Szabadság Érdemrend. Annak széles társadalmi jövőjét Kemény János ismerte fel, és a hálózat első létrehozásával ő valósította meg, ezt jelzi az IBM első Robinson-díja. A számítógépek százmillióiban villámsebesen számoló-gondolkozó mikroprocesszor felgyorsítása Andy Grove (születési nevén: Gróf András) érdeme: az 1997. Év Embere (Time Magazine, 1997. dec. 29).

– az ŰRKORSZAK, amit a századelőn Hermann Oberth megálmodott: Gagarin Érem és Hermann Oberth Raketengesellschaft. Azt Kaliforniában Kármán Tódor formálta realitássá, ezért kapta meg az USA Szabadság Érdemrendjét és az USA első Nemzeti Tudományos Díját.

Kösztler Artur (Arthur Koestler), a magyar származású, világhírű író és filozófus megfogalmazásában „Magyarország legfontosabb hozzájárulását az emberiség kultúrájához a [külföldi] egyetemek fizikai, matematikai, biológiai intézetei”-ben dolgozó, kivándorolt magyarok adják. S hozzátette: „Nem hiszem, hogy hasonló mértékű kulturális exodus [kivándorlás] valaha is előfordult a történelemben Bizánc eleste óta”. Marx György, a Nobel-díjas fizikus, Enrico Fermi feleségének, Laurának az írásából idézi a következő fontos adalékot: „Magyarország 10 millió lakosával ugyanakkora hatást gyakorolt Amerika tudományos felemelkedésére 1930 és 1950 között, mint a 60 milliós Németország”. Marx György könyvében kiemeli annak jelentőségét, hogy a magyar tankönyvekben képviselt magyarságképben központi helyre kerüljön a magyarok kiemelkedő teljesítménye.

Mathematical Olympiad Top 20 CountryAmi még különlegesebb a magyar tehetségben, az az, hogy nemcsak a 20. század korszakalkotó felfedezéseiben jártak az élen a magyarok. Hasonló a helyzet a diákolimpiákon is. A magyar diákok hozták a negyedik legtöbb aranyérmet a matematikai diákolimpiákon, a 2019-es sorrendben Kína, az Egyesült Államok és Oroszország mögött (érdemes megnézni a teljes videót

https://eduline.hu/kozoktatas/20191218_matekolimpia_video).

2019-ben Magyarország a nemzetközi fizikai, illetve a kémiai diákolimpiákon szerzett aranyérmeinek számát tekintve a 9. illetve a 8. helyen állt. Ha összesítjük a matematikai, fizikai és kémiai diákolimpiák eredményeit, Magyarországot Kína, Oroszország és az USA után a 4. helyen találjuk. 2019-ben a biológiai diákolimpián 73 nemzet versenyében a magyar csapat Kína mögött a második helyet szerezte meg. Nagy népességű és nagy ambíciójú országokról, világhatalmakról van szó. Magyarország, az elmúlt évtizedekben tapasztalt kisebb visszaesés dacára, a természettudományok terén világhatalmi teljesítményt tett le az asztalra – és ez a magyar tehetség kiválóságának bizonyítéka. Tegyük hozzá, hogy a Nemzetközi Filozófiai Diákolimpián 2013, 2014, 2015 után 2017-ben is aranyérmet szereztünk.

A magyarok a sportban is a világ élvonalához tartoznak. 2018-ban az ifjúsági olimpián Magyarország sportolói a nemzetek versenyében a negyedik helyen végeztek, csupán Oroszország, Kína és Japán előzött meg minket. A felnőtteknél a sport-olimpiák egész történetét tekintve az éremtáblázatban Magyarország világviszonylatban a 8. helyen áll. Hét, azaz 7 aranyérmet szereztünk átlagosan egy olimpián, azaz 7 aranyérem jut 10 millió főre. Az egy főre jutó aranyérmek számában a magyar sportolók az Egyesült Államok sportolóinak teljesítményét több mint hatszorosan felülmúlták.

Bár az olimpiai sportágak között szereplő lovaglásban és íjászatban gyengébben szerepeltünk, nem mondható, hogy őseink lovasíjász hagyományai nem nyertek méltó folytatást. Kassai Lajos, a 2014-es lovasíjász világbajnokság győztese öt Guinness Világrekordot állított fel. Mónus József többszörös világrekorder, hagyományőrző távlövő íjászunk világversenyről világversenyre évek óta újabb és újabb világrekordot lő, toronymagasan kiugró eredménnyel.

Nemcsak a találmányok, a tudományok és a technika terén mutat fel a magyarság világviszonylatban kiemelkedő teljesítményt, hanem a történelemben, a magyar nép szabadságvágyában is. 907-ben a pozsonyi csatában tönkrevertük a teljes, ellenünk egyesült európai haderőt. Egyedülálló az is, hogy 1456-ban Nándorfehérvárnál arattunk diadalt a világ akkor legerősebb hadserege, a török hadsereg felett, s ennek emlékére azóta is szól a déli harangszó világszerte az egész keresztény világban. III. Kallixtusz pápa augusztus 6-án szerzett tudomást a kereszténység e természetfölöttinek látszó győzelméről a pogány betolakodókon, így 1457-től erre a napra tette a Krisztus színeváltozása ünnepét. Hasonlóan, az 1848 körüli európai forradalmak közül a magyar forradalom és szabadságharc volt a legjelentősebb, csak az egyesült nemzetközi erők tudták leverni. Az 1950-es évek forradalmai közül szintén az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc volt a legjelentősebb. Az Egyesült Államok későbbi elnöke, John Fitzgerald Kennedy szerint „nem volt még egy, az 1956. október 23-hoz hasonlatos nap a nemzetek megszületése óta”. Ismétlődött a történelem: már megint a világ legerősebb szárazföldi hadseregével kellett megküzdenünk, eleinte sikerrel, s ha a nyugati hatalmak a szabadság ügye mellett álltak volna, másként alakult volna a sorsunk. Úgy tűnik, Magyarország többet tett a szabadságért, mint bármelyik nép a világon. S ez még nem minden.

Az 1989-ben hazánkba látogató idősebb Bush USA-elnök, aki a parlament előtt a zuhogó esőben, esernyő alól elmondott beszédében kiemelte: az Egyesült Államok bevándorlástörténetének legértékesebb népessége az a harmincezer magyar bevándorló volt, akik 1956-os magyar szabadságharc leverése után az USA-ban kerestek menedéket, s akiknek 65 százaléka azóta valamilyen vezető helyzetbe jutott. A magyarok vezetési képességei világviszonylatban kiemelkedőeknek bizonyultak.

Foglaljuk össze az elmondottakat. A magyar a világon az egyetlen nép, amely emberfelettinek tűnő szellemi kiválósága miatt megkapta a megtisztelő „marslakó” jelzőt. A kiegyezés utáni magyar gimnáziumok nevelték ki „a történelem legkiválóbb élgárdáját”. A magyar Nobel-díjasok száma világviszonylatban kiemelkedő. A 20. század három korszakalkotó felfedezésében, az atomkor, a számítógép-kor és az űrkorszak megalkotásában a magyarok kulcsszerepet játszottak. A diákolimpiák történetében a magyarok a világhatalmak között szerepelnek. Az egy főre jutó aranyérmek számában Magyarország a sport-olimpiák történetének kiemelkedő szereplője. Az elmúlt 1130 évben a magyarság a történelem világraszóló eseményeinek egész sorozatában tűnt ki. A magyar tehetség a vezetői képességek terén is magasabb szintűnek bizonyult a világszínvonalnál.

A magyarságról alkotott kép nagy jelentőséggel bír Magyarország jövője számára. A mai magyarságkép mind itthon, mind külföldön súlyosan félrevezető. A fentiek fényében kimondhatjuk: A magyar tehetség kiválósága magyarságképünk, magyarságtudatunk leglényegesebb, legfontosabb elemei közé kell tartozzon. Széchenyi szavaival, a magyarságnak ott a helye az emberiség nagy hivatását szolgáló alkotó nemzetek koszorújában. Ezt jövőképünk kialakításában és valóra váltásában is érdemes szem előtt tartani éppúgy, mint a családon belül, a gyermeknevelésben. Magyarnak lenni azt is jelenti, hogy kiváló tehetségek közösségébe tartozunk.

Nem arról van szó, hogy minden egyes magyar rendkívül tehetséges, hanem azt, hogy a magyar nemzeti géniusz, a magyar néplélek közel áll a Természethez, a Mindenséghez.

A magyar tehetség egy olyan lelki-szellemi erőtér kiemelkedő eleme, amely összeköti egyéni önazonosságunkat nemzeti önazonosságunkkal. Ha vállaljuk nemzeti önazonosságunkat, közelebb kerülünk ahhoz, hogy a magyar tehetség bennünk megelevenedjen. Ha példaképet választunk, érdemes a magyar tehetségek közül választanunk.

A magyar tehetség mélyén egy olyan tényező is rejlik, amely minden nép javára válhat: A Mindenség egészét átfogó szellemi látókör, az anyag, az élet és az értelem világát egyaránt átfogó világnézet (ld. „A Selyemút őstörténete – a magyarság szerepe Eurázsiában” című könyvben). Ez a legszélesebb és legmélyebb, legszabadabb látókör, mert a Mindenség a Legfelsőbb Lényt, az Élő Világegyetemet is magában foglalja. Elsődlegesen a lélek és a szellem világában élünk. Ha a lélek és a szellem világa az egész valóságot átfogja, akkor a lélek és a szellem szabad. Ez a szabadság igazi formája: a személyesen átélhető lelki-szellemi szabadság, szellemi látókörünk mélyének és széltének lehető legszélesebb válfaja.

A tehetség, az emberi alkotóerő akkor tud legjobban kibontakozni, ha elménkben szabadon kapcsolódhatnak össze a valóságban összetartozó elemek. Az átfogó világnézet sokoldalú, széles körű és mélyreható, az emberi alkotóerő leghatékonyabb segítője.

A társadalom legnagyobb erőforrását az emberi alkotóerő jelenti. A 21. század a kreativitás évszázada. Kiváló koponyáink nagy része azonban külföldön találta meg tehetsége valóra váltásához a megfelelő körülményeket. A magyar tehetség kiválósága alapján az is kimondható: Megérdemelne ez az ország egy Harvardot, a legkiválóbb angolszász egyetemekkel egyenrangú egyetemet. Ha a családtól kezdve a döntéshozatal minden szintjén itthon teremtjük meg a magyar tehetség érvényre jutásának legjobb feltételeit – és manapság ennek egyre több jelét észleljük – akkor Magyarország felemelő jövő elé néz.

A 21. század korszakalkotó kérdése a fenntartható fejlődés, mégpedig hosszú távon. Ez pedig az ember, a társadalom, a gazdaság és a természet viszonyának újragondolását, gondolkodásmódunk eddigi határainak átlépését igényli. Mélyreható változásra, egész világszemléletünk megváltoztatására van szükség. A fenntartható fejlődéshez minőségileg másfajta tudásra van szükségünk, amely új szempontból fogja fel a világot: A hosszú távú fennmaradás, a boldog és értelmes élet felé fejlődés szempontjából. Marx György könyvében kiemeli: A magyar gondolkodásmód egyik sajátossága a határok átlépése. S hozzáteszi: Talán a magyarok ezen képessége érdemelte ki a megtisztelő marslakó jelzőt.

Források: www.grandpierre.hu, www.naputonline.hu

Öveges József

A családi hagyomány szerint ősei – apai ágon – legalább kétszáz évig visszamenőleg népiskolai tanítók voltak. Édesapja Öveges József (1871–1910) volt, Öveges Alajos (1837–1906) iskolai tanító fia, aki a Dunántúl több községében is tanított.[3] Édesanyja Mihálovics Ilona (1877–1953), Mihálovics István pákai körorvos (1840–1892) leánya volt. Szülei a Zala vármegyei Göcsejben, Páka községben éltek, amikor legidősebb fiúként 1895. november 10-én megszületett József, akinek később még három testvére született.

1919–1922 között kezdte pályáját Szegeden, a piarista gimnáziumban, ahol mennyiségtant, vallástant, történelmet és földrajzot tanított, fizikát akkor még nem. 1922–1924 között Tatán volt tanár, szintén a piarista rend gimnáziumában. Ekkor jelent meg első zsebkönyve, melyet az újságban szellemesen így hirdetett: „Adja el esernyőjét és vegye meg Öveges József: Időjóslás és időhatározás című könyvét”. 1924-ben Vácra került a piarista gimnáziumba, de 1930-tól ismét a tatai piarista gimnáziumban lett tanár. Ezekben az években írta első tankönyveit (pl. Kis fizika), 1940-ben Budapestre került, ahol 1946-ig a piarista gimnázium tanáraként dolgozott.

A budapesti piarista gimnázium 1946/1947 tanévi évkönyvében a következők szerepelnek: „Öveges Józsefet a tartományfőnök úr erre a tanévre felmentette a gimnáziumi tanítás alól és megengedte neki, hogy a Magyar József Nádor Műegyetem Gazdasági Szaktanárképző Intézetében a négy évfolyam hallgatóinak teljes fizikai képzését elvállalja.” Öveges József középiskolai tanári működése ezzel lezárult, majd 1947-1948-ban a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem intézeti tanára, illetve 1948-1955 között a Budapesti Pedagógiai Főiskola Fizika Tanszékének tanszékvezető főiskolai tanáraként oktatott. 1955-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskola megszűnésekor saját kérésére nyugdíjba vonult. Később 1958-ban a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre hívták tanszékvezető egyetemi tanárnak, amit visszautasított. Öveges József az 1948-ban alapított Kossuth-díj első kitüntetettjei közé tartozott. A díjjal járó pénzből és egyéb támogatásokból öröklakást vásárolt magának Budán, a Széll Kálmán tér közelében, és elöljárói engedéllyel kiköltözött a rendházból, ahova azonban később is visszajárt ebédelni.

A természettudomány népszerűsítésének egyik legkiemelkedőbb alakjaként nagyon sokat tett a tudományos igényű ismeretterjesztés területén, többek között a Tudományos Ismeretterjesztő Társulaton (TIT) keresztül, amelyben több mint harminc éven át az országos elnökség tagja volt. Szerkesztőbizottsági tagként 1953-tól részt vett az Élet és Tudomány című hetilap munkájában is. Ő vezette főszerkesztőként 1958-tól a Magyar Televízió 100 kérdés – 100 felelet című műsorát, ez a népszerű adás 135 alkalommal volt műsoron. Legkedvesebb kísérleteim című műsorában egyszerűen elvégezhető, mégis látványos kísérleteket mutatott be, miközben élvezetesen, magával ragadó lelkesedéssel és könnyen érthetően el is magyarázta azokat. A Magyar Rádióban 256 előadást tartott.
Az élete hátralévő éveiben is fegyelmezett, szigorú rend szerint élt, rendszeresen hajnalban kelt. Minden évben csupán július végén vagy augusztus elején engedélyezett magának két-három hetes nyári szünetet. Ezt a szabadságot szülőföldjén, Pákán töltötte. Halála előtt egy héttel még rádiós riporton dolgozott. 1979. szeptember elején agyvérzéssel kórházba szállították, és néhány nap múlva meghalt. 1979. szeptember 14-én a budapesti Farkasréti temetőben volt a szállítás előtti beszentelése. Szeptember 18-án temették el Zalaegerszegen, díszsírhelye – kívánságának megfelelően – édesanyja sírjának közelében van.

Forrás: wikipédia

Poroltó – Szilvay Kornél

A tűzeseteknél, különösen a raktári tüzeknél gyakran előfordult, hogy az oltóvíz okozta kár nagyobb volt, mint a tűz okozta kár. Valószínűleg kevéssé közismert, hogy a tűzkárok mérsékléséhez vezető, és ma is széles körben alkalmazott ún. szárazoltó eljárás - amelynél az oltóanyag víz helyett por vagy hab - és az eljárásnál használt berendezések feltalálója egy magyar tűzoltó tiszt, Szilvay Kornél volt.

Szilvay hamar felismerte a nagy mennyiségű oltóvíz alkalmazásának hátrányát a belső tüzek oltásánál, ami esetenként nagy értékű anyagi javak teljes pusztulásához vezetett. 1923-ban jelentette be a szárazoltó eljárással kapcsolatos első találmányát, egy semleges gázzal oltó gépet. A fővárosi tűzoltóság vonuló járművein 2-2 db poroltót rendszeresített, amelyeket sikeresen alkalmaztak kisebb tüzek oltására. A poroltók használatának előnyeit a vagyonmegóvás tekintetében jól mutatta a Nemzeti Kaszinó gobelintermében 1925-ben támadt tűzeset, amelyet Szilvay kizárólag poroltókkal küzdetett le, és az értékes perzsaszőnyegek, gobelinek csupán kisebb és javítható károsodást szenvedtek. Ez a tűzeset inspirálta egy nagy teljesítményű szárazoltó gép rendszerbe állítását Budapesten 1928-ban, amit a Mávag Mozdony- és Gépgyár gyártott le. A kapacitást hamarosan négy gépre növelték, amelyeket összesen 95 alkalommal vetettek be eredményesen. A párizsi tűzoltóság nemzetközi kiállításán, 1929-ben a Mávag egy korszerűsített poroltóval vett részt. A berendezés sikerét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a helyiek mellett az amerikai és a kanadai tűzoltóság is érdeklődött utána.

Az oltóhab gőzzel, gázzal töltött buborékokból álló rendszer, amelynél a buborékok folyadékhártyával vannak elválasztva egymástól. A hab oltó hatása a hűtő, takaró (az égési felület elszigetelése) vagy kiszorító (a rendelkezésre álló térfogatot teljesen kitöltő) hatás. Szilvay nátriumkarbonát, oxálsav és szaponin száraz, por alakú keveréket alkalmazott habképző anyagként, amelyet vízből keverve nyert oltóhabot. Ma ezen mechanikus, ún. léghab mellett vegyi habot is alkalmaznak, amelynél a hab reakciótermék. Szilvay az oltóporra, habra alapozott szárazoltási eljárását folyamatosan korszerűsítette és alkalmazási területét bővítette, pl. zárttéri transzformátortüzek oltására, amelynek következményeképpen a transzformátorházakat oltópor-bevezető nyílásokkal látták el. Tűzoltói pályafutása során több ezer oltást vezetett, melyek közül kiemelkedik a budapesti Bazilika kupolatüzének vízkármentes oltása 1947-ben. Szilvay Kornél 1957 szeptember 8-án, 67 éves korában halt meg.

Forrás: feltalaloink.hu

Kármán Tódor

Kármán Tódor, teljes nevén Szőllőskislaki Kármán Tódor, német nevén Theodore von Kármán (Budapest, 1881. május 11. – Aachen, 1963. május 6.) gépészmérnök, fizikus, alkalmazott matematikus, akit az amerikai légierő (USAF) védőszentjének becéznek, és a szuperszonikus repülés atyjaként, valamint a rakétatechnológia és hiperszonikus űrhajózás egyik úttörőjeként is ismernek.

Tudta nélkül a német repüléstechnika alapjainak letételével a német légierő, a Luftwaffe kifejlesztéséhez is sokban hozzájárult. Mint fizikus és alkalmazott matematikus nagyban hozzájárult a hidrodinamika és a modern gázdinamika, illetve az aerodinamika huszadik századbeli fejlődéséhez. Számos kutatóintézet, valamint nemzeti és nemzetközi irányító bizottság megteremtésével, megszervezésével vagy irányításával bízták meg. Segítségét számos ország nagyra becsüli.

Apja, Kármán Mór, a filozófia és a neveléstan neves budapesti egyetemi tanára volt, és nagy tekintélyt szerzett az egyetemi középiskolai tanárképzés gyakorlatának alakításában. A közoktatásban végzett munkájáért elnyerte a Szőllőskislaki nemesi nevet. Bátyja: Kármán Elemér (1876–1927) kriminálpedagógus, pszichológus, jogász volt.

Oktatása magánúton kezdődött. A számtan volt a kedvence, és emlékezőtehetségét testvérei már korán felismerték, amikor ámulatukra hatéves korában képes volt öt- és hatjegyű számokat fejben hiba nélkül összeszorozni. Apja azonban attól tartva, hogy fia a tehetségét számtani mutatványok cirkuszi bemutatására fogja majd használni, azt kívánta, hogy humán tárgyakkal, művelődési tartalmakkal is foglalkozzék. Iskolai oktatása kilencéves korában kezdődött a budapesti mintagimnáziumnak is nevezett M. Kir. Tanárképző Intézet Gyakorló-Főgymnasiumában.

1898-ban megnyerte az ország legjobb matematika és természettudomány tanulójának szánt országos Eötvös Loránd-díjat, és érettségije után külföldre készült tiszta matematikát tanulni, de apja idegösszeroppanása, valamint anyagi okok miatt Budapesten kellett maradnia. Így apja kívánságának engedve, aki fiát egy gyakorlati pálya felé igyekezett irányítani, A jóhírű Királyi József Műegyetemre iratkozott be, ahol a neves Bánki Donát professzor irányítása alatt tanult az egyetem gépészmérnöki karán. Az egyetemet 1902-ben, 22 éves korában fejezte be, kitüntetéssel.

Bővebben a forrásban.

Forrás: wikipedia

Rybár István

Rybár István (Bp., 1886. máj. 7. – Bp., 1971. nov. 18.): fizikus, geofizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1918, r. 1931–49), a fizikai tudományok doktora (1957). A bp.-i tudományegy.-en 1909-ben nyert tanári oklevelet. 1909–10-ben a göttingai egy.-en Waldemar Voigt intézetében képezte tovább magát, s 1911-ben doktorált. 1908-ban bekapcsolódott Eötvös Loránd munkálataiba; eleinte az Eötvös-ingával végzett terepmérésekben vett részt. 1912-től Eötvös tanársegéde, később adjunktusa, 1915-től a bp.-i egy. magántanára. Eötvös betegsége idején, majd halála után mint megbízott folytatta Eötvös egy.-i előadásait. 1922-ben nevezték ki a tudományegy.-re a gyakorlati fizika tanszék ny. r. tanárává, 1940–1949 között a kísérleti fizika tanszék ny. r. tanára. 1950-től nyugalomba vonulásáig (1962) a M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tudományos munkatársa. Az MTA Geofizikai Főbizottságának hosszú időn át tagja, a Magy. Geofizikusok Egyesületének alapító és t. tagja volt. – Tudományos munkássága nagy területet ölel fel. Kezdetben a spektrálanalízis és a fényvisszaverődés terén végzett vizsgálatokat, később Eötvös hagyományait követve főként a torziós inga korszerűsítése és továbbfejlesztése foglalkoztatta. Kitűnő torziós szálakat készített, lényegesen lecsökkentve a gyors hőmérsékletváltozás által okozott zavarokat, a vizuális észlelés helyett bevezette a fotografikus regisztrálást és megvalósította – az észlelés egymás után következő azimutjaiba a műszer automatikus továbbforgatását. Az általa szerkesztett Auterbal elnevezésű, kisméretű, könnyen kezelhető torziós inga a két világháború között külföldön is elterjedt. Műszerfejlesztői munkáját az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben tovább folytatta. Vizsgálta az észlelési idő csökkentésének lehetőségét. Erre vonatkozó felismeréseit 1952-ben közölte. Az intézetben kifejlesztett E 54 jelzésű torziós ingáját 1958-ban a brüsszeli világkiállításon Grand Prix-vel tüntették ki. Elnyerte az Eötvös-emlékérmet (1957). – F. m. Eötvös Loránd tudományos működése (Eötvös L. Emlékkv, Bp., 1930); Fizikai mérések (Bp., 1931); Eötvös vizsgálatainak jelentősége (Műszaki Nagyjaink, III., Bp., 1967). – Irod. Barta György: R. I. (Magy. Geofiz., 1971. 6. sz.); Baintner Géza: R. I. (Fizikai Szle, 1972. 8. sz.).

Forrás: arcanum.hu

Kruspér István

Kruspér István (1818 - 1905) a modern magyar mérésügy egyik megteremtője, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a nemzetközi méteregyezmény megkötésében is, Miskolcon született 1818. január 25-én. Középiskolai tanulmányai befejezése után először Késmárkon jogot tanult, majd a bécsi Politechnisches Institut hallgatója lett, és ott szerzett mérnöki oklevelet. 1847-ig Stampfer professzor asszisztense volt. 1847 októberében Bécsben optikai és finommechanikai műhelyt nyitott, és szemüvegek, valamint látszerészeti eszközök árusításába fogott.

1850-ben az elemi mennyiségtan és mértan tanáraként kezdte meg oktatói tevékenységét a József Ipartanodában (a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elődje), 1851-től 1867-ig a gyakorlati mértan és mechanikai technológia tanára volt, de helyettesként 1851 és 1857 között a felsőbb mennyiségtan, 1863-64-ben pedig a mechanika, a géptan és a szerkezettan tanári teendőit is ellátta. 1867-től 1894-es nyugdíjba vonulásáig a Műegyetemen a geodézia tanára volt. Tanszékvezetése alatt a mérőgyakorlatokat Visegrádon tartották, négynapos terepgyakorlaton. Az első magyar nyelvű kézikönyvet a geodézia oktatásához Kruspér írta meg: "Földmértan" címmel, amely 30 évig egyetemi tankönyvként szolgált. Hosszú tudományos munkássága idején több tudományos igényű, oktatásra mégis kiválóan alkalmas műve jelent meg.

Fő tudományága a geodézia volt, de más területeken is fejtett ki elméleti és gyakorlati tevékenységet.  Ő állította össze Pest felmérésének feltételeit, személyesen ellenőrizte a városmérés kivitelét az 1869-71. években. Több mérőműszertípuson végzett javításokat, a Kruspér-féle "új lejtmérő" szintező műszer az 1878-as párizsi világkiállításon ezüstérmet kapott. Nem csupán meglévő eszközöket tökéletesített, hanem új mérőeszközöket is szerkesztett, mint például a heliométeres távolságmérővel felszerelt szintezőműszert.

Alapító tagja volt a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek, amely - kezdeményezésére - sürgette a méterrendszer alkalmazását. Jelentős tevékenységet fejtett ki a metrológia terén. Mint geodéta felismerte, hogy a műszaki élet szempontjából mennyire fontos a mértékegységek szabatos meghatározása és értékük országos és nemzetközi viszonylatban való rögzítése. Nagyrészt az ő munkásságának köszönhetően Magyarországon már a nemzetközi méteregyezmény megkötése (1875) előtt egy évvel törvény rendelkezett a méterrendszer magyarországi bevezetéséről. A nemzetközi tárgyalásokon ő képviselte a magyar kormányt. Több tanulmányt írt az etalonok vizsgálatáról, ezek francia és német nyelven is megjelentek. 1878-ban az ő előterjesztése alapján állították fel a Mértékhitelesítő Bizottságot (a mai Országos Mérésügyi Hivatal elődintézményét), amelynek 1894-ig vezetője volt. 1879-es megalakulásakor a párizsi székhelyű Nemzetközi Mértékügyi Bizottság tagjai közé választotta, és elnöke volt az alapetalonokat kidolgozó albizottságnak. 1889-ben Magyarország megkapta a Sevres-ben őrzött hossz- és tömegetalonnal azonos névértékű etalonmásolatokat, amelyek vizsgálatához Kruspér István új, korszerű műszereket szerkesztett: tömegkomparátora világkiállítási díjat nyert.

Tudományos elismertségét egy sor kitüntetés, illetve tagság jelezte: királyi tanácsos, a szerb Takova-rend középkeresztese, a császári Lipótrend és a III.osztályú Vaskorona-rend lovagja, több arany- és ezüst érdemrend tulajdonosa, a budapesti Királyi József Műegyetemen a geodézia rendes tanára, a Magyar Tudományos Akadémia (1858-tól levelező, 1869-től rendes, 1899-től tiszteletbeli) tagja, a Magyar Természettudományi Társulat tagja.

Kruspér Istvánnak a Budapesti Műegyetem geodéta professzoraként szerzett érdemeit a méterrendszer kidolgozásában és bevezetésében nemzetközileg elismerték: a francia Becsületrend tiszti fokozatának kitüntetését is megkapta több külföldi kitüntetés mellett.

Forrás: sztnh.gov.hu

Kármán-vonal

A Kármán-vonal a világűr határa, amely körül-belül 100 km-es magasságban húzódik. Ez az a magasság, ahol egy légijármű már nem tud a felhajtóerő segítségével repülni, és el kell érnie az első kozmikus sebességet (7,9 km/s) a fennmaradáshoz. Kármán Tódor számolta ki ezt a határt, mely az ő nevét viseli. A 100 km egy kerekített érték, amely csak kevéssé tér el az eredetileg számítottól. A mezopauza a Földi légkör határa a számítást igazolva a Kármán-vonal alatt helyezkedik el, nyáron kb. 85 km magasan, télen 100 km körül.

Forrás: wikipedia.org

Kármán-féle örvénysor

Itt az oldalon a magyar találmányok között vannak olyan bejegyzések, amik nem találmányok, hanem például matematikai-, csillagászati- vagy fizikai felismerések. A Kármán-féle örvénysor is ilyen.

A jelenség: Áramló, súrlódó folyadékba vagy gázba helyezett, nem kifejezetten áramvonalas test mögött örvénylő áramlás – örvénytér – keletkezik, amennyiben az áramlás sebessége elér egy adott, nagyobb sebességet. A test szélein az impulzusmomentum megmaradásának tétele miatt egymással ellentétes irányba forgó örvények jönnek létre, melyeket elég nagy forgási sebesség elérése esetén – tehetetlenségük folytán – magával ragad a súrlódó közeg. Szintén a perdületmegmaradásból következik, hogy a leszakadó örvények egyenként követik egymást és ellenkező forgásirányúak. A leszakadó örvények ily módon kialakuló egymásutánját nevezik Kármán-féle örvénysornak.

Kármán-féle örvénysor egy patak vizében,
ahol csak az egyik oldali örvények láthatóak

A Kármán-féle örvénysor csak Re~90 körüli Reynolds-szám felett jelenik meg. Az alsó Reynolds-szám határ az áramlásnak kitett test méretétől és alakjától függ, melyről az örvények leválnak, de ugyanígy a közeg kinematikai viszkozitásától is. A Reynolds-szám a tömegerők és a viszkózus erők (belső súrlódás) viszonyszáma és az alábbi képlet definiálja:

{\displaystyle Re={\frac {Vd}{\nu }}}{\displaystyle Re={\frac {Vd}{\nu }}},

ahol:

d = a hengeres test átmérője (vagy más alkalmas szélességi méret nem kör keresztmetszetű testeknél),

V = a test előtti állandó áramlási sebesség,

{\displaystyle\nu }\nu  = a közeg kinematikai viszkozitása.

Viszonylag nagy Reynolds-szám tartományban (hengeres testek esetén 47<Re<107 között) örvények válnak le folyamatosan a test mindkét oldalán a test mögött örvénysort alkotva. Az örvények és az ellenkező irányú örvények felváltva követik egymást a képen látható jellegzetes képet alakítva ki. Végül a tovagyűrűző örvények energiáját a közeg belső súrlódása emészti fel és a jellegzetes minta lassan elenyészik.

Amikor egy örvény leválik, aszimmetrikus áramlás alakul ki a test körül, ami ennélfogva megváltoztatja a nyomáseloszlást is. Ez más szóval azt jelenti, hogy a leváló örvények periodikus oldalirányú erőket keltenek, melyek rezgésbe hozzák a testet. Ha az örvényleválások frekvenciája megegyezik a test vagy a szerkezet szabadlengéseinek frekvenciájával, rezonancia alakul ki. Ez a gerjesztett rezgés okozza egy meghatározott frekvencián a kifeszített telefonhuzalok vagy villanyvezetékek zenélését, ez okozza az autó antennájának erős rezgését egy bizonyos sebességnél, és ez felelős a reluxa redőnyök zörgéséért is, amikor szélhatásnak vannak kitéve.

Az Aqua műholdról készüt felvételen
több kilométernyi Kármán-örvénysor látható a csendes-óceáni,
vulkanikus Soccoro-szigetek közelében,
pár száz kilométerre Mexikó nyugati partjától.

Forrás: wikipedia.org

Légzőkészülék (Kőszeghi-Mártony Károly)

Az egyszerűbb és bonyolultabb, hétköznapi és nem mindennapi eszközök sokaságából nem is sejtjük, hogy hány és hány darabot nemzetünk kiváló elméinek köszönhetünk.

A haditechnika vívmányai közül több olyan van, melyet valamelyik magyar tudós hozott létre és fejlesztett tovább. Gondoljunk akár a gyakran használt légzőkészülékre, mely a tűzoltókat védi meg „meleg” helyzetekben. Az eszköz neve Kőszeghi-Mártony Károly magyar hadmérnök nevéhez fűződik.

Hosszú ideig azt tartották, hogy a gázálarcot a magyar hadmérnök, Kőszeghi-Mártony Károly találta fel. Az állítás majdnem igaz. De nézzük előbb, ki is volt e neves lángelme, és miért csak majdnem igaz az állítás.

Kőszeghi, egyes források szerint Kőszeghy Mártony Károly mérnök, táborszernagy, feltaláló 1783-ban született Sopronban. Mélyépítéssel foglalkozó mérnökként főleg a földnyomás kutatásával foglalkozott. A kísérleti talajmechanika egyik megalapozója – olvashatjuk a muszakiak.hu oldalon. A bécsi hadmérnöki iskolán végzett, és az osztrák-magyar hadseregben hadmérnökként szolgált. 1845-ben léptették elő tábornokká. Még ebben az évben az MTA levelező tagjává választották, de ezt a megtiszteltetést elfoglaltságára hivatkozva nem fogadta el.

Kőszeghi csaknem 45 éves volt, amikor megbízták egy olyan életvédő készülék elkészítésével, amely használóját meg tudja védeni az aknafolyosót elárasztó lőporgázoktól. Ahogy Köteles Viktória is írja könyvében, a parancsot egy sokáig megoldatlan kérdés indukálta. A XIX. század elején még gyakori várostromok során az aknaharc nagyon sok személyi sérülést okozott. Ennek oka az volt, hogy a várak sáncaira szerelt aknák robbantása után a katonáknak azonnal be kellett rohannia a lőporgázokkal telt folyosóba, s ez a megfelelő védőkészülék híján igencsak veszélyes volt. Ennek okán 1828-ban kapta Kőszeghi a megbízást egy olyan életvédő készülék elkészítésére, amely használóját megvédi az aknafolyosót elárasztó mérgező lőporgázoktól. A kísérleteket, mely során az alábbi követelményeknek kellett megfelelnie, mintegy három évig folytatta: fontos szempont volt, hogy a készülék még a legveszedelmesebb lőporgázzal telt helyiségben is hosszabb ideig való tartózkodást tegyen lehetővé, egyszerű legyen, és bárki használhassa; az eszköz önálló (a környezettől független) legyen, viselője szabadon, minden akadály nélkül végezhesse feladatát; sokoldalú alkalmazást tegyen lehetővé (a bor forrása idején a pincében; fojtó levegőjű kútban; tűz esetén az emberek és tárgyak mentésére az épületekbe be lehessen menni).

1830-ban bemutatta találmányát, a légzőkészülék ősét. Ez lényegében egy fejre húzható bőrzsák volt, amelybe sűrített levegőt vezettek. Ezt a találmányát sok helyütt tévesen a gázálarc ősének nevezik, holott ebben nem szűrték, hanem pótolták (cserélték) a levegőt. A készüléket a Habsburg Birodalomban többfelé alkalmazták – főleg, mivel rájöttek, hogy a tűzoltók még az utászoknál is nagyobb hasznát vehetik. A készülék egyik példánya Budapesten, a Tűzoltó Múzeumban található.

Az „életmentő készület” viselő személy első látásra egy különleges kacsafejű (zsiráffejű) „űrlénynek” látszik. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az eszköz elkészítésekor sok olyan technikai megoldást, illetve folyamatot, stb. nem ismertek, amelyeknek az alkalmazása ma már teljesen természetesnek tűnik. Többek között nem ismerték a hegesztést, a nyomáscsökkentőt, nyomásmérő műszereket, a fejrész készítéséhez alkalmas műanyagot stb. A technika akkori fejlettségi színvonala mellett nyugodtan ki lehet jelenteni,hogy világraszóló találmány született Kőszeghi alkotó fantáziájának köszönhetően.

Az „életmentő készülék” leglényegesebb része a hátra esősíthető vaspalack volt, amely sűrített levegőt tartalmazott. A sűrített levegő hajlékony csöveken át a fejre erősített, és a külső levegőtől elzárt kecskebőr sisakba tódult, és eközben kis sípon keresztül éles hangot adott. Ha a légzéshez elegendő mennyiségű levegő áramlott a sisakba, akkor ez a hang tiszta, éles volt. Ha azonban kevés volt a levegő, hangja gyenge és szaggatott volt.

Kőszeghi Mártony egyéb találmányokkal is foglalkozott, így ő volt a tábori főzőkészülék (gulyáságyú) feltalálója, valamint mérnökként is kiváló volt, nemcsak hazánkban, de világviszonylatban is az első földnyomáskutatók egyike. Nagyarányú kísérleteivel kerek száz esztendővel előzte meg a talajmechanika modern művelőit. Ezek elméleti ismeretével is maradandót alkotott.

Forrás: Kárpátalja.ma

Microsoft Word és Excel – Charles Simonyi

Charles Simonyi azaz Simonyi Károly (édesapja: Simonyi Károly) neve a közelmúltban leginkább az önköltséges űrutazásai kapcsán kerül be a hírekbe, de kevesen tudják, hogy a magyar származású informatikai szakembernek köszönhetők a mindenki által használt Word és az Excel programok.

Az 1948-ban Budapesten született Simonyi alig volt 17 amikor elhagyta hazánkat, hogy Koppenhágában programozóként helyezkedjen el. Számítástechnikai tudását akkor szerezte amikor tiniként biztonsági őrként majd gyakornokként dolgozott egy számítástechnikai laboratóriumban. Dániából pár évvel később az Amerikai Egyesült Államokba utazott és a San Franciscó-i Berkeley-n diplomázott matematikából majd pedig számítástechnikából doktorált a Stanford Egyetemen.

Simonyi az USA-ban is programozóként dolgozott, majd 1981-ben csatlakozott a Microsoft csapatához, ahol ezután két évtizedet töltött. A világhírű cégnél számos új módszert vezetett be és az ő korábbi programjai alapján megalkotott Microsoft Word és az Excel kifejlesztésében csoportvezetőként vett részt. A ma már 3 milliárd dolláros vagyonával a 69 éves egykori biztonsági őr azon kevesek közé tartozik, akik alkalmazottként a napi munkával jutottak be a leggazdagabbak közé, az űrutazásaival pedig gyermekkori álmát váltotta valóra.

Forrás: kidsnews.hu