Marx György (Budapest, 1927. május 25. – Budapest, 2002. december 2.) Kossuth-díjas
magyar fizikus, asztrofizikus, tudománytörténész, egyetemi tanár, tanszékvezető; a leptontöltés felfedezője, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, elismert ismeretterjesztő művek írója.
magyar fizikus, asztrofizikus, tudománytörténész, egyetemi tanár, tanszékvezető; a leptontöltés felfedezője, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, elismert ismeretterjesztő művek írója.
Marx György, Marx István földrajz–történelem és László Julianna (1897–1956) biológia szakos tanárok gyermekeként született. 1945-ben érettségizett a Lónyay utcai Református Gimnáziumban, 1948–1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem elméleti fizika (1956-ban megalakítja a kari Munkástanácsot, majd 1970–1998 között az atomfizika tanszék oktatója volt. 1999-ben az amerikai Union College of Dudley tiszteletbeli professzora lett. 1970-től 1992-ig az Atomfizikai Tanszék vezetője. Kossuth-díjas. 1952-ben fogalmazta meg a leptontöltés megmaradásának törvényét, a nukleáris fizika egyik legfontosabb alapelvét.
A leptontöltés vagy leptonszám a részecskék egyik alapvető kvantumszáma, megmaradását Marx György ismerte fel 1951-ben. A leptonok (elektron, müon, tau-részecske, illetve a megfelelő neutrinók, az elektron-, a müon- és a tau-neutrinó) leptontöltése 1, az antirészecskéik (pozitron, antimüon, tau-antirészecske, illetve a megfelelő antineutrinók) leptontöltése pedig -1, a többi részecskéé 0. Az elemi részecskék kölcsönhatásai során a leptontöltés megmarad. Az elektromágneses kölcsönhatásban ráadásul nemcsak az össz-leptontöltés, hanem külön-külön az elektron-, a müon- és a tau-szám is megmaradó mennyiség, a gyenge kölcsönhatásban a neutrínóoszcilláció miatt azonban ez utóbbiak nem maradnak meg. Az erős kölcsönhatásban a leptonok nem vesznek részt, ezért ott a leptonszám nem játszik szerepet.
Marx György kutatási területe a részecskefizika és az asztrofizika határterülete volt, tevékenysége kiterjedt a SETI kutatásokra is, a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) bioasztronómiai bizottságának elnöke is volt. Az utolsó pillanatig keményen dolgozott, mindvégig megtartotta egyetemi előadásait és élete utolsó két hónapjában ülve, köhögve, még három hosszú előadásra is vállalkozott a Magyar Tudományos Akadémián és a Paksi atomerőműben.[7] 2002. december 2-án hunyt el Budapesten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése