Hafnium, valamint az izotópok használata (Hevesy György)

Hevesy György, az izotópos nyomjelzés atyja.

Hevesy György az atomtudomány legnagyobbjai közé  tartozik. A radioaktív izotópos nyomjelzés módszerének feltalálásáért kémiai Nobel-díjjal tüntették ki 1943-ban.

Budapesten született 1885. augusztus 1-jén. A budapesti Piarista Gimnáziumban tanult. Egyetemi tanulmányait a budapesti, berlini és freiburgi egyetemeken végezte. Pályafutását a zürichi egyetem tanársegédeként kezdte, Richard Lorenz mellett, majd a karlsruhei műegyetemen Haber, Manchesterben Rutherford és Londonban Moseley mellett dolgozott. Ezután a budapesti egyetemen működött magántanárként. 1920-ban a koppenhágai egyetemre ment, ahol Niels Bohr intézetében dolgozott. 1926-ban a freiburgi egyetem kémia professzorának hívták meg. A nácizmus elől megint Koppenhágába, majd annak német megszállása után Svédországba költözött és a stockholmi egyetemen dolgozott.

1966. július 5-én halt meg kedvenc városában, Freiburgban. A családja kívánságára 2001. április 19-én szülővárosában, Budapesten ünnepélyes keretek között helyezték hamvait örök nyugalomra.

Hozzájárult az izotópok fogalmának tisztázásához, úttörője volt az izotópok alkalmazásának a biológiai, metallurgiai és botanikai kutatásában. Felfedezte, hogy a szamárium radioaktív alfa-sugarakat bocsát ki magából.

Az analitikai kémia számára feltalálta a röntgen-fluoreszcenciás (1932), az izotóphígításos (1931) és a neutronaktivációs (1934) analitikai módszereket. Felfedezte a periódusos rendszer egyik utolsó ismeretlen elemét, a hafniumot (1923).

A radioaktív izotópok alkalmazásával vizsgálta a növények és állatok anyagcsere-folyamatait. A módszer lényege, hogy apró mennyiségben hozzákeverik a radioaktív izotópot a vele kémiailag azonosan viselkedő elemhez, amely bármely szervezetbe juttatva sugárzással jelzi a megtett útvonalat.

A mai orvostudomány rengeteget köszönhet Hevesynek. Az általa kidolgozott módszereket mind a mai napig rutineljárásként alkalmazzák a klinikákon, így őt tekinthetjük a nukleáris orvostudomány (nukleáris medicina) megalapozójának.

Forrás: Izotop.hu

Hevesy György

Hevesy György jómódú család nyolc gyermeke közül ötödikként született 1885. augusztus 1-jén Budapesten. A Piarista Gimnáziumban érettségizett 1903-ban, kitűnő eredménnyel. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen kezdte el, majd egy év után a berlini műegyetemen folytatta. A fizikai doktorátus (Ph. D.-t) is Freiburgban szerezte meg 1908-ban. Érdeklődése ez idő tájt egyre inkább a fizikális kémia felé fordult, ezért Zürichbe ment, ahol a magashőmérsékletű kémia legszakavatottabb képviselőjeként, Richard Lorenz mellett vállalt tanársegédi állást a Technische Hochschulén. Szerencsés döntésnek bizonyult, amikor 1911-ben Rutherford világhírű laboratóriumát választotta tanulmányai színhelyéül az angliai Manchesterben. Egyrészt Rutherford olyan kutatási feladattal bízta meg Hevesyt, amely elvezette őt ahhoz a témához, ami később a Nobel-díjat eredményezte számára; másrészt olyan alkotó légkör vette itt körül, amely mély hatást gyakorolt gondolkodására és kutatási módszereinek kialakítására. Rutherford kutatólaboratóriumában az anyagszerkezetre vonatkozó vizsgálatok folytak, és itt olyan kiemelkedő felfedezések születtek, mint pl. a radioaktív-sugárzás alfa és béta komponenseinek felismerése, az alfa-sugárzás természetének feltárása és mindezek közül a legjelentősebbnek tekinthető atommag felfedezése. Hevesy itt ismerkedett meg és dolgozott együtt a dán Niels Bohrral (1922-ben kap Nobel-díjat), akivel életre szólt barátságot kötött.

Valamikor 1912 elején Rutherford az osztrák kormánytól ajándékba kapott csaknem egy mázsa radioólmot, amelyből a rádium D komponensével akart kísérleteket folytatni, ám a hatalmas tömegű ólom ezt meghiúsította. Barátja kissé provokáló hangnemben szólította meg Hevesyt: "Ha megérdemli a sót az ételbe, elválasztja a rádium D-t a kellemetlenkedő ólomtól." Hevesy bevetette minden vegyészfortélyát, hogy sikerrel hajtsa végre a megbízatást, azonban azok sorra csődöt mondtak. Végül arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a két anyag különválasztása megvalósíthatatlan. Ugyanakkor zseniális gondolatmenettel, mintegy "talpáról a fejére" állítva az alapkérdést, azt a tételt fogalmazta meg, hogy ha az aktív anyag nem választható el az inaktívtól, akkor a sugárzó rádium D felhasználható az ólom indikátoraként. Ez az elv alapvetőnek bizonyult a nyomjelző izotópok indikátorként való alkalmazásában.

Hevesy György az első világháború kitörése miatt félbeszakította a manchesteri kutatásait, és magyar katonaként teljesített szolgálatot a Monarchia hadseregében Besztercebányán és Nagytétényben. A világháború befejezését követően rövid ideig kutatásokat végzett a budapesti Állatorvosi Főiskola kémia tanszékén, majd a Tanácsköztársaság idején aktív oktatási szerepet vállalt. Kármán Tódor (a később Amerikába emigrált világhírű fizikus) felkérésére, aki a Tanácsköztársaság kulturális népbiztosságán a természettudományi felsőoktatás felelőse volt, elvállalta a Műegyetem fizika-kémia tanszékének vezetését.

1919 nyarának végén bekövetkezett a politikai fordulat és azzal együtt a felelősségre vonások ideje. Bár Hevesy sohasem volt kommunista, aktív szerepvállalást és ellenlábasai nyomására 1920 tavaszán megvonják tőle a venia legendit, vagyis az előadói jogot. Ekkor kapóra jött számára a régi jó barát, Niels Bohr meghívása az újonnan alapított koppenhágai laboratóriumába.

Forrás: mek.niif.hu