Kempelen a sakkozó törököt játéknak tartotta, komoly találmányának a beszélőgépét tekintette.
1791-ben jelentette meg a könyvét a találmányáról, amin egyébként 22 évig dolgozott. Az első példány, ami négy magánhangzót és két mássalhangzót tudott „kimondani” 1773-ra készült el. Az ötletet Kempelennek egy falusi dudás adta, aki a hangszeréből majdnem emberi hangokat tudott kicsalogatni. A gép megépítéséhez egy pozsonyi mestertől fújtatós orgonát vásárolt, amiben sípok voltak és egy billentyűzet, amivel az egyes hangokat megszólaltatták. A tüdőt a fújtató helyettesítette, a sípok helyére Kempelen – ahhoz nagyon hasonló – mesterséges hangrést és szájüreget tett. A gépnek a tökéletesített változatát Kempelen 1781-ben fejezte be. Ebert leírja a gép egyik bemutatóját, amelyen a szerkezet a következő szavakat mondja ki: mama, papa, Marian, a hét napjait franciául, és három, jól érthető mondatot is. Kettőt franciául: „Venez, Madame, avec moi á Paris!” (Jöjjön velem asszonyom Párizsba), illetve „Ah, maman, chere maman, on m'a fait mal” (Mama, kedves mamám, valami fáj). A harmadik kifejezést latinul mondta: „Josephus Secundus Romanorum Imperator” (II. József római császár).
Kempelennek sok keserűséget okozott, hogy az emberek nem hitték el, a gép valóban beszél, arra gyanakodtak, hogy ő maga hasbeszélő. Mai felfogásunk szerint Kempelen beszélőgépe volt az első olyan informatikai gép, aminek a célja az ember-gép kapcsolatnak új alapokra helyezése volt. A gépet sokan másolták, mint Ch. Wheatsone angol, Posch német és J. Faber osztrák matematikus. Az utóbbi 1862-ben elhozta a gépet Budára, ahol a Természettudományi Társulatban mutatta meg az érdeklődőknek. J.S. Lienard francia akusztikus az általa készített Kempelen beszélőgép másolatot 1967-ben Budapesten ugyancsak bemutatta.
