Rybár István

Rybár István (Bp., 1886. máj. 7. – Bp., 1971. nov. 18.): fizikus, geofizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1918, r. 1931–49), a fizikai tudományok doktora (1957). A bp.-i tudományegy.-en 1909-ben nyert tanári oklevelet. 1909–10-ben a göttingai egy.-en Waldemar Voigt intézetében képezte tovább magát, s 1911-ben doktorált. 1908-ban bekapcsolódott Eötvös Loránd munkálataiba; eleinte az Eötvös-ingával végzett terepmérésekben vett részt. 1912-től Eötvös tanársegéde, később adjunktusa, 1915-től a bp.-i egy. magántanára. Eötvös betegsége idején, majd halála után mint megbízott folytatta Eötvös egy.-i előadásait. 1922-ben nevezték ki a tudományegy.-re a gyakorlati fizika tanszék ny. r. tanárává, 1940–1949 között a kísérleti fizika tanszék ny. r. tanára. 1950-től nyugalomba vonulásáig (1962) a M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tudományos munkatársa. Az MTA Geofizikai Főbizottságának hosszú időn át tagja, a Magy. Geofizikusok Egyesületének alapító és t. tagja volt. – Tudományos munkássága nagy területet ölel fel. Kezdetben a spektrálanalízis és a fényvisszaverődés terén végzett vizsgálatokat, később Eötvös hagyományait követve főként a torziós inga korszerűsítése és továbbfejlesztése foglalkoztatta. Kitűnő torziós szálakat készített, lényegesen lecsökkentve a gyors hőmérsékletváltozás által okozott zavarokat, a vizuális észlelés helyett bevezette a fotografikus regisztrálást és megvalósította – az észlelés egymás után következő azimutjaiba a műszer automatikus továbbforgatását. Az általa szerkesztett Auterbal elnevezésű, kisméretű, könnyen kezelhető torziós inga a két világháború között külföldön is elterjedt. Műszerfejlesztői munkáját az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben tovább folytatta. Vizsgálta az észlelési idő csökkentésének lehetőségét. Erre vonatkozó felismeréseit 1952-ben közölte. Az intézetben kifejlesztett E 54 jelzésű torziós ingáját 1958-ban a brüsszeli világkiállításon Grand Prix-vel tüntették ki. Elnyerte az Eötvös-emlékérmet (1957). – F. m. Eötvös Loránd tudományos működése (Eötvös L. Emlékkv, Bp., 1930); Fizikai mérések (Bp., 1931); Eötvös vizsgálatainak jelentősége (Műszaki Nagyjaink, III., Bp., 1967). – Irod. Barta György: R. I. (Magy. Geofiz., 1971. 6. sz.); Baintner Géza: R. I. (Fizikai Szle, 1972. 8. sz.).

Forrás: arcanum.hu