Az igekötőkről szóló hivatalos szabály két pontatlansága 2.

Előző bejegyzésemben arról írtam, hogy a hivatalos nyelvtani szabály túlontúl leegyszerűsítve fogalmaz bizonyos kérdésekben, azaz ott konkrétan az igekötő és az ige egybe- és különírásáról írtam. A másik szintén nem pontos megfogalmazása az igekötőkkel kapcsolatos hivatalos szabálynak az, amikor azt írja hogy

…ha egy harmadik szó áll az igekötő és az ige között, akkor mindet külön kell írni.

Ez is mint az előző bejegyzésben említett szabály önmagában igaz, azonban ez azért pontatlan megfogalmazás, mert az igekötő és az ige között nem csak egy, hanem akár több szó is állhat. Például amikor azt mondom:

„Meg fogom csinálni”, ez így egyértelmű, ahogy a szabály mondja, mind a három szót külön kell írni, de ha azt mondom hogy „Meg fogom holnap ezt is csinálni”, itt is a „meg” igekötő a „csinálni” igére vonatkozik, amik között ez esetben négy szó áll, amiket mind külön-külön kell írni.

Az igekötőkkel kapcsolatos leggyakoribb helyesírási hiba az, amikor az igekötőt egybeírják az igekötő és az ige közötti szóval, mert helyesen így kell írni: „Meg tudod csinálni” (nem írom le hogyan írják rosszul, sajnos épp elégszer látjuk ezt helytelenül leírva), és ennek a gyakori hibának az egyik oka a nyelvtanítás elégtelensége, a másik pedig pont ennek a szabálynak a nem kellő részletezettsége, mert a helytelenül írónak eszébe sem jut, hogy az az igekötő egy a mondatrészben távolabbi igére vonatkozik.

Az igekötőkről szóló hivatalos szabály két pontatlansága 1.

Nyelvünk hivatalos szabályaiban nagyon sok értelmetlen és félrevezető elem és magyarázat van. Ezeknek az oka leginkább az, hogy a magyar nyelvre az indogermán nyelvek szabályrendszerét próbálják ráerőltetni, ami viszont torz magyarázatokat eredményez, valamint egy-egy szabályt részletesebben kellene elmagyaráznia. Véleményem szerint nyelvünket csak önmagában, minden más nyelv szabályaitól függetlenül lehet értelmezni.

Az igekötőkkel kapcsolatos egyik hiba a hivatalos szabályban az, hogy az nagyon leegyszerűsítve azt mondja, hogy

ha az igekötő az ige előtt áll akkor azokat egybe kell írni, ha utána akkor külön, valamint ha a kettő között egy harmadik szó van, akkor mind a hármat külön kell írni.

Önmagában ez így igaz, csakhogy vannak olyan igekötőink – legjellemzőbben ezek az ide és az oda, de bizonyos helyzetekben néhány más igekötőt is használhatunk így – amik bár az ige elé kerülnek, de azt az igétől mégis külön kell írni. Ez azokban az esetekben fordul elő, ha azt a szót (tehát ide és oda) nem igekötőként, hanem mutatószóként használjuk.

Ha azt írom: „Ideteszem a könyvet”, akkor az „ide” szót mint igekötőt használom, és az igekötővel a cselekvés befejezettségére utalok, tehát ezzel azt mondom hogy ez egy befejezett cselekvés, ha viszont külön írom, „ide teszem a könyvet” akkor az „ide” szónak mutatószó szerepe van, mert ezzel nem a befejezettségre utalok, hanem csak a cselekvés irányára. A legjobban akkor érezhető e két megfogalmazás közötti árnyalatnyi különbség, ha a „teszem” igét egy másik igekötővel teszem befejezetté, például így: „Ide leteszem a könyvet”, ebben az esetben tisztán látható az „ide” szó mutatószó szerepe.

Az igekötők 4. (Az igekötők végletekig fokozó módja)

Az igekötőkkel foglalkozó bejegyzéseimben eddig is leginkább az igekötőknek mint a nyelvünknek finom árnyalatokat adó szerepével foglalkoztam, hogyan s mint fejezünk ki apró különbségeket az igekötőkkel. Az előző bejegyzésben az igekötők enyhítő módjáról írtam, most pedig a (végletekig) fokozó módról lesz szó.

Amikor valaki valahonnan hátrahúzódik, akkor ő hátrahúzódott. Ha ő hátrébb húzódik, akkor nem teljesen húzódott hátra, csak kicsit hátrébb, viszont ha valaki leghátrébb húzódik, akkor ő ezután az összes között leghátul lesz.

A melléknevek fokozásánál - például: jó, jobb, legjobb - így fokozunk. A melléknév eredeti jelentése után (gyors) az első fokozás a „-bb” (gyorsabb), a következő fokozás meg a „leg...-bb” (leggyorsabb). Az igekötőknél azonban a sorban az igekötő egyszerű jelentését megelőzi a „-bb” (előrébb), ezt követi az eredeti jelentés (előre), és végül a valóban fokozás a „leg...-bb”(legelőrébb).

Az igekötőkkel foglalkozó bejegyzések egyben itt lentebb az „Igekötők” címke alatt találhatóak meg.

Az igekötők 3. (Az igekötők enyhítő módja)

Az igekötőket általában arra „használjuk”, hogy az igéknek irányt, helyet, árnyalatot vagy befejezettséget adjanak. Ez nekünk egyszerű és magától értetődő – mert tudjuk, mikor teszünk valamit be, ki, le, át, szét, ésatöbbi – a magyar nyelvet tanulóknak viszont ez is a megoldhatatlan feladatok egyike. Azonban azt mi is kevesen tudjuk, hogy az igekötőket másra is szoktuk használni, és ez is annyira természetes hogy észre sem vesszük, ezt is teljesen önmagától tesszük. Ez az igék enyhítő „fokozása”, másképpen enyhítése. A melléknevek fokozása egyszerű és kevés rendhagyó melléknév van, jó-jobb-legjobb, nagy-nagyobb-legnagyobb, vagy egy kivétel: Szép-szebb-legszebb. Az igekötőknél is többnyire a „-bb” toldalékot használjuk, de itt a melléknevekkel szemben nem akkor amikor fokozunk, hanem amikor enyhítünk rajta. Például tova-tovább, össze-összébb, be-beljebb. Amikor valami összemegy, akkor az teljesen összemegy, ha összébb megy, akkor viszont nem tejesen megy össze hanem csak kicsit összébb, ha valaki behúzódik az eső elől a tető alá, az teljesen behúzódott, aki beljebb húzódik, az viszont csak egy kicsit megy beljebb.

Az igekötők listájából azok, amelyeket így lehet enyhítően fokozni:

1.	alá	-	alább
2.	be	-	beljebb
3.	benn, bent	-	bentebb
4.	előre	-	előrébb
5.	fel, föl	-	feljebb
6.	fenn, fent, fönn, fönt	-	fentebb
7.	hátra	-	hátrébb
8.	ide	-	idébb
9.	ki	-	kijjebb
10.	kinn, kint	-	kintebb
11.	le	-	lejjebb, lentebb
12.	oda	-	odébb
13.	össze	-	összébb
14.	szét, széjjel	-	széjjelebb
15.	tova	-	tovább
16.	vissza	-	visszább

Az igekötőkkel foglalkozó bejegyzések egyben itt lentebb az "Igekötők" címke alatt találhatóak meg.

Az igekötők 2. (Az igekötők listája)

A magyar nyelv sajátossága az igekötők használata, ezek egy egészen finom árnyalatát adják meg a nyelvünknek. Nem csak értenie, de éreznie is kell a nyelvünket annak az idegennek, aki ezeket hibátlanul akarja használni. Az igekötők listája, a teljesség igénye nélkül:

1. abba 40. kölcsön 2. agyon 41. körbe 3. alá 42. köré 4. által 43. körül 5. alul 44. közbe 6. át 45. közé 7. be 46. közre 8. bele, belé 47. közzé 9. belül 48. külön 10. benn, bent 49. le 11. egybe 50. lent 12. egyet 51. létre 13. együtt 52. meg 14. el 53. mellé 15. elé 54. mögé 16. ellen 55. neki 17. elő 56. oda 18. elől 57. össze 19. előre 58. rá 20. észre 59. rajta 21. fel, föl 60. rendbe 22. félbe 61. sorba 23. felé 62. számon 24. félre 63. szembe 25. felül, fölül 64. szerte 26. fenn, fent, fönn, fönt 65. szét 27. fölé 66. szóba 28. hátra 67. tele, teli 29. hátul 68. tova 30. haza 69. tönkre 31. helyre 70. túl 32. hozzá 71. újjá 33. ide 72. újra 34. jóvá 73. utána 35. keresztül 74. utol 36. ketté 75. végig 37. ki 76. végre 38. kinn, kint 77. vissza 39. kívül

Az igekötőkkel foglalkozó bejegyzések egyben itt lentebb az "Igekötők" címke alatt találhatóak meg.

A csodálatos magyar nyelv (Az igekötők 1.)

Nyelvünk sokszínűségét bemutatandó, nézzük meg hogy az igekötőkkel milyen árnyaltan lehet elmondani dolgokat. Az igekötők eredetileg talán valamiféle irányt, módot, változást mutattak az adott igéhez kapcsolva, aztán egynémelyik önálló életre kelt és mára már egészen mást jelent.

Ilyen például: Kibukik valamin, rájön valamire.

Az igekötőknél nem mindegy a szórend sem, mert lehet az ige elé írni, meg utána - de akkor külön - vagy ugyan az ige elé, de a két szó közé egy harmadik kerül.

Majd megcsinálom a feladatot,

meg fogom csinálni a feladatot,

a feladatot fogom megcsinálni.

Apró eltérések, árnyalatnyi mást jelentések. Ilyenkor gyakori helyesírási hiba, amikor az igekötőt a középre tett szóval egybe írják.
Például hibásan: Megtudom csinálni, helyesen: meg tudom csinálni,
hibásan: elakarok menni, jól: el akarok menni.
A hiba oka egyszerű. Az igekötő bár a közbenső szóval egybe mondjuk, de nem arra a szóra vonatkozik, hanem az utána következő igére.

De visszatérve az igekötők alapvető feladatára, egy példa az árnyalatokra. Más nyelvekben általában egészen különböző szavakkal fejezik ki ezeket, vagy nincs is rájuk különböző szó, csak a szövegkörnyezet adja meg a más-más mondandót.
Amikor kifestjük a szobát:
Tegnap kifestettem a szobát. A falakat, újra lefestettem krémszínűre, az ajtót meg az ablakkeretet meg átfestettem kékről zöldre és az ablakkeretre ráfestettem virágmintát, de aztán rájöttem ez mégsem lesz így jó, ezért az ablakot visszafestettem kékre, de véletlenül az ablakon a kilincset is befestettem. Már kora este volt, amikor azt vettem észre, hogy jól elfestettem az időt, összefestettem a ruhámat. Festés közben arra gondoltam, holnap majd megfestem az önarcképemet és közben valami aláfestő zenét is fogok hallgatni.

Kifest, lefest, átfest, ráfest, visszafest, befest, elfest, összefest, megfest, aláfest. Egy szó tíz igekötővel, tízféle jelentés, árnyalat.

Az igekötőkkel foglalkozó bejegyzések egyben itt lentebb az "Igekötők" címke alatt találhatóak meg.