A magyar-sumér kapcsolat

Pár szóban erről:

Az első lépés

A jövő évi tantervben átírták a történelem tananyagot (forrás: index.hu) amiből végre kimaradt a finnugor eredet – az csak mint lehetséges elmélet maradt benne – és a gyerekek nem tanulnak az őskorról. Ez utóbbi a mi szempontunkból nem annyira fontos, ez egyszerűen csak annyi, hogy ezt a nyilvánvaló képtelenséget végre nem tanítják a gyerekeknek, mert ugye aki kicsit tájékozott a világ alakulásában, az tudja, hogy látva a 20-30ezer éves és még régebbi építészeti emlékeket, képtelenség lenne hogy az Ember kb 20ezer évvel ezelőtt mászott volna ki a barlangjából. De ebben a hírben nem is ez a fontos, hanem az, hogy már nem ragaszkodnak betegesen a finnugor származásunkhoz, ami szintén az évtizedeken át tanított képtelenségek közé tartozik.

Ezzel a hírrel kapcsolatban se nem az új tantervet akarom minősíteni – az mások dolga – se nem a tanterv átírásának az okát, csupán maga a hír a hír, hogy ez volt az első apró lépés abban, hogy a gyerekeknek végre az igazságot tanítsák a történelemmel kapcsolatban.

Most csak ennyi a hír, a finnugor elmélet végre a margóra került mint „lehetséges elmélet”, aztán majd következik sorban a többi,

- hogy ez még elméletnek is rossz,

- majd ugyanígy a helyére fog kerülni – azaz a kukába – az ú.n. „honfoglalás” elmélete is, mert olyan mint honfoglalás sohasem volt (erről részletesebben itt írtunk), mert akkor Árpád a seregével jött vissza,

- hogy a kereszténységet nem István által vettük fel, mert mi már annakelőtte is keresztények voltunk,

- és majd el fog jönni az ideje annak is, amikor a nyelvünket is helyesen fogják tanítani, azaz a nyelvtan órákon valóban a magyar nyelvet tanítják majd a gyerekeknek, a maga rendszerében – szépségeivel és különlegességeivel – ami szoros összefüggésben van a többezer éves történelmünkkel.

A magyar ősvallás

Azt csak a hivatalos „történelem” állítja, hogy a kereszténységet az ú.n. honfoglalás után István által vettük fel. Ez ugyanannyira nem igaz, mint a finn-ugor elmélet vagy maga a honfoglalás, mert volt egy magyar ősvallás, az őskereszténység vagy másképpen a fény vallás, és István csupán annyit tett, hogy a magyarságot egységesen besorolta ennek a most ismert és kereszténységnek nevezett vallás alá. Erre az őskereszténységre számtalan bizonyíték van, a korabeli leírásoktól kezdve az árpád-kori sírleletekig, amik tele vannak mellkeresztekkel. (Erről a vallásunktól bővebben: Például itt és itt.)

Ha csak azt nézzük, hogy a magyar nyelvnek minden !!! más nyelvvel szemben minden keresztény szóra van saját kifejezése, sőt csak mi nevezzük a keresztelést így, más nyelvek erre leginkább vízbemerítést és hasonló szavakat használnak, a keresztnév meg csak nálunk „kereszt”név, és a névnapjainkat is csak mi tartjuk meg.
De a Karácsony is… magyarul a „kerecsen” sólyom szóból ered, míg más nyelvekben az erre használt szó leginkább a Krisztus nevére vezethető vissza; sőt, ha megnézzük Jézus Krisztus nevét: Krisztus idejében a vezetéknév mint olyan nem létezett – néha egy-egy karizmatikus személyiségnél adtak neki a keresztneve mellé egy jelzőt – és írásbeliségben meg a mássalhangzóírást használták. Azaz a magánhangzókat nem írták le, de nem mellesleg a magánhagzók a magyarban is nem lényegesek, mivel a magánhangzók kicserélgetésével is értjük amit a másik mond. Erről itt írtam. Tehát a „Krisztus” szó is egy jelző Jézus neve mellett, és ha a mássalhangzóit nézzük, akkor a magyar nyelvvel ez is tökéletes összhangban van, azaz a KRiSZTuS mássalhangzói pontosan megegyeznek a KeReSZTeS szó mássalhangzóival...
...és e témához szorosan kapcsolódóan egy nagyon érdekes gondolatot találhattok ezen a hivatkozáson.

Quo vadis Homo Hungariqus 19. (Az ú.n. honfoglalásról)

Ma már akik kicsit nyitottabbak a világra, azok számára egyértelmű, hogy az olyan kifejezések mint „Árpád-ház”, „finnugor nyelvek” vagy „honfoglalás”, mind csak a habsburger propaganda alkotásai, amikkel múltunkat akarták eltakarni, meghamisítani. Ha belegondolunk – úgy logikusan – akkor ez a honfoglalás mint olyan, teljesen értelmetlen, mert ugyan hogyan tudott volna többtízezer ember hont foglalni úgy, ahogyan ezt a hivatalosságok állítják. Napjainkban a migráns divat mutatja meg jól, hogy most amikor sokukat busszal-vonattal szállítják, így is szinte minden nélkül egy szál ruhában jönnek, akkor meg még utaknak csak azt nevezhettük, amiket a szekerek kijártak.

A hivatalos mese szerint kb 70-100ezer magyar jött akkor be a Kárpát-medencébe, akiket addig a csúnya besenyők támadtak, azok elől kellett menekülnünk, aztán itt a Kárpátokon belül viszont épp nem voltak olyan népek akikkel harcolnunk kellett volna, mitöbb annyira kevesen voltak az itt élők, hogy ennyi szabad hely is volt az élethez, és hopp már hont is foglaltunk. Na meg persze mondják, hogy mert mi eleve nomád nép voltunk, tehát nem volt gond a vándorlás, de kitaláció a nomád nép státusz is, mert nomádként vándorolhattak családok, akik egy-két lovaskocsira vagy ökrösszekérre felpakoltak mindent, a kocsi volt maga a sátruk, szállásuk is, és így tizenöten-húszan gyűjtögető életmódot folytatva jöttek-mentek a világban. Meg aztán a magyarságnak a „nomád nép” meghatározása is mint olyan, lekicsinylő, leminősítő, mert egy nép fejlődésében az egy alacsonyabb szint, ha nem képes egy helyben felépíteni magának az életterét, hiszen gazdálkodni (azaz az életét megtervezetten élni, pontosan beosztva hogy az év melyik szakában mikor mit csinálnak) az egy fejlettebb életforma, és ezzel azt sugallják hogy mi csak gyűjtögetve, halászva-vadászva, helyhez nem kötődve tudtunk megélni a világban.

De számoljunk utána ennek az állítólagos honfoglalásnak! Mondjuk, 70ezer ember útnak indult és ha az átlagéletkor 70 év, akkor ez 14ezer kisgyerek és csecsemő, ugyanennyi idős ember, a maradék kb 40ezernek fele nő, marad 20ezer hadra- és munkára fogható férfi, de voltak még betegek, az állítólagos besenyő támadások miatt sebesültek, és ha három-négy évig eltartott a vándorlás, akkor ez még további 3-4ezer újszülöttet és terhes nőt is jelentett. Utak nem nagyon voltak, és állítólag így vándorolt ide az a 70ezer magyar, közöttük a 20ezer (de legyen 40) munkában aktív és hadra fogható emberrel, akiknek harcolniuk is kellett (hiszen e mese szerint támadtak minket), és eközben vinni kellett a szálláshoz és élethez szükségek dolgokat és élelmet. Emellett a régi időkben az egy emberre jutó háziállatok száma 6-10 volt (csirke, marha, ló, kutya, macska és még sorolhatnám), vinni kellett volna az állatokat is, hiszen ennyi ember nem képes elegendő élelmet gyűjtögetni (ugyan hogyan lenne képes egy ilyen tömeg nomádként, útközben összeszedegetni az élelmét), és vinni kellett volna a hadfelszerelést, meg a betegeket, újszülötteket, sebesülteket és időseket is. Nem nehéz meglátni, hogy ez képtelenség. Persze a habsburger propaganda ezt azzal akarja elmaszatolni, hogy „mert ti magyarok annyira jók vagytok fejben, és mindent olyan jól meg tudtok szervezni”, de ez nem más mint a hiúságunkra épített hamis magyarázat.

Ehhez az állítólagos honfoglaláshoz hány szekérre lett volna szükség? Ha csak azokat számoljuk akiket vinni kellett, azt a 30-40ezer embert, ha egy szekérre felfértek tízen, ehhez 3-4ezer szekér kellett volna. A lovaskocsik által kijárt keréknyomokban, csak libasorban tudtak volna haladni, többtízezren meg gyalog, akkor mennyi idő telt volna el aközött, míg az első meg az utolsó a következő táborhelyre ér? Aztán hova „parkolták volna le” ezt a rengeteg kocsit, szekeret? És mennyi egy szekér sebessége? 2 kilométer óránként? Naponta csak 10-15 kilométert lehetett volna így megtenni, aztán nap mint nap újra tábort verni, megtalálni az ehhez megfelelő helyet, úttalan utakon, erdőn-mezőn keresztül, miközben egyébként meg állítólag menekültünk. Hogy nem egy tömbben, hanem kisebb csoportokban jöttünk volna? És akkor hogyan védekeztünk volna a besenyőktől?

Nyilvánvalóan ez a honfoglalás úgy ahogy van hülyeség, mint ahogy az is, hogy a besenyők támadásaitól menekülve ideértünk a Kárpátok közé, ahol aztán már meg tudtuk magunkat védeni, mert eszerint pontosan ismertük a Kárpátokat oda-vissza minden irányban, tudtuk hogy hol az a határ, ahol fel kell állítani a védelmet. Addig csak menekültünk és menekültünk, utána meg pár évtized múlva (szintén e félrevezető propaganda szerint) mindenki tőlünk rettegett itt Európában. Nem, ez a bizonyos honfoglalás úgy ahogy van nem igaz, mi magyarok mindigis itt éltünk a Kárpátok között, békében sokféle néppel, sokféle szláv néppel együtt.

De akkor kik jöttek ide? Hiszen a krónikák valóban beszélnek a magyarok bejöveteléről. Nos, ami viszont teljesen logikus, hogy Atilla halála után Csabának családon belüli viszály miatt mennie kellett, vissza a másik hazánkba a Tarim-medencébe (ahol ma az ujgurok élnek), vissza nagyapjához, akit Kölcsey is megemlít a Himnuszban „...Bendegúznak vére...”, majd hallva az itteni hírekről, Csaba leszármazottjai Álmossal majd halála után Árpád vezetésével jöttek vissza ide. Tehát akkor csak maga a család jött vissza a seregével, és azért beszélnek „magyarok bejöveteléről”, mert így ezáltal egy magyar nemzetség, a Turul vette újra át e térség vezetését.

Így pedig már az egész teljesen életszerű, hiszen lóra pattanva, némi szekér kísérettel (ami a szükséges felszereléseket és élelmet hozta, no meg nem voltak kívülről várható komoly támadások sem), az akkori körülményekhez képest gyorsan ideérhettek. Persze, a szekerek sebessége így is annyi volt amennyi, de alapvetően sokkal hosszabb utat tudtak megtenni, más egy sereg sebessége és mozgékonysága, mint ha egy nagy tömegű lakosság vándorolna, nem kellett munkaképtelen emberek tömegét magukkal cipelni, nem volt szükség túl sok szekérre sem, és ez így gyorsabb haladást jelentett. Aztán amikor Árpád a seregével ideért, itt a magyarul beszélő, magyar lakosság fogadta, Árpádék pontosan ismerték az országot, tudták hol vannak a határok, hol tudják azt a legkönnyebben megvédeni, ami meg a későbbi hadjáratokat illeti, azok nem valamiféle rabló hadjáratok voltak – mert a lakosságot nem érintették – hanem csak a rendet állították vissza, miszerint újra a Turul nemzetség vezeti ezt az országot, és ezt tudtára kellett adni azoknak, aki ezt nemigen akarták elfogadni.

Viszont az is egyértelmű, hogy a Turul-nemzetség visszajövetele után, jöhettek utánuk családok is, de egy-egy család szintén gyorsabban tud haladni, mint ahogyan egy nagy tömeg vándorolna. Mobilabbak voltak és akkor indultak el amikor nem volt babát váró nő, újszülött vagy beteg a családban, nem voltak háborús viszonyok, elindultak tavaszelőn olvadáskor, majd megérkeztek ide még a tél beállta előtt. „Apám, anyám, mi útnak indulunk. Az a hír járja hogy a Kárpátok között újra jó világ van, megyünk oda, ahonnan annak idején ükapáink eljöttek” – mondták a fiatalok és útnak indultak. Ez most is valahogy így van, ha egy fiatal vagy fiatal pár úgy érzi hogy valamiért máshova kell költözniük, akkor útnak indulnak és ott alapítanak családot, vagy útnak indulnak amikor ehhez a gyerekek már elég nagyok, de az effajta lakosság költözés mindig teljesen normális része volt az életnek.

Összegezve: Mi magyarok mindig itt éltünk a Kárpát-medencében, és akkoriban a Turul-nemzetség jött vissza, majd utánuk sokan, Atilla is ugyanúgy a királyunk volt, mint Istvántól Mátyásig mind, és a „honfoglalás” mint olyan, a finnugor elmélettel és „Árpád-ház” kifejezéssel együtt csak egy kitaláció.

Ami mostanság velünk kapcsolatban folyik a világban, az nem más mint amikor egy beteglelkűek által uralt közösség, a bölcs és teljesen tiszta tudatú öregemberrel azt akarja elhitetni, hogy ő buta, szenilis és már rokonai sincsenek, aki csak nemrég tévedt ide, a nagyon okos és művelt emberek közé. De hamarosan el fog jönni az igazság pillanata, egyre több testvérnép ébred fel hogy ők is rokonaink, közöttünk egyre többen fogják felismerni hogy valójában kik vagyunk, milyen valódi értékeink vannak, és a valódi gyökereink hova vezetnek, hogy a történelem során önszántunkból soha senkit sem bántottunk, és aztán majd a világban az emberek is el fogják fogadni, hogy élnek közöttük valakik – mi – akiknek a múltja messze túlmutat a legtöbb nép történelmén, de ez az ősi nép tudja magáról hogy a kor nem érdem és nem jár kiváltságokkal, hanem csak egyszerűen egy idő adta állapot.

Quo vadis Homo Hungariqus 18. (Kik azok a hunok?)

Mottó:
„Úgy egyébként az egész világ tudja, hogy mi magyarok hunok vagyunk, csak mivelünk akarják elhitetni azt hogy ez nem így van.”

Ennek az oka nagyon egyszerű, hiszen ha minden magyar tudatában lenne annak hogy hunok vagyunk, akkor meglenne a kapcsolatunk a múltunkkal, amik a hun gyökereken át egészen a szkíta időkig és ezáltal azon túl is mutat. A mostani világ propagandája azt akarja elhitetni velünk, hogy mi valamikor bő ezer évvel ezelőtt, mint nomád nép a sztyeppéről vándoroltunk ide, a nyelvünk meg csak úgy valahogy összetákolódott, és bármiféle rokon- vagy testvérnépek nélkül élünk itt a szláv népek tengerében.

Ezzel szemben ami az igazság: Hun népek százszámra éltek a Hun-birodalomban, és a szkíta-hun nyelvet beszélték, azt a nyelvet amit ma magyar nyelvként ismer a világ. A hun pont olyan összefoglaló elnevezése sok népnek mint manapság például a német, így akik hunok voltak azoknak mi magyarok vagyunk, mindenki másnak meg hunok, ugyanúgy mint ahogy most a kívülállóknak minden német német, de ők egymás között svábok, szászok, bajorok és sorolhatnám.

A Hun birodalom a Kárpátoktól a Csendes-óceánig terült el, a hol persze más népek is éltek, illetve a birodalmon belül ugyanúgy mint azon kívül is, teljesen normális volt az emberek rendszeres költözése hasonlóan mint napjainkban. Így éltek a Hun birodalomban a ma finnugornak nevezett népek is, és ahogy ma úgy régen is, szintén része volt az életnek a nyelvek közötti rendszeres szócsere. Teljesen normális, hogy ha egy közösségbe bekerül egy idegen, akkor annak a szavaiból a közösség átvesz, vagy ha valaki egy hosszabb útról hazatér és egy-egy messziről hozott szót használ, amit aztán a többiek is elkezdenek használni. Így alakult mindig a nyelvek szókincse, egymástól, egymásból és egymáshoz képest, de ahogy az utóbbi évszázadokban sok szót vettünk át a németből, vagy a legutóbbi időkben az angolból, mégsem gondolja senki, hogy ettől a német vagy az angol rokon nyelvünk lenne.

Vallásunk a kereszténység volt, azaz az őskereszténység, ami a Jézus előtti időkbe vezet vissza. Tévedés azt gondolni, hogy a kereszténység Jézustól eredne, ez egy sokkal ősibb vallás, amit aztán Jézus után a világot irányítók nekik megfelelővé átalakítva intézményesítettek, és ezt ismeri most a világ kereszténységként. Sokféle hun nép élt a Hun birodalomban, akiktől a magyarok és még pár más nép kivételével először áttérítették őket egy másik nyelvre, ezzel elválasztották őket a múltunktól és a hun kötődésről, kitalálva nekik egy másik múltat, eredet történetet. Ma már a genetikai kutatások jól mutatják, hogy melyik népek hun eredetűek, ilyenek például a lengyelek, oroszok, ukránok és a horvátok is.

Tehát hogy kik azok a hunok? Hát mi vagyunk. A hun népek közül néhány összegyűlt a Kárpát-medencében, sok közülük beolvadt a magyarságba, mintegy megmaradva a Mag népének, hogy aztán amikor majd ezek a vészterhes idők véget érnek, akkor ez a nép újra életre keljen.

Ősi nyelv, ősi nép

Ősi nyelv, ősi nép – beszélgetés Papp Gábor művészettörténésszel.

Indián-magyar írásbeli kapcsolatok

Most itt csak pár sort idézek a fent említett cikkből, a forrásban mindenről részletesen... Varga Géza összehasonlító munkája, aki a Brazíliában élő Tóth Istvántól kapta a marajo-indiánok jeleinek táblázatát, amely a Ceará állami régészeti múzeumból származik.

„...A marajo (ejtsd: marazsó) vagy marajoara nép egy mára már kihalt indián törzs. A felfedezéskor Brazíliában kb. 1400 indián törzs volt, mára csak 330 maradt. A marajo nép az ország belsejéből költözött Para állam Marajo szigetére, az Amazonas torkolatához. Gazdag kulturális örökséget hagytak maguk után, ami elsősorban szépen díszített cserépedényeket és jelkicset jelent. Meglepődhetnénk azon, hogy a marajo edényeken milyen sok magyar jel párhuzamát találjuk, ha ez nem lenne szinte törvényszerű az amerikai indián népművészetben a teljes amerikai kontinensen.”

„A marajo törzs népművészetét bemutató cikk közli a jelek táblázatát is. E jelek többsége megtalálható a magyar jelkészletben, elsősorban a székely írás, másrészt a magyar népi hieroglifák között. A székely jelek többnyire egy hangot jelölő betűk. A népi jelek és némelyik székely jel is szójel. Nagyon érdekes és tanulságos kutatási feladat lenne az indián és a magyar jelentések összehasonlítása, azonban ehhez szükség lenne olyan munkatársakra, akik ismerik az indián jelek jelentését.”

„A jelek egyezése nem tulajdonítható a véletlennek, a Nemetz Tibor matematikussal elvégzett valószínűségszámításunk azt bizonyította, hogy a hasonlóság a jelek világában is a genetikus kapcsolat jele. Ehhez azt tehetem hozzá a több évtizedes kutatásaim alapján, hogy a hasonlóság magyarázata az ősvallás eredendő rokonsága.”

Forrás: hungaryfirst.hu. 

A valódi magyar történelemről

Néhány éve Londonban élek, sokféle nációval találkozok, beszélgetek, és amikor szóba jön hogy magyar vagyok, akkor mindenki (így: mindenki) jön a finnugor szöveggel, hogy mi finnugorok vagyunk, és bő ezer éve menekültünk ide a kietlen tajgáról. Oly mértékben van ez „beléjük tanítva”, hogy még soha senkinek nem tudtam elmondani hogy ez nem igaz. De szerencsére lassan elkezdett megváltozni a világ, és legalább már mi magyarok egyre többen vagyunk, akik tudjuk hogy ez hazugság, és próbáljuk a világnak elmagyarázni, hogy amit ma a hivatalos magyar történelemként tanítanak az meglehetősen távol áll a valóságtól. Mondhatjuk úgy is, hogy köszönőviszonyban sincs azzal.
A „honfoglalás” mint olyan, az egy teljes képtelenség, nem volt semmiféle honfoglalás, hiszen mi itt élünk évtízezredek óta (lásd: például a boszniai piramisok rovásírásos leletei), az Árpád-ház  – ezzel a megnevezéssel – sohasem létezett, mert azt úgy nevezték hogy Turul nemzetség, és a kereszténységet sem Szent István hozta el nekünk, mert ez már előtte a mi hitünk volt. Itt élt egy nép, mi, és Álmos majd Árpád vezetésével a Turul-nemzetség jött vissza, Szent István meg nem hittérítette a kereszténységet nálunk, hanem intézményesítette, és az volt még a kérdés hogy Bizánchoz vagy Rómához tartozzunk.

Akiket érdekel ez a téma, azok előbb-utóbb úgyis eljutnak Papp Gáborig és Szántai Lajosig, akiknek az előadásaiból még sok más érdekességet is megtudhatunk népünk múltjából, és most következzen Szántai Lajosnak egy előadása, amiben érvekkel alátámasztva beszél az igaz magyar történelemről.

Atilláról

„Atilla király bírta a beavatott szakrális királyok tizenkét legfőbb tulajdonságát, úgymint:

bátorság,

belső erő,

döntéshozó képesség,

az előrelátás képessége,

önbizalom,

felelősség,

hitelesség,

állhatatosság,

megbízhatóság,

bölcsesség,

hűség,

együttérzés.”

Országunkat bármikor csak olyan személy vezetheti, aki bír mindezekkel a tulajdonságokkal.

Ismeretlen szerző gondolata

A hónapok régi magyar elnevezései

	Régi magyar	Katolikus keresztény
Január	Fergeteg hava	Boldogasszony hava
Február	Jégbontó hava	Böjtelő hava
Március	Kikelet hava	Böjtmás hava
Április	Szelek hava	Szent György hava
Május	Ígéret hava	Pünkösd hava
Június	Napisten hava	Szent Iván hava
Július	Áldás hava	Szent Jakab hava
Augusztus	Új kenyér hava	Kisasszony hava
Szeptember	Földanya hava	Szent Mihály hava
Október	Magvető hava	Mindszent hava
November	Enyészet hava	Szent András hava
December	Álom hava	Karácsony hava

Forrás: albar.lapunk,hu

Quo vadis Homo Hungariqus 17. (A világtörténelemről 2.)

A mai ember csak olyan 9-10ezer évre képes visszaemlékezni. Ami előtte volt, az a köd homályába vész és mert az ember gyarló, így arról nem is akar tudomást venni, úgy tesz mintha azok a korok nem is lettek volna, és felépített a látóhatárán túl lévő múltba egy ősember legendát, mintha a gondolkodó ember csak most először jutott volna el erre a szintre, amit most megélünk.

Azonban ez nem így volt és vagyunk páran – egyelőre még csak kevesen – akik ezzel nem értünk egyet. Van néhány nép, közöttük a magyar, akik a régebbi civilizációknak is részesei voltak, és ahogyan a szemünk kinyílik, úgy fogjuk megérteni egyre többen a valódi történelmet, az ember valódi feladatát, és ebben az egészben a mi helyünket.

Amit most még nem tudhatunk hogy valójában mi is ez a feladat, csak a múltból idemaradt nyomait láthatjuk, de majd eljön a pillanat, amikor mindent meg fogunk érteni. Hogy mikor lesz ez a pillanat? Amikor a feladatunk beteljesedésének a csúcspontjához érünk. A legnagyobb vihar előtti pillanat lesz ez, és ezt a vihart már a teljes tudatossággal fogjuk megélni, mert csak úgy élhetjük majd túl ezt, ha tudatában vagyunk mindennek. Amikor az ember megérti, mi miért van, miért lett így a világ, és eleink miért is indították őseinket útjukra, az az lesz a pillanat, amikor a vihar kirobban majd. A tudatra ébredés a hősöknek erőt ad, a rosszaknak meg felmentést és egyúttal lehetőséget arra, hogy jóvá váljanak. Ők, a rosszak ekkor mind meg fognak halni, mert jóvá váltak, hősökké lettek, amivel megmentették a világot a végpusztulástól, amibe ők vezették azt. Kapzsiság, mohóság, gőg, és sorolhatnánk hosszan.

Maja repülő

Maja repülő, a new york-i Metropolitan múzeum szerint maja repülő hal. A lemodellezés után repült, és nem mellesleg Varga Géza írástörténész szerint az orrán a rovásírás „ten” azaz isten jele, a szárnyain pedig a „jó” szójele látható; azaz együttesen a jóisten ábrázolásáról lehet szó.

Forrás: Facebook

Quo vadis Homo Hungariqus 16. (Jelenések könyve, A hét pecsét)

Ahhoz hogy megértsük sorsunkat, ismernünk kell az igazi múltunkat, nyelvünk gyökereit, és ha ismerjük ezeket, akkor látni fogjuk a jövőnket és egyúttal megértjük jelenünket is.

Sokan, sokféleképpen próbálták már meg értelmezni a Jelenések könyvét, különösen azon belül a hét pecsét titkát. Mondhatjuk „régi történet” ez, hiszen a nyelvünkben régóta megtalálható és közismert a „hétpecsétes titok” kifejezés is innen ered. Pecsét. Mit is jelenhet önmagában ez a szó? Megpecsételni, lepecsételni valamit, annyi mint törvényt hozni, és a pecsét feltörése egyúttal a törvény megtörését is jelenti. János apostol írta le látomásait a „Jelenések könyve”-ben, meglátások, látomások, amik mint mindig most is szimbólumokban, képekben jelennek meg, rébuszokban megfogalmazva, és aztán amikor az érintettek megérnek rá, akkor megértik ezeknek a látomásoknak, jövendöléseknek a pontos mondanivalóját. A „Jelenések könyve”-nek az embereket talán leginkább foglalkoztató része a hét pecsétet leíró szakasz, amit ide most – az érthetőség kedvéért – bemásolok.

6 Az első hat pecsét. ¹Akkor láttam, hogy a Bárány feltöri a hét pecsét közül az elsőt. Erre hallottam, hogy a négy élőlény egyike mennydörgő hangon így kiáltott: "Jöjj (és nézd)!" Egy fehér lovat pillantottam meg. ²A rajta ülőnek kézíja volt. Koronát nyújtottak neki, és ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson.

³Mikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény kiáltja: Jöjj (és nézd!)" ⁴Egy tűzvörös ló vágtatott elő. Lovasa hatalmat kapott, hogy megbontsa a békét a földön, hogy öldököljék egymást az emberek. Hosszú kardja volt.

⁵Mikor a harmadik pecsétet feltörte, hallottam, hogy a harmadik élőlény kiáltja: "Jöjj (és nézd!)" Erre egy fekete lovat pillantottam meg. Lovasának kezében mérleg volt. ⁶A négy élőlény között szózat hallatszott: "Egy mérő gabona egy dénár, három mérő árpa is egy dénár de az olajban és a borban ne tégy kárt."

⁷Mikor a negyedik pecsétet feltörte, hallottam a negyedik élőlény szavát: "Jöjj (és nézd!)" ⁸Erre egy fakó lovat láttam. Lovasának halál a neve, nyomában az alvilág járt. Hatalmat kapott a föld negyedrésze fölött, hogy karddal és éhínséggel, halállal és fenevadakkal öldököljön.

Az ötödik pecsét. ⁹Mikor az ötödik pecsétet feltörte, láttam az oltár alatt azoknak lelkét, akiket Isten igéje és tanúságtételük miatt öltek meg. ¹⁰Nagy szóval kiáltották: "Urunk, te szent és igaz, meddig tartasz még ítéletet és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?" ¹¹Erre mindegyiküknek  hosszú fehér ruhát adtak és azt mondták nekik, maradjanak nyugodtan még egy rövid ideig, amíg betelik bajtársaik és testvéreik száma, akiket meg fognak ölni, akárcsak őket.

A hatodik pecsét. ¹²Mikor a hatodik pecsétet feltörte, láttam, hogy nagy földrengés támad. A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák és az egész Hold olyan, mint a vér. ¹³Az ég csillagai a földre hulltak, mint amint a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, ha erős szél rázza. ¹⁴Az ég eltűnt, mint egy felgöngyölt könyvtekercs, és minden hegy és sziget elmozdult helyéről. ¹⁵A föld királyai, nagyjai és hadvezérei, a gazdagok és hatalmasok, minden rabszolga és szabad hegyi barlangokba és sziklák közé rejtőztek. ¹⁶Így kiáltottak a hegyeknek és szikláknak: "Omoljatok ránk és rejtsetek el a trónon ülőnek színe elől és a Bárány haragja elől! ¹⁷Eljött haragjuk nagy napja: ugyan ki tudna helytállni?"

7 Ezrek pecsétje. ¹Ezután négy angyalt láttam, amint a föld négy sarkán állt és föltartóztatta a föld négy szelét, hogy ne fújjon a földön, sem a tengeren és semmiféle fán. ²Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll föl, akinél az élő Isten pecsétje volt. Hangosan rákiáltott a négy angyalra, akinek az volt a dolga, hogy ártson a földnek és tengernek: ³"Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg meg nem jelöljük Isten szolgáinak homlokát!"

⁴Hallottam a megjelöltek számát is: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből: ⁵Júda törzséből tizenkétezer, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, ⁶Áser törzséből tizenkétezer, Neftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer, ⁷Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszakár törzséből tizenkétezer, ⁸Zabulón törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.

A hét pecsét titkát, feltörését sokan és sokféleképpen próbálták már értelmezni. Nos, akkor most én is álljak be a sorba és következzen az én értelmezésem: A pecsétek feltörése – mint a bevezetőben írtam – valamilyen törvények megszegését jelentheti és a hét pecsétből az első hat az isteni törvényekre vonatkozik; vannak dolgok, amiket az ember nem tehetne meg, határok amiket nem léphetne át, amihez csak a Jóistennek van joga, és ezeknek a határoknak az átlépése jelenti – szerintem – a pecsétek feltörését. Téves az a gondolatmenet, hogy bárhol a világban kellene lennie valamiféle ládának, doboznak, bárminek, amit hét pecséttel lakatoltak le. A hét pecsét feltörését a Jelenések könyvében, három szakaszra lehet bontani. Először van hat, azon belül négy amik valamiféle lovashoz kötődnek, lovas fehér, vörös, fekete és fakó lovon, majd következik az ötödik és a hatodik pecsét, és végül külön beszél a hetedik pecsét feltöréséről, mint az „Ezrek pecsétje”.

Ami minket ma élőket a legjobban érint, szerintem az az hogy ezek mind most napjainkban (azaz az utóbbi néhány évtizedben) történnek meg. Azonban az általában hangoztatottakkal ellentétben én ezt az egészet nem tartom valamiféle borzasztó világvége jövendölésnek, amit a legelején le is ír: „Boldog, aki olvassa és aki hallgatja ennek a jövendölésnek igéit, és megtartja mindazt, ami föl van jegyezve  benne, mert közel az idő.” Nyilvánvaló, hogy nem egy eljövendő szörnyű dolog olvasásától lennének az emberek boldogok.

Mik azok a dolgok, amiket az Ember nem tehetett volna meg? Az első négy pecsét jelenthetik az atombombát („...Egy fehér lovat pillantottam meg. A rajta ülőnek kézíja volt. Koronát nyújtottak neki, és ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson.”) és általában az atomokon belüli beavatkozást; az abortusz engedélyezését (“Egy tűzvörös ló vágtatott elő. Lovasa hatalmat kapott, hogy megbontsa a békét a földön, hogy öldököljék egymást az emberek. Hosszú kardja volt.”) továbbá ezek jelenthetik a genetikát, génsebészetet, génmódosítást és a klónozást, de az olajjal kapcsolatos dolgokat is, hiszen írja: „Erre egy fekete lovat pillantottam meg. Lovasának kezében mérleg volt. ⁶A négy élőlény között szózat hallatszott: "Egy mérő gabona egy dénár, három mérő árpa is egy dénár de az olajban és a borban ne tégy kárt."

Az ötödik pecsétnél ezt írja: „...láttam az oltár alatt azoknak lelkét, akiket Isten igéje és tanúságtételük miatt öltek meg...” Ez egyértelmű, vallásuk és hitük miatt nem ölhettek volna meg milliókat, az ember nem ítélkezhet embertársai felett azoknak a hite okán.

A hatodik pecsét feltöréséről így ír: “A hatodik pecsétet feltörte, láttam, hogy nagy földrengés támad. A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák és az egész Hold olyan, mint a vér. Az ég csillagai a földre hulltak, mint amint a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, ha erős szél rázza. Az ég eltűnt, mint egy felgöngyölt könyvtekercs, és minden hegy és sziget elmozdult helyéről.”

Ezek minden kétséget kizárva az időjárás fegyvereknek és a haarpnak a hatásait írják le, amikből az utóbbi években többször is megtapasztalhattunk jónéhányat. Voltak olyan földrengések, amiktől elmozdultak szigetek és voltak olyan időjárási viszonyok, amik nem természetesek, ezek szintén olyan dolgok, amik túl vannak azon a bizonyos határon.

A pecsétek közül sokan a hetediket tartják a legfontosabbnak, talán mert az az utolsó, és mert az indítja el a végidőket, a végső háborút. Mohamed azt tartotta Jézusról, hogy ő volt a legnagyobb próféta, azonban ő maga az utolsó próféta, a pecsét az Ember történetén, de én nem ebben az értelmezésben gondolom, hogy az lenne a hetedik pecsét feltörése, ha jönne most egy próféta, aki önmagában a létével feltörné a hetedik pecsétet. A hetedik pecsétet mint „ezrek pecsétje” én úgy értelmezem, hogy az lehet egy vallásnak a megtörése is, hiszen sok vallás rendkívül szigorú kereteket szab meg híveinek, és előfordulhatnak olyan helyzetek amikor ezek a szigorú szabályok betarthatatlanná válnak, tehát a hetedik pecsét feltörése szerintem egy valláshoz vagy néphez kötődik, és ilyen értelemben a muszlim-zsidó háborúra utal, aminek a kitörése előtt még 144ezer zsidó el tud menekülni, hogy aztán az Istent szolgálja.

A boszniai piramisokról

A boszniai piramisokról már évekkel ezelőtt is írtam itt ebben a blogban, azonban most egy hír miatt egy újabb blogbejegyzésnek adnak témát ezek a piramisok. Sokan még azt is cáfolni akarták, akarják, hogy ezek valóban piramisok. A hivatalos történelem hívei annyira ragaszkodnak a saját történelem elméleteikhez, hogy ezekről a piramisokról is azt bizonygatták, hogy ezek nem is ember alkotta piramisok, hanem természetes képződmények. Azaz szerintük még bizonyítani kell, hogy ez ember alkotta tárgy - mondták, de ez végülis azt jelentette hogy szerintük ez nem az.

Ha valaki ránéz erre a képre, annak azért fura ez a „természetes képződmény elmélet”. Nos, ami a mostani hír (kép és forrás: ujvilagtudat.blogspot.com): Hivatalosan is megerősítést nyert, hogy a boszniai piramisok kora körül-belül 29000 év. Ez a kormeghatározás most teljesen át kell hogy írassa az emberiségnek eddig mindössze 9000 év körülire tartott hivatalos történelmét, hiszen aszerint a Homo Sapiens akkortájt még csak épp hogy kidugta az orrát a barlangjából. Valójában az emberiség történelme több tízezer éves, vagy akár még régebbre nyúlik vissza, csak az emberi butaság és egó eddig ezt nem akarta tudomásul venni. Az ember hajlamos rá, hogy mindent tudni akar, és mindenről amit tud, azt akarja tudni, hogy az a minden. Az emberiség emlékezetében a 9-10ezer évvel ezelőtti időkig képes visszaemlékezni, így aztán ehhez gyártottak egy történelmet. Az ember mindennel így van, mindent úgy magyaráz, hogy amit ő tud az a teljes, és eszerint alakítja ki az elméleteit. Az elméletek legyenek azok bármilyenek is a fizikától a történelemig, mindig az aktuáils teljesség képet kell hogy igazolják, és ezt jól láthatjuk már akkor is, ha csak az elmúlt egy-két ezer évre tekintünk vissza. Az ember először mindig az aktuális tudásához hozzágyártotta az elméleteit, aztán ahogyan fejlődött illetve előkerültek bizonyítékok az éppen hivatalosan elfogadott tanok cáfolatára, először azokat mindig megpróbálta eltüntetni, ha ez már nem ment akkor eltitkolni, majd végül amikor ez már lehetetlen, akkor kénytelen volt befogadni az „újabb” elméleteket. Így volt ez a boszniai piramisokkal is, meg a többi világszerte megtalált piramissal is, és még sok más dologgal.

Azonban mára már a boszniai piramisokkal kapcsolatban nem lehet azt a történelmet tovább fenntartani, amit nekünk az iskolában tanítottak, és ami még inkább érzékenyen érinti a hivatalos történelem írást, hogy ezekben a piramisokban bizony találtak rovásírásos emlékeket is. A tatárlakai korongokat „el lehetett maszatolni” azzal hogy nem nagyon beszélnek róla, de ezek a piramisok túl nagyok az „elmaszatoláshoz”. A tatárlakai korongok „csak” 6-7000 évesek, ezek a piramisok azonban a 30ezer évet közelítik. Kik is ezek a magyarok, akiknek ilyen régről megmaradt írásos emlékeik vannak? Mégsem egy gyüttment nép, akik valamikor bő ezer évvel ezelőtt valahonnan a pusztából idekeveredtek?

Persze, ha majd a rovásírás miatt elkerülhetetlen lesz a történelemben a magyarság szerepének is a felülvizsgálata, akkor jönnek majd mások akik ezt is el akarják majd venni tőlünk, hogy de ez nem is magyar hanem az övéké, de akkor ehhez már késő lesz;

késő lesz, mert már későre jár, és a világban ehhez már sokan felébredtek.

Forrás: ujvilagtudat.blogspot.com

Quo vadis Homo Hungariqus 15. (A világtörténelemről)

Ahhoz hogy megértsük jelenünket és tudjuk a jövőnket, azaz értsük a sorsunkat, pontosan ismernünk kell a múltunkat. Egészen a gyökerektől végig, a gyökerektől a végéig. Ha megtaláltuk a gyökereinket, és ismerjük onnan kezdve végig az utunkat amit eddig bejártunk, akkor magától jön majd kérdés nélkül a valós jövőképünk, ami a sors által meg van írva nekünk.

Minden nemzetnek van emlékezete, tudata, hite, amit generációról generációra adunk tovább szokásainkban, meséinkben, történetekben, nyelvünkben és az emberiségnek is úgy egészében van emlékezete, amit megélt, megszenvedett, megtapasztalt.

Sorsunk gyökere itt van, az emberiség emlékezetében. Azért vagyunk hogy megszenvedjünk, megtapasztaljunk valamit, amit az egyén is és egyúttal az egész emberiség is megtapasztal, és az elmúlt párezer évünk ezen az úton haladt végig.
A történelem (nem a hivatalos, hanem a valós) azt mutatja, hogy az emberiség története párezer évenként mindig újra kezdődik; legalábbis több kultúrának a nyomait találták már meg, és legutóbb is párezer éve valamiért megint újraindult. Volt már fejlett civilizáció a Földön több is, mint például Atlantisz, Mu, Lemúria, amik mind valamiért véget értek, de aztán az egész megint újra kezdődött. Akik emberek ezeknek a civilizációknak a hanyatlása után itt maradtak a Földön, azok először elfelejtették mindazt ami a civilizációjukat jelentette, a régi emlékek meg csak a mesékben, mondákban maradtak meg, van azonban egy nép, a magyar, amelyik mindezeket a civilizációkat mindig túlélte, amit tisztán bizonyít a rovásírásunk egészen különböző időkből, a világnak nagyon különböző helyein megtalált ezernyi emléke. Igen, ezek vagyunk mi. Mi itt voltunk több ezer és több tízezer évvel ezelőtt is, ezek tények, és az is tény hogy a XIX. században ezt a múltunkat akarták tőlünk elvenni, hogy a helyébe egy összetákolt finnugor elméletet állítsanak. Ez az összetákolás a tény, nem a finnugor elmélet, és furcsa mód "felvilágosodás korának" neveztetik velünk azt az időszakot, amikor pont az elsötétedés jött.
Miért vagyunk mi itt évezredek óta? Miért kell mindezt megszenvednünk, amit manapság megélünk? Miért bánik úgy a magyar a magyarral ahogyan? Teszik fel sokan a kérdéseket.

Kép: Facebook, Enigma

Folyt.köv...

Quo vadis Homo Hungariqus 13. (Az igazi okok 1.)

Most történelmünk néhány sorsfordulójának és tragédiájának az igazi okairól szeretnék írni.

Külső erők mindigis fel akarták így vagy úgy darabolni a Kárpát-medencét, mert az egyben, egy országként, egy vezetés alatt, kimagaslóan erős hatalom tud lenni. Gazdaságilag és természeti kincsekben szinte önellátó, amihez a magyar elme adta képesség egyedülállóvá tenné ezt az országot. Ezt a szétdarabolást Atilla halála óta többször is el tudták érni. Atilla halála után a birodalma szétesett, amit csak Árpád visszajövetele után sikerült azt újraegyesíteni. 1526-ban Mohácsnál az országnak az egész vezetése odaveszett, aminek nem valamiféle gyengeség vagy szervezetlenség volt az oka, hanem az hogy a Habsburgok és az akkoriban kibontakozó kapitalista érdekek a törökökkel összefogva, azokat megtámogatva a törökökkel legyőzették Mohácsnál a magyar hadakat. Nem érv ez ellen az, hogy ...de aztán a törökök Bécset is megtámadták, a történelemben már sokszor láttunk olyat, hogy két ország egyszer szövetséges, majd rá pár évtizedre, sőt akár pár év múlva már egymás ellen fordulnak.
Ezek után Magyarország háromfelé szakításával három sokkal gyengébb országot teremtettek, mint az előtte volt egészben, egyben. A magyarság egyként védte emberöltőkön át Európát a töröktől, de tévedés azt gondolni, hogy ettől Európa hálás lett volna. Ők ezért sohasem voltak hálásak.
Trianon ma is fájdalmat jelent a magyar embereknek, fáj, mert nem értjük ezt a mérhetetlen igazságtalanságot. Ha belegondolunk, az embernek nem is az igazságtalanság fáj a legjobban, hanem az ha azt nem érti; az igazság érthetetlensége fáj. Magyarország számára az I. világháborúnak mikor lett vége? A Páduai-egyezmény aláírásakor. A magyar hadak ott álltak a határok mentén, egyetlen idegen katona sem volt az országban.
Trianonról tudni kell, hogy akkor ha így egyben hagyják Magyarországot, az rendkívül erős gazdasági konkurenciát jelentett volna Nyugat-Európának. Ekkor a magyar király IV. Károly volt a hazaáruló, aki parancsot adott a hadsereg teljes lefegyverzésére, amivel a szomszéd országoknak szabad útjuk lett a Kárpátokon belülre. Ezután a háború "elvesztésére" és nemzetiségi okokra hivatkozva az ország nagy részét hozzácsatolták környező-, és akkor megalkotott országokhoz, de a sok kis ország így külön-külön gyakorlatilag mind gazdaságilag életképtelenek. A másik fontos dolog az I. világháborúval kapcsolatban, hogy abba az Osztrák-Magyar Monarchia a közös hadsereggel (K und K) lépett be, ami mellett ott volt külön a magyar hadsereg is, de a Monarchiának a másik felét Ausztriát nem sújtották a mienkhez hasonló büntetésekkel és terület elvétellel.
A Kárpát-medencét az évszázadok folyamán sokszor szét akarták szedni, hogy az ne egy közigazgatási- hatalmi rendszerben működjön, ez az igazi oka többek között Mohácsnak is, Trianonnak is, és mindazoknak a döntéseknek, melyekkel a XX. században országrészeket vettek el, vagy területeket nem adtak vissza. A Kárpát-medence egysége, és ehhez még a magyar gondolkozásmód különlegessége együtt mindennél erősebb országot tudna létrehozni és működtetni.

Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás

Lehet azon vitatkozni, hogy a világban fellelhető rovásírás eredetű régészeti leletek 6.000, 16.000 vagy 36.000 évesek, de azon nem, hogy az emberiség őskultúrája az egyetemes írásbeliség forrása a rovásírás, amely kultúránk gyökere, alapja. Miért kellene azon csodálkoznunk, hogy a boszniai piramisokban talált bot leleten magyar rovásírás található?

Hogy ezt miért kell a világ előtt elhallgatni...? Ha itt lesz az ideje, mindenki megtudja majd. Addig is minden magyarnak joga, dolga és kötelessége, hogy emelt fővel járjon a világban.

A magyarság őslakos Európában

Paradigmaváltás a magyar őstörténeti kutatásokban!
Cser Ferenc és Darai Lajos tanulmányával – MTF-12: Kárpát-medencei magyar ősiség – megnyitjuk a Magyarságtudományi Füzetek olvasói által a legnagyobb izgalommal várt, második tematikai osztályt: A magyar nép etnogenezise, amelynek feladatául a magyar nép eredetének megfejtését tesszük.

Azért választottuk a sorozat első közlésévé ezt a magyarság Kárpát-medencei eredetét bizonyító és hirdető tanulmányt, mert a nemzetközi tudomány interdiszciplináris kutatásai leginkább ezt az elméletet valószínűsítik. Ezt követően megpróbáljuk ismertetni mindazokat az elképzeléseket, amelyek értékelhető érveket szolgáltatnak egyik vagy másik származáselmélethez anélkül, hogy – ex-katedra – valamelyik mellett letennénk a voksunkat. E szándék fogalmi szinten történő érzékeltetésére a sorozat további füzeteinek szóhasználatában nem a magyar nép ilyen, vagy olyan eredetéről fogunk értekezni, hanem a magyar népet egyik, vagy másik néphez, illetve egyik vagy másik térséghez fűző kapcsolatról. Lesz indiai, egyiptomi, közép-ázsiai, sumér, szabir, kelta, etruszk, örmény, kazah, kínai, japán, koreai és sok más kapcsolat, amelyeket megpróbálunk közösen feltárni.

Sorozatunkban nem szándékozzuk a magyarság eredetének kérdését megfellebbezhetetlenül lezárni. A kérdés teljes körű kiértékelése és lezárása sokkal inkább annak a nemzedéknek a feladata lesz, amelynek tagjai a Magyarságtudományi Füzeteknek most megnyitott tematikai osztályát már iskoláskorban megismerik.

Cser Ferenc és Darai Lajos tanulmánya sokoldalúan bizonyítja a magyarság Kárpát-medencei eredetét: Genetikai, embertani, régészeti adatokkal, nyelvének, művelődésének, társadalomszerkezetének beható elemzésével.

Valamennyi bizonyíték közül kiemelkedik az a tudományos közlés, amelyet 2000 novemberében a világ első számú tudományos közlönyében, a SCIENCE című folyóiratban tett közzé tizenhét genetikus, az olasz kutatónő, Ornella Semino vezetésével. A nemzetközi kutatócsoport – amelynek egyetlen magyar tagja sem volt – minket, magyarokat alapvetően érintő, döbbenetes eredményre jutott. Az elvont, szakmai fogalmakkal írott tudományos közlést magyar szakemberek értelmezésében értheti meg a laikus.

Dr. Papp Lajos szívsebész professzor egy előadásában így összegezte az Ornella Semino vezette kutatást:

„A 17 tudós föltette azt a kérdést:

Európa őslakossága, az ős európai gének különböző ma élő népek fiaiban milyen arányban szerepelnek? Az ősgén, ami nem mást jelent, mint Krisztus előtt 35-40ezer évvel ezelőtt itt élők genetikai kódját az európai népességből mely népek hordozzák legmagasabb arányban? Magyarul, a kérdést úgy lehet föltenni: kik képezik Európa őslakosságát?

A vizsgálat Y kromoszóma meghatározással történik. A férfi kromoszóma jobban kutatható, mert bármilyen sejttöredékből meghatározható. A női kromoszóma vizsgálathoz ép mitocondrium kell.

Itt be is fejezem a szigorúan tudományos tények boncolgatását, az eredmény döbbenetes. Az Y kromoszóma kutatás alapján ez a tudóscsoport megállapította, hogy a ma, itt, a csonka Magyarországon élő, tehát a teremben jelen lévő sokadalom 95%-ában jelen van az európai ősgén. Ez azt jelenti, hogy genetikus vonatkozásban a magyar lakosság 95%-ban őseurópai gént hordoz. Legalább olyan érdekes, hogy vajon a többi európai népesség milyen arányban hordozza az európai ősgént? Kik hordozzák az európai ősgént a magyarok után magas százalékban? A lengyelek, a horvátok és a Keleti-Kárpátokon túli ukránok 50-60%. A többi népcsoport töredékében sem hordozza az európai ősgént.”

Dr. Czeizel Endre neves genetikus „A magyarság genetikája” c. könyvében így ír a Semino-tanulmányból levonható következtetésekről: „A magyar férfiak 60%-a az EU-19-es – őskőkorszakbeli – ősapa leszármazottja. …A magyar férfiak további 13,3%-a az EU-18, 11%-a az EU-7, és 8,9%-a az EU-4 ősapa utóda. Mindez azt jelentheti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3%-a négy ősapától ered, és 73,3%-a már az őskőkorszakban itt élt férfiak utódja.”

Tekintettel e tanulmány kiemelkedő jelentőségére, alább közzétesszük valamennyi szerzőjének nevét és kutatásainak helyszínét: Ornella Semino,[1], [2] Giuseppe Passarino,2,[3] Peter J. Oefner,[4] Alice A. Lin,2 Svetlana Arbuzova,[5] Lars E. Beckman,[6] Giovanna De Benedictis,3 Paolo Francalacci,[7]Anastasia Kouvatsi,[8] Svetlana Limborska,[9] Mladen Marcikiæ,[10] Anna Mika,[11] Barbara Mika, [12] Dragan Primorac,[13] A. Silvana Santachiara-Benerecetti,1 L. Luca Cavalli-Sforza,2 Peter A. Underhill2

The Genetic Legacy of Paleolithic Homo sapiens sapiens in Extant Europeans: A Y Chromosome Perspective ; SCIENCE VOL 290    10 NOVEMBER 2000.

Cser Ferenc és Darai Lajos hatalmas tudományos apparátust vonultat fel, több mint négyszáz címet számláló jegyzetanyaggal. Számunkra nem kétséges, hogy ez a füzet, miként az általa megnyitott sorozat is, paradigmaváltást eredményez a magyar nép eredetét vizsgáló őstörténeti kutatásokban.

Budapest, 2011. április 8-án

Patrubány Miklós István Ádám

Piramisok Erdélyben 2.

Az előző ilyen című bejegyzésemben egy kalotaszegi piramist mutattam be, amiket 2008-ben fedeztek fel. Most ennek a témakörnek a folytatásához következik egy másik film, szintén Erdélyből.

A hivatalos történettudomány biztosan jól megmagyarázza majd, hogyan kerültek Erdélybe piramisok, vagy székelyföldi temetőbe szfinx, mi azonban sokkal inkább elhisszük, tudjuk, hogy a mi kultúránk itt él már több mint húszezer éve, és ha itt találni szfinxeket, piramisokat és más a közgondolkodás szerint eddig elsősorban Egyiptomhoz kapcsolt dolgokat, akkor az talán innen „ment” oda a 10000 évvel ezelőtti Egyiptomba, vagy szfinxek itt is voltak, meg ott is volak huszonsokezer évvel ezelőtt, mert a kettő ugyanaz a kultúra volt. Ebben a filmben láthatunk erdélyi szfinxeket, oroszlán szobrokat, és piramist.

Piramisok Erdélyben

Ahogyan tizenévvel ezelőtt felfedezték a boszniai piramisokat, úgy 2008-ban egy piramist "találtak" Kolozsvártól nem messze. Ez a piramis is ott van évtizezredek óta, csak a hivatalos történet tudomány nem akart róla eddig sem (meg most sem) tudomást venni, mert az ugye valami olyasmit állít, hogy 25-30ezer évvel ezelőtt a Homo Sapiens épp megalkotta az első kőszerszámait, a Neander-völgyi ember meg kihalt, és ezek a piramisok meg nem férnek bele ebbe az elméletbe.

A boszniai piramisokkal már foglalkoztam egy régebbi bejegyzésemben, és ehhez most hozzátennék még egy pár perces filmet,

ami azt mutatja be hogy milyen rovásírásos emlékeket lehet ott látni. Na de ezek a huszonvalahányezer éves tények sem férnek bele a hivatalos finnugor-elméletbe, ezért aztán nem marad más, mint hogy ezeket mi így adjuk át egymásnak...

Na de akkor a címben említettről: Molnár Attila és Molnár Csaba fedezte fel 2008-ban Kolozsvártól körül-belül 30 km-re nyugatra ezt a hegyet, amit a helybéliek Koporsó-hegynek hívnak, és a benne lévő járatokban ugyanúgy mint a boszniai piramisokban is, megtalálhatóak a rovásírásra utaló emlékek...