Azt csak a hivatalos „történelem” állítja, hogy a kereszténységet az ú.n. honfoglalás után István által vettük fel. Ez ugyanannyira nem igaz, mint a finn-ugor elmélet vagy maga a honfoglalás, mert volt egy magyar ősvallás, az őskereszténység vagy másképpen a fény vallás, és István csupán annyit tett, hogy a magyarságot egységesen besorolta ennek a most ismert és kereszténységnek nevezett vallás alá. Erre az őskereszténységre számtalan bizonyíték van, a korabeli leírásoktól kezdve az árpád-kori sírleletekig, amik tele vannak mellkeresztekkel. (Erről a vallásunktól bővebben: Például itt és itt.)
Ha csak azt nézzük, hogy a magyar nyelvnek minden !!! más nyelvvel szemben minden keresztény szóra van saját kifejezése, sőt csak mi nevezzük a keresztelést így, más nyelvek erre leginkább vízbemerítést és hasonló szavakat használnak, a keresztnév meg csak nálunk „kereszt”név, és a névnapjainkat is csak mi tartjuk meg.
De a Karácsony is… magyarul a „kerecsen” sólyom szóból ered, míg más nyelvekben az erre használt szó leginkább a Krisztus nevére vezethető vissza; sőt, ha megnézzük Jézus Krisztus nevét: Krisztus idejében a vezetéknév mint olyan nem létezett – néha egy-egy karizmatikus személyiségnél adtak neki a keresztneve mellé egy jelzőt – és írásbeliségben meg a mássalhangzóírást használták. Azaz a magánhangzókat nem írták le, de nem mellesleg a magánhagzók a magyarban is nem lényegesek, mivel a magánhangzók kicserélgetésével is értjük amit a másik mond. Erről itt írtam. Tehát a „Krisztus” szó is egy jelző Jézus neve mellett, és ha a mássalhangzóit nézzük, akkor a magyar nyelvvel ez is tökéletes összhangban van, azaz a KRiSZTuS mássalhangzói pontosan megegyeznek a KeReSZTeS szó mássalhangzóival...
...és e témához szorosan kapcsolódóan egy nagyon érdekes gondolatot találhattok ezen a hivatkozáson.
De a Karácsony is… magyarul a „kerecsen” sólyom szóból ered, míg más nyelvekben az erre használt szó leginkább a Krisztus nevére vezethető vissza; sőt, ha megnézzük Jézus Krisztus nevét: Krisztus idejében a vezetéknév mint olyan nem létezett – néha egy-egy karizmatikus személyiségnél adtak neki a keresztneve mellé egy jelzőt – és írásbeliségben meg a mássalhangzóírást használták. Azaz a magánhangzókat nem írták le, de nem mellesleg a magánhagzók a magyarban is nem lényegesek, mivel a magánhangzók kicserélgetésével is értjük amit a másik mond. Erről itt írtam. Tehát a „Krisztus” szó is egy jelző Jézus neve mellett, és ha a mássalhangzóit nézzük, akkor a magyar nyelvvel ez is tökéletes összhangban van, azaz a KRiSZTuS mássalhangzói pontosan megegyeznek a KeReSZTeS szó mássalhangzóival...
...és e témához szorosan kapcsolódóan egy nagyon érdekes gondolatot találhattok ezen a hivatkozáson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése