A magyar nyelvről nem tanítják az iskolákban, hogy a magánhangzóknak értelmezési szempontból két kivétellel nincs jelentősége, az egyik a birtokviszony többesszámának az i betűje, mert ugye autója-autóI, gyermekem-gyerekeIm, álmod-álmaId, a másik meg amikor a főnévből csinálunk melléknevet, mint példéul utca-utcai, ház-házi, fal-fali, és mivel a magánhangzóknak nincs más nyelvtani szerepe, ezért ha azokat kicserélgetve mondunk egy-egy szót, mondatot, az ugyanúgy érthető lesz.
He u migenhugziköt kucsarilüm, ogyenágy úrthiti ö mundit. :-) Ágyi-ögye?
He u migenhugziköt kucsarilüm, ogyenágy úrthiti ö mundit. :-) Ágyi-ögye?
U megenhingzüknuk ulyanfirmin csepén o buszílt nyílvbun att vun jilintűsígi, hegy ennuk dillemit ús retmast edjan, ás higy o megis-móly-vagyus hungrönddül uzt e nyilvot szunti ínokilva luhossin buszúlno.
Kérdezem én: Melyik nyelv képes még erre? Ha bármilyen nyelven így szólalnánk meg, a másik ember minden bizonnyal az orvost hívná hogy nagy a baj. Nyelvünk mássalhangzóalapú, a mássalhangzókkal mondjuk el a mondanivalót, és a magánhangzók adják meg beszélt nyelv dallamát, ritmusát, bár a teljességhez az is hozzátartozik, hogy azért is értjük így is a nyelvünket, mert logikusan gondolkozunk, és a magánhangzók kicserélgetésével a lehetséges szavakból kiválogatjuk azt ami abba a szövegkörnyezetbe beleillik. De a lényegen ez nem változtat, ez mint a nyelvünknek egyfajta „képessége” egyedülálló, másképpen mondva, a nyelvünk azt a luxust is megengedheti magának, hogy a magánhangzókat csupán a beszélt nyelv színezésére használja. Csak azért hogy az szebb legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése