Előzmények: A villamos energia mérését 1889-től Bláthy világhírű
találmánya tette lehetővé. 1885-ból származik Bláthy váltakozó áramú
wattmérője. Ennek későbbi 1910-es változata a Kellner József-féle
wattméter volt, amely a mágneses, és a dielektromos veszteségeket is
pontosan mutatta. A Ganz gyár egyre több váltakozó áramú motort
szállított üzletfeleinek, akik mind jobban igényelték a felhasznált energia
mérését. Bláthy kísérletbe kezdett, hogy az eddig használt fogyasztásmérők
hibáit kiküszöbölje.
A wattórák mérésére az Elihu Thomson dinamometrikus
számlálója szolgált. Az 1888. évi párizsi kiállításon mutatták
be, de bizonytalanul mért. A mérési pontatlanság viszont jelentős
pénzveszteséget okozott az áramszolgáltatóknak. Egyébként is a Thomson-mérő
használata feltételezte, hogy a feszültségi körben folyó áram a feszültséggel arányos
és azonos fázisú.
A feladat tehát adott volt: olyan számláló szerkesztése,
amelyiknek fordulatszáma követi a
mindenkori terhelést (azaz a fékezőnyomaték függjön a fordulatszámtól),
mert a fordulatszám arányos a fogyasztott munkával. Minőségileg pedig meg
kellett oldani, hogy a számláló a névleges terhelés 0,5-1%-ánál biztosan
induljon, és terhelés nélkül, még 120%-os feszültségnél se járjon üresen.
(hiszen P=U*I*cosφ, és ha I=0, akkor P=0!)
Bláthy 1889 márciusában kiadta a gyártási utasításokat
és 1889 végére a Ganz-gyár forgalmazta a világon az
első, indukciós elven működő váltakozó
áramú fogyasztásmérőket. Az első darabok súlya 20–25 kg között
mozgott, a forgatónyomaték 100 cmgr, saját fogyasztás 17 W, fordulatszám 240
fordulat/perc volt. Ezt később csökkentette Bláthy: forgatónyomaték 35 cmgr,
fogyasztás 6-7W, fordulatszám 100 fordulat/perc, a forgórész vörösréz tárcsából
készült. A forgórész súlya a Thomson számlálókkal összehasonlítva, annak 1/10
része volt. Bláthy mintegy 77 szabadalma közül 27 a számlálógyártással
kapcsolatos!
Működése: A készülék hajtóelemét a Ferraris tárcsa képezte.
Bláthy jól választotta meg az áram és a feszültség mágneses tere között a
90°-os fáziseltolást. A számláló így a tiszta wattórákat mutatta a
terhelés fáziseltolásától függetlenül. A későbbiekben ez lett minden számláló
alapelve. A Bláthy-féle indukciós számláló, bár számlálólapja a korabeli
szokások szerint amperórákra volt osztva, mégis mutatta a wattfogyasztást a
90°-os fáziseltolás révén. Bláthy ugyanis mágneses
mellékzárral vezette át az (így nem teljes)
áramkör fluxusát a forgórészen. Ez korszerű megoldásnak
számított, mert a konkurencia ezt párhuzamosan kötött ohmikus és soros kötésű induktív
ellenállásokkal tudta megoldani.
Továbbfejlesztése: A fejlesztés újabb sikereként 2 évi munka után megjelent
az „N” típusú fogyasztásmérő egyenáramra. Az olcsó, 3 kg súlyú mérő
kiállta a versenyt a hasonló 6–7 kg súlyú külföldi mérőkkel szemben. A
Ganz-gyár eközben lemaradt a váltakozó áramú mérők fejlesztésében. Déri
Lajos, és Bláthy ekkor ismét munkához láttak. Az új
típus 1913 nyarára készült el. Bláthy, még egy kézzel
összeállított prototípussal azonnal elutazott Rómába, s
az Anglo-Romanának bemutatta az új mérőt. Néhány napi vizsgálat után
egy levelet írt haza, melyhez egy 5000 darabos megrendelés volt mellékelve!
A II. világháború után a Ganz
gyár államosításra került. A Ganz Árammérőgyár N. V. 1948.
november 1.-el kivált a Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-,
Wagon- és Hajógyár Rtból. Az ÁMGY Gödöllőre költözött. A háború
miatt elmaradt fejlesztést Vecsei Géza, és Mondl Ferenc vette
át. Az eredményes fejlesztésért 1955-ben Kossuth-díjban részesültek.
Az új konstrukciókat már tipizált alkatrészekből, nagyüzemi módon állították
elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése