A segédigék háromféle ragozása

A magyarban a segédigés igék ragozására háromféle szabály van, pontosan meghatározva azt is, hogy melyik segédigére melyik szabály vonatkozik.

- Az egyik segédige ragozás, amiről már írtam itt az igeidőkről szóló bejegyzéseimben, az időhöz nem köthetőidőnél:

A „szokni” segédigét múlt időben használjuk az igének a főnévi igenév formájával.

Ennek van határozott és határozatlan, valamint befejezett és befejezetlen formája is.

Itt szoktunk befordulni – ezt szoktuk beletenni,

Szoktuk csinálni – szoktuk megcsinálni.

- A második:

A segédigét ragozzuk (például: Akarok, szeretnék) majd utána vagy elé tesszük az ige főnévi igenév formáját.

Ezesetben is van külön határozott- és határozatlan, és befejezett- és befejezetlen ragozás, valamint van múlt-, jelen- és jövő idejű formája is:

Akarom csinálni / akarok csinálni,

meg akarok csinálni / meg akarom csinálni.

 

- A harmadik segédige ragozás pedig egy külön ragozási forma:

A segédigék (például a „kell” és „kellene”) után az igét speciális módon ragozzuk: A főnévi igenév végére a személynek megfelelő hang kerül, de előtte a főnévi igenév „i” betűjét felváltja az ige a magas/mély hangrendjének megfelelő magánhangzó.

Ezeknél a segédigét önmagában használjuk; nem egyszerű, de logikus.

Például:            kell (nekem) mutatni (+m)    => kell mutatnom,

kell (neked) mutatni (+d)       => kell mutatnod,

kell (neki) mutatni                   => kell mutatnia,

kell (nekünk) mutatni (+nk) => kell mutatnunk,

kell (nektek) mutatni (+tek) => kell mutatnotok,

kell (nekik) mutatni (+k)       => kell mutatniuk.

Egyes szám harmadik személyben mivel annak nincs külön hangja, ezért ott a főnévi igenév után csak a magas/mély hangrendnek megfelelő magánhangzó kerül és a többes szám harmadik személyben mivel annak sincs külön hangja, az csak a többes szám „k” hangját és előtte a magas/mély hangrendnek megfelelő magánhangzó használja.

Ebben a formában nincs külön határozott- és határozatlan ragozás, csak az előbbit használjuk, de van befejezett- és befejezetlen forma.

Kell csinálni+m:         Kell csinálnom,          meg kell csinálnom,

Kell csinálni+d:          Kell csinálnod,            meg kell csinálnod,

Kell csinálni:               Kell csinálnia,             meg kell csinálnia,

Kell csinálni+nk:        Kell csinálnunk,         meg kell csinálnunk,

Kell csinálni+tok:       Kell csinálnotok,         meg kell csinálnotok,

Kell csinálni+k:          Kell csinálniuk,           meg kell csinálniuk.

Ezzel a „kell” és a „kellene” segédigéket, valamint különböző szavakat a „lenne”-vel együtt ragozzuk, például „kötelező lenne megcsinálnom”, „muszáj lenne elvinnünk”, „szükséges lenne odaadnotok”…