Az emberek túlnyomó része csak a négy alapírásjelet használja, de közülük sokan a felkiáltójelet se szívesen, mert – mint mondják – az olyan agresszívnak tűnik. Azonban aki árnyaltan akar fogalmazni (azaz írni), az ezeken kívül más írásjeleket is használhat, úgymint:
- Zárójel ()
- gondolatjel –
- idézőjel „”
- hárompont …
- hiányjel ’
- pontosvessző ;
- kérdő- és felkiáltójel együtt ?!
- három felkiáltójel !!! mondaton belül
Melyiket mikor kellene használni?
() – Zárójel és gondolatjel: Nagyon közel állnak egymáshoz a használatban, nagyon kicsi a különbség, hogy mikor melyik a szükséges. Gondolatjelek közé olyan betoldást teszünk a mondatba, ami egy külön gondolatszál az adott témában – mintegy felmerülő mellékes gondolat – a zárójel meg egy olyan megjegyzés, amit egyébként a beszélt nyelvben szoktunk is használni, amikor azt mondjuk hogy „zárójelben megjegyzem”. (Ez talán a legjobb példa a zárójelhasználatára.)
„” Az idézőjelnek manapság már kétféle funkciója van. Egyrészt az eredeti, azaz amikor valakit szószerint idézünk – ahogyan mondjuk is hogy „idézünk” – másrészt az utóbbi időkben teret nyert használata, amikor az idézőjelbe tett kifejezést ellenkezőleg kell érteni, például mondtam hogy „ügyes vagy”, azaz ez egy ügyetlen mozdulat volt.
… Három pont: Egy befejezetlen, nyitva hagyott gondolatot zárunk le vele, azaz hagyjuk azt nyitva…
’ Hiányjel: Van néhány szó a nyelvünkben, amiket kétféle formában használhatunk és a rövidebb formája egy levágott változat, aminél ezt a „levágást” egy hiányjellel helyettesítjük, például: Éppen – épp’ vagy majdnem – majd’.
; Pontosvessző: Ennek a használatáról ebben a bejegyzésben írunk bővebben, lényegében hangsúlyozás kérdése hogy vesszőt vagy pontosvesszőt teszünk a két mondatrész közé vagy ponttal lezárva új mondatot kezdünk.
?! Kérdő- és felkiáltójel együtt: Amikor egy mondat egyszerre kérdés és felkiáltás is, akkor tesszük a mondat végére mindkét írásjelet. Ez a gyakorlat régóta megtalálható nyelvünk hétköznapi használatában, csak a hivatalos szabály nem tér ki rá.
!!! Három felkiáltójel együtt, mondaton belül: Akkor használjuk ezt, amikor a mondaton belül a felkiáltás (azaz nagyon hangsúlyos kiemelés) kizárólag arra a szóra vagy értelemszerűen összefüggő szócsoportra vonatkozik. Ez a gyakorlat is régóta megtalálható nyelvünk hétköznapi használatában, de a hivatalos szabály erre sem tér ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése