Nyelvünk sorvadása 2.

Folytatva e témában a borongásomat, előző bejegyzésben a határozott- és határozatlan igeragozásnak az egyes szám első személyben az összemosódásáról írtam, és most következzen egy másik, úgyszintén nyelvünk kárára alakuló változás: A tárgyrag elhagyása.
A hivatalos szabály azt mondja, hogy egyes szám első és második személyben a tárgyragot el lehet hagyni, mert az lehet rejtett tárgy, azaz nem kell használni. Szerintem ezzel csupán megerősítették a nyelv sorvadását, ahelyett hogy azt mondták volna hogy ez hiba, és úgy tanítanák, hogy használni kell ezekben az esetekben is a tárgyragot!
A legtöbb nyelvben nincs a tárgynak külön ragja, hanem azt az alany és állítmány után téve értelmezik tárgynak, ezzel szemben a magyarban a tárgyragnak nagyon fontos szerepe van. (Erről részletesebben egy régebbi bejegyzésben szó esett.) A magyar nyelvben, azzal hogy a tárgynak ragja van, azzal azt a mondatban bárhová, akár a mondatrész elejére is tudom tenni, amivel azt teszem hangsúlyossá (a szórend és hangsúlyok témáról: lásd itt), mert bár az érthető lenne tárgyrag nélkül is „az autóm(at) viszem lemosatni”, de mégiscsak ez nem egy jó iránya a nyelvünk változásának. Mondják – anélkül is érthető. Persze, az angol is érthető ha azt mondom ’what can I help you?’ azaz „mi tud én segít te”? És akkor is meg tudjuk érteni egymást, ha csak elmutogatunk valamit, tehát ezt az „anélkül is meg lehet érteni” magyarázatot nagyon álságosnak tartom.
A hivatalos szabály (egyelőre még) csak egyes szám első- és második személyben fogadja el a rejtett tárgyat, azonban sajnos számtalanszor, és egyre többször láthatjuk és hallhatjuk, hogy sokan már mindenhol elhagyják azt, mintha az nem is létezne. Mint például: „A lányok ott felejtetették a metrón a táskájuk(at)”, vagy amikor egy sportvezető ezt nyilatkozta: „Sérülések tizedelték a csapatunk”(at). Sajnos ez a beszélt és az írott nyelvünkben is egyre többször fordul elő, és észrevétlenül, nyelvünk nem tanításával, a hibák nem kijavításával teszik tönkre azt, ezért arra nekünk kellene a legjobban vigyáznunk.

Egy nyelv alakulása, változása egy teljesen természetes dolog, másképpen:
„Az idő múlása nem más, mint dolgok változása”
és ha egy nyelv nem változhat, azzal azt a nyelvet halálra ítélik, azonban arra azért figyelni kell, hogy ezek a változások ne az elsorvadás felé vezessenek. Ahogy már többször kritikával illettem nyelvtanunk hivatalos szabályozását, most is ezt teszem: Ők nem a magyar nyelv és ezáltal nem a magyarság érdekeit képviselik, ezért nekünk kell erre a nyelvre vigyáznunk. Ismeretségi körben kijavítani a hibákat, tanítani a gyerekeinket, és megmutatni nekik nyelvünk értékeit. Amíg a hivatalosságok ezt nem teszik meg, addig csak mi magunk maradunk magunknak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése