Szórend és hangsúlyok

A magyar nyelvben a szórend – mondják – kötetlen, amit én egy téves és rosszindulatú megállapításnak vélek. Valóban, nagyon sok nyelvhez képest kötetlennek tűnik, de nem kötetlen, hanem a szórend is a mondanivalónk árnyaltságát szolgálja. Amikor a külföldiek magyarul tanulnak, akkor sokan fogalmazzák meg azt, hogy „nekem azt mondták, a magyar nyelvben a szórend kötetlen, de valahogy sohasem találom el, hogy hogyan kellett volna azt a mondatot helyesen mondani.”

Más nyelvekben ez amennyire szigorúan meg van meghatározva, úgy a magyarban nem az egyes szavakon belül vannak hangsúlyok, hanem a mondatban és nem csak egy hangsúly van, hanem hangsúly fokozatokról beszélhetünk, ami nem mellesleg szoros összefüggésben van a szórenddel. A magyarban a fő hangsúly a mondat legelső szaván van „délután megyek vásárolni”, (itt a délután a legfontosabb), majd fontosságuk sorrendjében következnek a szavak.

A magyarban, ahogyan az alap szabály szerint a szavak első szótagján van a hangsúly, ugyanúgy minden mondatrészben is a legelső szó a leghangsúlyosabb, majd a szavak fontossági sorrendben következnek. Ez határozza meg a szórendet. A legelső szó a leglényegesebb, majd sorban követik egymást a mondatnak az egyre kevésbé fontos szavak. Ezt egy példával bemutatva:

„Délután (ez a legfontosabb) megyek (ez is fontos, de nem annyira mint az első szó) vásárolni (ez a legkevésbé lényeges).”

Ha megváltoztatjuk a szórendet, azzal a szavak lényegességét változtatjuk meg.

„Vásárolni (ez a legfontosabb) megyek (ez is fontos, de nem annyira mint az első szó) délután (ez a legkevésbé lényeges).”
Vagy
„Vásárolni (ez a legfontosabb) délután (ez is fontos, de nem annyira mint az első szó) megyek (ez a legkevésbé lényeges).”
„Délután (ez a legfontosabb) vásárolni (ez is fontos, de nem annyira mint az első szó) megyek (ez a legkevésbé lényeges).”

Ha helyesen beszélünk, akkor a mondatokat így képezzük. A leglényegesebbel kezdjük, majd sorban, és végül a legkevésbé fontossal fejezzük be. Sok más nyelvben a szórend szigorúan kötött, kijelentő módban ilyen, kérdőben olyan, a szavakban a hangsúly az egyik nyelvben itt van, a másikban meg ott, azonban a magyarban a szórend lehet szinte bármilyen, de az mégsem mindegy, mert mind kicsit mást mond.