A magyar nyelvben
a cselekvés és történés befejezettségét az igekötőkkel fejezzük ki. Ez azért is
különleges, mert ezzel nem csak a
befejezettségre utalunk, hanem sokszor a cselekvés vagy történés irányát,
módját is meg tudjuk határozni.
Lerakom... kirakom...
átrakom a könyveket az asztalra... például. Vannak olyan igék, amiket csak
egy-egy igekötővel tudunk használni, vannak olyanok amiket többel is, vannak olyanok amiket többel, de a különböző igekötőket más-más cselekvéshez használjuk (kimosom a ruhákat, megmosom a kezemet, lemosom az autót, felmosom a konyhát) és vannak
olyan igék is, amik az igekötővel egészen más értelmet nyernek.
Nyelvünknek egy másik
különlegessége a szórend. Erre azt mondja a hivatalos (a magyar nyelvet
lekicsinylő) nyelvészet, hogy a magyar nyelvben a szórend kötetlen, azonban
ez nem igaz, nyelvünkben a szórendnek szigorú szabálya van és ez a szabály azt
mondja, hogy a mondatban a leghangsúlyosabb szó van a mondat legelején, majd a
fontosságuk csökkentével tesszük sorba azokat. Erről is írtam már egy konkrét
bejegyzést, ami jól mutatja, ahogyan a szórend változásával, a mondanivaló
hogyan változik.
Hányféleképpen
tudjuk a könyveket az asztalra tenni?
Ha szórend szerint
nézem, akkor befejezetten tizenkét formában,
befejezetlenül hatféleképpen tudjuk ezt fogalmazni.
Befejezetten:
A könyveket az asztalra teszem le.
A könyveket az asztalra leteszem.
A könyveket teszem le az asztalra.
A könyveket leteszem az asztalra.
Az asztalra a könyveket teszem le.
Az asztalra a könyveket leteszem.
Az asztalra teszem le a könyveket.
Az asztalra leteszem a könyveket.
Teszem le az asztalra a könyveket.
Leteszem az asztalra a könyveket.
Teszem le a könyveket az asztalra.
Leteszem a könyveket az asztalra.
Mivel igekötős
igéről van szó, ez befejezett cselekvést jelent, azonban az igekötő és az ige
sorrendjében abban van a különbség, hogy mi a fontosabb? Hogy „leteszem” tehát
a befejezett cselekvés befejezettségén, vagy „teszem le”, azaz bár az ige
befejezett, de a hangsúly mégis magán a cselekvésen van. Leteszem, teszem le.
Folyamatosan
(folyamatosan, tehát ezzel nem mondom ki, hogy ezt be is fogom fejezni, csak
éppen csinálom):
A könyveket az
asztalra teszem.
A könyveket teszem
az asztalra.
Az asztalra a könyveket teszem.
Az asztalra teszem a könyveket.
Teszem le az asztalra a könyveket.
Teszem le a könyveket az asztalra.
Konkrétan ebben,
ahogyan a könyvek az asztalra kerülnek, igekötők szempontjából:
Leteszem a
könyveket az asztalra (eddig fent voltak a polcon)
Felteszem a
könyveket az asztalra (eddig lent voltak a széken)
Átteszem a
könyveket az asztalra (eddig a pulton voltak)
Kiteszem a
könyveket az asztalra (eddig a bőröndben voltak)
Beteszem a
könyveket az asztalra (eddig kint voltak a teraszon)
Összerakom* a
könyveket az asztalon (eddig össze voltak keverve)
Szétrakom* a
könyveket az asztalon (valamilyen szempontból szétválogatom a könyveket)
Visszateszem a
könyveket az asztalra (ott van a helyük, de most máshol voltak)
Ideteszem a
könyveket az asztalra (mert itt állok az asztal mellett)
Odateszem a
könyveket az asztalra (most nem az asztal mellett vagyok)
Ráteszem a
könyveket az asztalra (hogy jobban lehessen látni azokat)
Előreteszem a
könyveket az asztalra (mert az asztal elől van a bejáratnál)
Hátrateszem a
könyveket az asztalra (mert az asztal a szoba végében van)
*Rokonértelmű
szavakról van szó, és ezekkel az igekötőkkel ebben az esetben inkább a rakni
igét használjuk.
(Az igekötők közül
lehet hogy egyik-másik kicsit erőltetett, de ugyanígy még pár igekötőt hozzá is
lehetne rendelni, mint például tele, szembe, körül, külön, ketté, végig)
Tehát egy időben befejezett
cselekvésként 13-féle igekötővel számolva és tizenkétféle szórenddel (13*12=156) 156-féleképpen
tudjuk ezt elmondani, valamint folyamatosan (befejezetlenül) hatféle
szórenddel, ami összesen 162-féle lehetőség, és mindezt megduplázza a
határozott és határozatlan igeragozás, így egy időben összesen 324-féle
árnyalatban tudjuk megfogalmazni, ahogyan a könyvek az asztalra kerülnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése