Nyelvünkben az igekötők egyedisége és a tizenhét igeidő
mellett, az igeragozás harmadik különlegessége, a cselekvésünknek a hangsúlyos
tárgya. A magyar nyelv már abban is eltér nagyon sok nyelvtől, hogy a tárgynak
külön ragja (-t) van, azonban az igeragozásban van ennek egy hangsúlyos formája is. Amikor
beszélgetünk, akkor az a leggyakoribb, ha „én beszélgetek veled, esetleg veletek”,
hiszen azt mondom el a legtöbbször ami velem kapcsolatos, és ha a cselekvésem
tárgya te vagy vagy ti vagytok, és ilyenkor ehhez külön ragot használunk.
Jelen időben, alanyi és tárgyas ragozással:
Alanyi
|
Tárgyas
|
Tárgyas,
hangsúlyos tárggyal |
Szeretek
|
Szeretem
|
Szeretlek
|
Szeretsz
|
Szereted
|
-
|
Szeret
|
Szereti
|
-
|
Szeretünk
|
Szeretjük
|
-
|
Szerettek
|
Szeretitek
|
-
|
Szeretnek
|
Szeretik
|
-
|
Hangsúlyos tárgy az amikor rólad vagy rólatok van szó, és akkor ott van a szóban az az „l” betű, és ez az egyetlen betű, hang az, amitől tudjuk hogy rólad beszélek. Szeretem önmagamat, őt, önmagunkat, őket; de szeretlek, viszlek, hozlak, látlak, utállak, megöllek... és nem kell hozzátenni, mert tudjuk hogy „téged”, azonban ha nem csak rólad, hanem rólatok van szó, akkor már azt mondom: Szeretlek titeket.
Ez is jól mutatja azt, hogy nyelvünkben minden hangnak
jelentősége és jelentése van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése