A háromféle J betűnk

Az mindenki számára alapvető tény, hogy nyelvünkben kétféle J betűt használunk, a J-t és az LY-t, és sokaknak probléma, hogy mit melyikkel kell írni. Régen ezeket kicsit különbözőféleképpen ejtettük, és akkor tudható volt mikor melyiket kell használni az írás során, azonban mára a kétféle J hang kiejtése eggyé vált.

De hogy ezt máshonnan kezdjem-folytassam – régen háromféle J hangot használtunk, és tulajdonképpen háromféleképpen is írtuk azokat. Ez a három J hang volt a megszokott J amit ma is így írunk, például jó, jelen, máj, fúj, volt az LY, amit régebben kicsit másképpen kellett kiejteni, a J hang elé egy gyenge L került – gólya, folyó, milyen – most már ezt is simán J hanggal mondjuk, és van a harmadik J hangunk, a gyenge J, amit nem írunk le csak mondjuk. Ezt két magánhangzó között használjuk, mint például fiú, dió, rádió. Nem írjuk le, de kimondva ott van a szóban.

Nyelvünk változik, alakul, és sokszor sajnos egyszerűsödik. Vigyázni kell rá, ne váljon túl egyszerűvé, elveszítve színességét. Eltűnt a beszélt nyelvünkből az LY, és ugyanúgy sokfelé már eltűnt a zárt ë is, amit ma már nagyon sokan még hallás után sem tudunk megkülönböztetni a megszokott „e” betűtől, ez az a hang, amit például Szeged környékén "ö" hanggal helyettesítenek.
Egy nyelv akkor élő nyelv, ha képes alakulni, formálódni, befogadni újabb dolgokat. Akkor egészséges, ha az újabb szavakat írva is és kimondva is, önmagától alakítja át a maga formájára, és akkor ha meg tudja őrizni sokszínűségét.
Ápoljuk és vigyázzunk rá!...