A magyar nyelv szerintem mágikus nyelv, mert a szavakban benne van az igazi, eredeti jelentésük.
Szoktuk mondani: “Nincsenek véletlenek”. De a szóban ami benne van: VÉLetlen, azaz VÉL=GONDOL, tehát nem GONDOLtam volna.
Amikor egy ház, vagy a beteg felÉPül: FelÉPül, tehát ÉPpé, sértetlenné válik, de ha valaki EGÉSZséges, akkor ő EGÉSZ, ha valaki valamitől FÉL, akkor ő FÉL.
Aki AGGódik, az ÖREGíti magát, amikor valamit elfelEJTünk, (ejt=akaratunktól függetlenül történik) FELEJTjük (oda valahova fel), és amikor ez aztán az eszünkbe JUT, akkor úgyszintén akaratunktól függetlenül ideJUT az eszünkbe. A FELHŐ úgy lesz, hogy FELszáll a HŐ, aztán az ESŐ az a leESŐ cseppek.
Mi a különbség a VÁRatlan, és a HÍRtelen között? Az előbbit nem VÁRtuk, a másikat nem előzte meg a HÍRe. Amikor valami számunkra VILÁGos (mert van fény, vagy mert értjük) akkor látjuk a VILÁGot, és ahogyan mostanában a világ FEJlődik: Mindent FEJben próbálunk megérteni, megmagyarázni, megoldani. Amikor valamit megÉRzünk, akkor valami inger hozzánk ÉRt.
Amikor megHATÁRozunk valamit, akkor annak a HATÁRait SZABjuk meg, SZABjuk meg, azaz “levagdosunk” belőle. Ami KÖTelező, az KÖT, a megOLDás OLD.
A VITA az latinul élet, tehát VITAtkozni az életel jelenti, de a VESZekedni az elVESZ, tehát a másiktól elVENNI.
A VITA az latinul élet, tehát VITAtkozni az életel jelenti, de a VESZekedni az elVESZ, tehát a másiktól elVENNI.
A SZABály egy megSZABott dolog, és az –ály, -ély képzővel képzett szavakat megfigyelve: A VESZély elVESZ tőlünk valamit, az ESTély mindig ESTe van, a SZENVEDély pedig nem más, mint SZENVEDés.
A BŐség ellentéte a SZŰKség, azaz a szükség, hiszen ha SZŰKében vagyunk valaminek, akkor SZÜKség van rá. Ha valami MAGas, ahogyan régebben mondtuk MAGos, annak van MAGja, tehát életképes, és a férfinak is ott a helye a SZÜLésnél, hiszen ő is SZÜLő, a TESTVÉR az TEST és VÉR, az UNOKATESTVÉR pedig UNOKAként TESTVÉR.
A BŐség ellentéte a SZŰKség, azaz a szükség, hiszen ha SZŰKében vagyunk valaminek, akkor SZÜKség van rá. Ha valami MAGas, ahogyan régebben mondtuk MAGos, annak van MAGja, tehát életképes, és a férfinak is ott a helye a SZÜLésnél, hiszen ő is SZÜLő, a TESTVÉR az TEST és VÉR, az UNOKATESTVÉR pedig UNOKAként TESTVÉR.
Minden amit elVÁLLalulunk, azzal terhet veszünk a VÁLLunkra, amikor GONDolkodunk, azzal GONDot csinálunk magunknak, aminél sokkal jobb, ha ELMÉlkedünk, mert azzal az ELMÉnket csiszoljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése