Az igekötőkről szóló hivatalos szabály két pontatlansága 2.

Előző bejegyzésemben arról írtam, hogy a hivatalos nyelvtani szabály túlontúl leegyszerűsítve fogalmaz bizonyos kérdésekben, azaz ott konkrétan az igekötő és az ige egybe- és különírásáról írtam. A másik szintén nem pontos megfogalmazása az igekötőkkel kapcsolatos hivatalos szabálynak az, amikor azt írja hogy
ha egy harmadik szó áll az igekötő és az ige között, akkor mindet külön kell írni.
Ez is mint az előző bejegyzésben említett szabály önmagában igaz, azonban ez azért pontatlan megfogalmazás, mert az igekötő és az ige között nem csak egy, hanem akár több szó is állhat. Például amikor azt mondom:
„Meg fogom csinálni”, ez így egyértelmű, ahogy a szabály mondja, mind a három szót külön kell írni, de ha azt mondom hogy „Meg fogom holnap ezt is csinálni”, itt is a „meg” igekötő a „csinálni” igére vonatkozik, amik között ez esetben négy szó áll, amiket mind külön-külön kell írni.
Az igekötőkkel kapcsolatos leggyakoribb helyesírási hiba az, amikor az igekötőt egybeírják az igekötő és az ige közötti szóval, mert helyesen így kell írni: „Meg tudod csinálni” (nem írom le hogyan írják rosszul, sajnos épp elégszer látjuk ezt helytelenül leírva), és ennek a gyakori hibának az egyik oka a nyelvtanítás elégtelensége, a másik pedig pont ennek a szabálynak a nem kellő részletezettsége, mert a helytelenül írónak eszébe sem jut, hogy az az igekötő egy a mondatrészben távolabbi igére vonatkozik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése