ezek a szavak. Átélte, megszenvedte. A Dombóváron, 1921 januárjában született fiatalembert ugyanis elsodorta és csaknem felfalta a II. világháború.
Két és fél évig munkaszolgálatosként szenvedett, lapátolt, csákányozott, melózott reggeltől késő estig és közben hallgatta ahogy üvöltöznek vele a tisztek. De a szenvedés, az igazi szenvedés még hátra volt. Orosz hadifogságba esett és három évig gürcölhetett egy munkatáborban. Kérdezték tőle: Mihez értesz fiam? Ő meg mondta, hogy osztok, szorzok, a számokkal varázsolok, de ez sehogyan sem hatotta meg az oroszokat és a vékonyka fiatalembert beosztották a fakitermelő brigádba. Ivan Gyenyiszovics egy napja. Szolzsenyicin szikár, komor, tökéletes regénye elmond mindent a táborlétről, a kiszolgáltatottságról, a megaláztatásról, az életben maradási esélyekről. Pataki Ferenc harminc kilósan szabadult. Harminc kilós férfiként – akibe akkoriban szó szerint hálni járt a lélek, de volt annyi akaratereje, hogy hazatérjen 1949-ben.
A testileg, lelkileg meggyötört férfi, aki 1939-ben még a katolikus Esterházy Miklós nádor főgimnáziumban érettségizett, megpróbált talpon maradni. De ott, a meggyötört lelke mélyén ő már pontosan tudta, mi az, ami boldoggá teheti, ami a számára a legfontosabb. Merthogy aprócska gyerekként már a budapesti Lakner-féle gyermekszínházban szerepelt számolóművészként.
„Kisiskolásként kerültem Lakner bácsi gyerekszínházába. Úgy hirdették a fellépésem, hogy vasárnap délelőtt Pataki Feri, a legújabb számoló csoda. Az első előadáson tele volt a Royal Apolló mozi, Lakner bácsi kézen fogott, levitt a közönség közé, majd szólt az egyik gyereknek, hogy mondjon egy számot, mire az rávágta: Háromszázharminchárom. Én is mondtam egy másikat. Erre Lakner bácsi kérdi: No, Ferike, mennyi akkor a végeredmény? Mire én azt feleltem: Ha kapok egy fagylaltot, megmondom…”
Naná, hogy kapott. A legenda szerint az ültetőnő sétált ki a közeli cukrászdába és már hozta is az ízes, hideg gombócokat és adta oda Ferikének. Ő meg belenyalt, ízlelgette, elnézett valahová a semmibe, aztán megmondta a végeredményt. Pataki Ferike évekig dolgozott Lakner bácsinál, és később ott tette le az artista vizsgát is. Valóban csodagyerekként tartották számon, és ebben nem is volt semmiféle túlzás. A sors olyan képességgel áldotta meg, amivel akár világhírűvé is válhatott volna. De hogyan is kezdődött ez a meseszerű történet?
„Kisiskolásként kerültem Lakner bácsi gyerekszínházába. Úgy hirdették a fellépésem, hogy vasárnap délelőtt Pataki Feri, a legújabb számoló csoda. Az első előadáson tele volt a Royal Apolló mozi, Lakner bácsi kézen fogott, levitt a közönség közé, majd szólt az egyik gyereknek, hogy mondjon egy számot, mire az rávágta: Háromszázharminchárom. Én is mondtam egy másikat. Erre Lakner bácsi kérdi: No, Ferike, mennyi akkor a végeredmény? Mire én azt feleltem: Ha kapok egy fagylaltot, megmondom…”
Naná, hogy kapott. A legenda szerint az ültetőnő sétált ki a közeli cukrászdába és már hozta is az ízes, hideg gombócokat és adta oda Ferikének. Ő meg belenyalt, ízlelgette, elnézett valahová a semmibe, aztán megmondta a végeredményt. Pataki Ferike évekig dolgozott Lakner bácsinál, és később ott tette le az artista vizsgát is. Valóban csodagyerekként tartották számon, és ebben nem is volt semmiféle túlzás. A sors olyan képességgel áldotta meg, amivel akár világhírűvé is válhatott volna. De hogyan is kezdődött ez a meseszerű történet?
Bővebben a forrásban,
Forrás: ujsagmuzeum.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése