„Az élő rendszerek a rendezett tartományban, közel a káosz peremének közelében működnek”
– írta Stuart Kauffman amerikai elméleti biológus 1993-as könyvében. Ekkor még talán ő sem gondolta, hogy mennyire mélyreható elv lehet ez az élő szervezetekben.
Magyar kutatók azt állítják, hogy az élőlényeket felépítő és működtető fehérjék egy része a rend és rendezetlenség határán, kvantumkritikus állapotban létezik. Ezzel átmenetet képeznek az elektromos vezetők és szigetelők között, ami felgyorsíthatja és hatékonyabbá teheti a biokémiai reakciókat. Ez lehetett az a fizikai mechanizmus, amit Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus életének utolsó évtizedeiben keresett – de ezt a kritikus Anderson-állapotot a szilárdtestfizikusok csak később, a nyolcvanas évek közepén fedezték fel.
Papp Eszter doktorandusz és Vattay Gábor, az ELTE TTK Komplex Rendszerek
Fizikája Tanszék vezetője az elmúlt években azt kívánták megfejteni, hogy miként haladnak át az elektronok a sokáig szigetelőknek hitt fehérjéken. Az általuk kidolgozott módszerrel megállapítható, hogy különböző fehérjék mely részei viselkednek vezetőkként, és melyek szigetelőkként. Ez megkönnyítheti miniatürizált bioelektronikai eszközök megalkotását, valamint elvezethet annak megértéséhez, hogy a biológia milyen módon aknázza ki a kvantummechanikai folyamatokat...
Fizikája Tanszék vezetője az elmúlt években azt kívánták megfejteni, hogy miként haladnak át az elektronok a sokáig szigetelőknek hitt fehérjéken. Az általuk kidolgozott módszerrel megállapítható, hogy különböző fehérjék mely részei viselkednek vezetőkként, és melyek szigetelőkként. Ez megkönnyítheti miniatürizált bioelektronikai eszközök megalkotását, valamint elvezethet annak megértéséhez, hogy a biológia milyen módon aknázza ki a kvantummechanikai folyamatokat...
Bővebben a forrásban

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése