„Az élő rendszerek a rendezett tartományban, közel a káosz peremének közelében működnek”
– írta Stuart Kauffman amerikai elméleti biológus 1993-as könyvében. Ekkor még talán ő sem gondolta, hogy mennyire mélyreható elv lehet ez az élő szervezetekben.
Magyar kutatók azt állítják, hogy az élőlényeket felépítő és működtető fehérjék egy része a rend és rendezetlenség határán, kvantumkritikus állapotban létezik. Ezzel átmenetet képeznek az elektromos vezetők és szigetelők között, ami felgyorsíthatja és hatékonyabbá teheti a biokémiai reakciókat. Ez lehetett az a fizikai mechanizmus, amit Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus életének utolsó évtizedeiben keresett – de ezt a kritikus Anderson-állapotot a szilárdtestfizikusok csak később, a nyolcvanas évek közepén fedezték fel.
Fizikája Tanszék vezetője az elmúlt években azt kívánták megfejteni, hogy miként haladnak át az elektronok a sokáig szigetelőknek hitt fehérjéken. Az általuk kidolgozott módszerrel megállapítható, hogy különböző fehérjék mely részei viselkednek vezetőkként, és melyek szigetelőkként. Ez megkönnyítheti miniatürizált bioelektronikai eszközök megalkotását, valamint elvezethet annak megértéséhez, hogy a biológia milyen módon aknázza ki a kvantummechanikai folyamatokat...
Bővebben a forrásban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése