Az igeidőkkel foglalkozó bejegyzéseimnek a kiinduló gondolata az, hogy ha más nyelvekben különböző igeidőkként határozunk meg olyanokat mint például jelen és folyamatos jelen – holott mindkettő a jelenben van – akkor a magyarban miért nagyolják el ezt azzal, hogy van három igeidőnk és kész, és miért nem külön igeidőkként határozzák meg a befejezettet és befejezetlent vagy a határozott és határozatlant? Ez utóbbi különösképpen azért is érdekes kérdés, mert a legtöbb nyelveben nem létezik külön határozott- és határozatlan igeragozás, hanem azokat csak a névelővel különböztetik meg. Ily’ módon, ha ezeket külön-külön igeidőknek tekintjük, úgy nyelvünkben eddig húsz igeidőt számoltunk össze és most következzen a huszonegyedik igeideje a magyar nyelvnek: A távoljövő.
Mi magyarok a nyelvüket öntudatlanul használjuk (persze mindenki más is a saját nyelvével így van), azonban a nyelvünk adta logika különleges képességeket ad és így teljesen észrevétlenül, öntudatlanul, rendkívül finom árnyalatokban tudunk fogalmazni. Egy másik bejegyzést olvasva (Kettős értelmű szavaink) az „egyszer” szóval kapcsolatban tette fel egy ismerősöm a kérdést: Mi ennek a másik jelentése? Mert az egyik egyértelmű, azaz egyszer, mert nem többször, de mi a másik jelentése az „egyszer” szónak?
„Egyszer majd elmegyek oda” – mondtam neki – ez a távoljövő a magyar nyelvben. Ezzel az „egyszerrel” nem azt állítom, hogy oda egészen biztosan csak egyetlen egyszer fogok elmenni, hanem hogy egyszer… majd… valamikor… Figyeljük meg ennek a mondatnak a hangulatát, de más példákat is idetehetek: „Egyszer ezt én is meg fogom csinálni”, „ezt egyszer meg fogod érteni”, jól érezhető ezekben a mondatokban a távolba helyezett jövőkép, mert ha azt mondom, hogy „egyszer ezt én is meg fogom tanulni”, azzal nem azt mondom hogy már a jövő héten vagy talán jövőre, hanem majd… egyszer… valamikor… a távolban… a távoljövőben…
Nézzük meg a távoljövő hangulatát, a mondatokat párba állítva:
Ezt meg fogom csinálni – Ezt egyszer meg fogom csinálni,
Te is meg fogod érteni – Egyszer te is meg fogod érteni,
Elmegyek majd oda – Egyszer elmegyek majd oda,
Megcsinálom én is – Egyszer megcsinálom én is.
Távoljövőben bár elméletileg lehetséges lenne a határozatlan- és a befejezetlen ragozás is, de tulajdonképpen csak befejezett és határozott formában ragozunk, mert ezesetben arról beszélünk, hogy egyszer az majd meg fog történni, kész lesz és a tárgya is határozott, mert nem csak egy „valamiről”, hanem egy határozott dologról van szó.
A múlt időben ugyanígy működik ez, „egyszer már jártam ott”, azaz valamikor régen jártam ott, mert ha nem a távoli múltban történt volna ez, akkor azt mondanám hogy ...„három évvel ezelőtt jártam ott” vagy „tavaly télen jártam ott”. Mivel az időbeli távolsága – mondjuk úgy –idő mértékegységgel nem meghatározható.
Visszatérve még egy gondolat erejéig a jövő időre, a hivatalos nyelvtan szerint a magyar a jövő időt két segédigével képzi (fog és majd), azonban mint sok más szabály szerintem ez sem pontos és a szabálynak inkább így kellene szólnia: A magyar nyelvben a jövőidőt háromféle segédigével képezhetjük, amik a „fog”, a „majd” és a távoljövőt kifejező „egyszer”, valamint a jövő időnek nagyobb hangsúlyt adhatunk, ha egy igére vonatkozóan ezekből egyszerre kettőt vagy akár hármat használunk.
El fogok menni oda,
Majd el fogok menni oda,
Egyszer majd el fogok menni oda,
…és visszafelé mindez végig a távoljövőben:
Egyszer majd el fogok menni oda,
Egyszer majd elmegyek oda,
Egyszer elmegyek oda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése