A gépészet és a mérnöki tudományok terén van még mit fejlődnöm. A felszínes információk mellett elcsodálkozom eme tudományág sokszínűségén és néha-néha meglepő dolgain. Ezek egyike a Pattantyús-módszer, melyről nemrég olvastam, s mely első hallásra nem sokat mondott számomra. Hogy honnan is indult ez? Kezdjük talán a névadó megismerésével.
Pattantyús-Ábrahám Géza, vagy ahogyan hívták, Patyi bácsi, Kossuth-díjas akadémikus professzor, a gépészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége, nemzetközileg elismert tudós, az emelőgépek, a szállítóberendezések, az áramlástechnikai gépek továbbfejlesztője, a gépek szinte áttekinthetetlen sokaságának rendszerezője, mérnöknemzedékek nagy tanítója, nevelője, a hazai gépészeti szakirodalom gazdagítója, sokoldalúan képzett, művelt közéleti ember – olvashatjuk az egyik portálon. A sort még folytathatnánk is akár. A neves szakember 1885. december 11-én született Selmecbányán. Édesapja szintén neves szakember, orvos volt, aki a gümőkór elleni küzdelemben tett erőfeszítései révén vált ismertté. Ő maga a középiskolai tanulmányai után fordult a gépészet felé, s a Királyi József Műegyetemen szerzett kitűnő oklevelet. A diploma megszerzése után Zipernowsky Károly professzor mellé került tanársegédnek a Műegyetem I. Sz. Elektrotechnikai Tanszékére. 1910-ben Ganz-ösztöndíjjal kétszáz napos külföldi tanulmányutat tett Németországban, Angliában, Amerikában, Kanadában és Belgiumban, ahol a villamos üzemű vasgyárakat és erőműveket tanulmányozta.
Ezt követően megalapította saját vállalatát Pattantyús-Ábrahám Géza és Társa néven. Műszaki tevékenysége mellett oktatói munkát is végzett. 1921-ben a műszaki egyetemen magántanári kinevezést kapott, miután első találmányát, a Dr. Steiner Leóval közösen megalkotott „Forgó hengertömb és központosított vezérlés mindennemű dugattyús gépek… számára” címmel bejelentette – írja Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében.
1930-ban átvette a tanszék vezetését, ahol elődje a világhírű Bánki Donát professzor volt. Ettől a pillanattól kezdve az volt a célja, hogy új gépészmérnöki generációt neveljen ki. Számtalan könyvet és kiadványt szerkesztett, fejlesztette a tanszéket és laboratóriumát.
Írásai páratlan szemléletmódról tanúskodtak. Módszerének lényege az volt, hogy a probléma lehető legegyszerűbb módon történő leírása után feltárjuk a lényeges befolyásoló tényezőt, s mindezek során előnyben részesítjük a vizuális szerkesztőeljárásokat és grafikonokat. Módszerét tovább is fejlesztette, és kiterjesztette később más tudományterületen végzett kutatásaira is.
Pattantyús a gépészet minden területén igen otthonosan mozgott, legjelentősebb tudományos munkáit mégis a villamos felhajtások, felvonó berendezések és szivattyúk területén írta.
Magyarországon elismert szaktekintély volt, aki a gépészeti szak minden ágában otthonosan mozgott. Sajnos, munkáiból csak kevés jelent meg idegen nyelven, így a külföldi hivatkozások nem állnak arányban azzal a sok és szellemes megoldással, újszerű tárgyalásmóddal és gyakran új elmélettel, amelyet alkotott.
Említést érdemel még, hogy közel harminc évig a Magyar Technika című folyóirat szerkesztője volt, és a sikeres Gépészeti zsebkönyv is az ő gondozásában jelent meg.
„Patyi bácsiról” több legenda és történet is kering. Hiszen amellett, hogy a korszak egyik legkiválóbb gépészeti szakembere volt, könyörtelenül megkívánta a rendet, a fegyelmet. Hallgatóival mindig közvetlen viszonyt alakított ki. Az intézmény falain belül és kívül is minden lehetőséget megragadva tanította őket. Kitartásra és rendszeretetre nevelte diákjait.
1956. szeptember 29-én halt meg. Ő volt az egyik utolsó, kimagasló alakja annak a gépészmérnök típusnak, aki még mindenütt otthon érezte magát a gépek birodalmában.
Forrás: karpatalja.ma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése