A „Nem mellesleg” sorozatba olyan dolgok teszek fel, amik ugyan eltérnek az oldal fő irányától (azaz a magyar elme, nyelvünk és történelmünk), azonban mégis helyük van itt, mert a nemzet valódi arcát és összetartását mutatják.
Azt gondolom, hogy minden nemzetnek van egy természete, lelke, amilyen az a nemzet általában. Ezen belül persze sokfélék az emberek, azonban mégis van egy olyan karakter, ami arra a népre nagy általánosságban jellemző. Az utóbbi 150 évben ránk erőltettek sokmindent, kitalált történelmet épp úgy, mint hogy a magyar a magyart bántja, a magyarban ne bízz meg, és még sorolhatnám.
Azt gondolom, hogy minden nemzetnek van egy természete, lelke, amilyen az a nemzet általában. Ezen belül persze sokfélék az emberek, azonban mégis van egy olyan karakter, ami arra a népre nagy általánosságban jellemző. Az utóbbi 150 évben ránk erőltettek sokmindent, kitalált történelmet épp úgy, mint hogy a magyar a magyart bántja, a magyarban ne bízz meg, és még sorolhatnám.
Azonban a március 15-i tél, a borzasztóra
fordult, nem normális időjárás, pontosan azt mutattatta meg, amiről hogy
milyenek vagyunk normális körülmények között, mert a az embereket ugyan lehet
manipulálni, de hirtelen stresszállapotban úgyis úgy fognak viselkedni,
amilyenek valójában. Egy ilyen hirtelen stresszhelyzetben az embereknek nincs
idejük gondolkodni, hogy mit kellene csinálni, hanem azt csinálják, ami
legbelülről jön, amilyenek ők valójában. És ez a leszakadt méteres hó bizony az volt.
Az emberek hirtelen olyanok lettek, amilyenek igazából, ilyenek mi magyarok vagyunk valójában,
a magyar ahol tud, segít, és szinte mindenki (szinte mindenki, azaz a jellemző
nagy többség) ment és segítette a bajba jutottakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése