Élő Árpád Imre
(Egyházaskesző, 1903. augusztus 25. – Egyesült Államok, Brookfield, 1992.
november 5.) magyar származású amerikai sakkozó, sportvezető, fizikus.
(Nemzetközileg ismert, angol ábécés neve Arpad Emrick Elo vagy Arpad Elo). A
sakkozói játékerő értékelését lehetővé tevő, róla elnevezett pontrendszer
kidolgozója.
Családjával
1913-ban kivándorolt az Egyesült Államokba. 1926-ban a Chicagói Egyetemen
fizikus oklevelet szerzett, majd a milwaukee-i Marquette Egyetemen elméleti
fizikát adott elő. Később ugyanitt professzori címet szerzett. 1988-ban
beválasztották a World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjai
közé.
Sakkozni
tízéves kora körül tanult meg, 1935 és 1965 között kilenc alkalommal lett
Wisconsin állam bajnoka. 1935-től 1937-ig az Egyesült Államok Sakkszövetségének
elnöke volt, majd 1939-ben részt vett az Egyesült Államok újabb szövetségének,
az USCF-nek (United States Chess Federation) megalapításában. 1956-tól elnöke
lett a szövetség minősítő bizottságának.
Az
Élő-pont rendszer: Nevéhez fűződik a sakkozói teljesítményt számszerűen
értékelő Élő-pontszámok rendszerének kidolgozása. Rendszerét az 1960-as években
az Egyesült Államokban kezdték alkalmazni, majd 1970-ben a Nemzetközi
Sakkszövetség (FIDE) is bevezette. Élő Árpádot ekkor egyúttal a FIDE Minősítő
Bizottsága elnökének is megválasztották. Ezt a posztot 1982-ig töltötte be.
1978-ban
New Yorkban jelent meg a sakkjátékosok értékelésében ma is alapműnek számító
The Rating of Chessplayers, Past and Present című műve. Az általa kidolgozott
rendszert ma is alkalmazzák.
A
rendszer lényege, hogy a versenyeken elért helyezés alapján lényegében
szubjektív arányok alapján odaítélt pontszámok helyett a megítéléstől független
statisztikai módszert alkalmaz. Sok sportágban egyes versenyeket másokhoz
képest kiemelten kezelnek, például aki megnyer egy bizonyos golf versenyt, az
az egyéni értékelésben akár ötször annyi pontot is szerezhet, mint aki egy
kevesebbre tartott verseny nyertese. A statisztikai módszer ehelyett olyan
modellt alkalmaz, amelyben egy-egy mérkőzés eredményét az egyes játékosok
addigi játékerejét képviselő változó határozza meg. Az erősebb játékost
megverni jó eredmény, amely pozitívabb módon hat vissza a győztes
játékerő-változójára, mintha viszonylag gyengébb játékos ellen győzött volna,
ha viszont valaki gyengébb játékerejű ellenféltől kap ki, az negatívan hat a saját
játékerő-változójára. Így a rendszer megőriz valamit a jutalom-büntetés
elemeiből, de valójában statisztikai jellegű. Élő alapfeltevése az volt, hogy
egy sakkjátékos teljesítménye egy adott játszmában egy normális eloszlású
valószínűségi változó. Bár ugyanazon játékos egyik játszmában játszhat jobban,
a másikban rosszabbul, a feltevés szerint a játékos átlagos teljesítménye az
idő folyamán csak viszonylag lassan változik. Ezen kívül egy további feltevés
is szükségessé válik a teljesítmény méréséhez. A sakkjátszma eredménye
győzelem, döntetlen, vagy vereség lehet. Ha egy játékos győz, a feltevés
szerint ebben a játszmában jobban teljesít, mint ellenfele, ha veszít akkor
rosszabbul, döntetlen esetén pedig közel azonos szinten.
A
számítás egyszerűsítése érdekében Élő nem vette tekintetbe, hogy egy döntetlen
játszma különböző teljesítményeket tükrözhet, vagy hogy különböző játékosok
valószínűleg más-más szórásban térhetnek el átlagos teljesítményüktől.
Ugyanakkor nagyon egyszerű módszert választott a változó – azaz a játékerő –
becslésére. Az előző pontszám alapján az ellenfelek pontszámával
összehasonlítva könnyen kikalkulálható, hogy egy adott játékos hány játszmát
nyerhet meg elvárhatóan. Ha többet nyer ennél, a pontszámát lineáris arányban
felfelé, ha kevesebbet, lefelé kell módosítani.
Mai
szemmel Élő leegyszerűsítő feltételei nem szükségesek, mivel a számítógép az
egyszerűsítések nélkül is el tud végezni bonyolult számításokat is. Többen,
mint például Mark Glickman elő is álltak kifinomultabb (bonyolultabb)
modellekkel ugyanezen változók mérésére. 2005 novemberében az Xbox Live online
játékszolgáltatás bevezette a Trueskill pontrendszert, amely a
Glickman-pontrendszert terjesztette ki több játékosú, illetve több csapatú
játékokra. Az Élő-rendszernek ugyanakkor pont a számítási egyszerűség az
erőssége: egy sakkversenyző akár egy zsebszámológép segítségével is meg tudja
állapítani, hogyan változik majd a hivatalos pontszáma, ami erősíti a
pontrendszer megbízhatóságának érzetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése