KÉPes anyanyelvünk

Mondja a magyar: KÉPes vagyok rá, KÉPesség, KÉPtelenség, KÉPez és KÉPző, KÉPlékeny…

A magyar KÉPekben beszél, és a szóT(Ő)Öveket KÉPzőkkel, TOLDalékokkal és RAGokkal felÉPíti, és ha egy-egy szónak megnézzük a gyökerét, tövét, azt a pár betűs alapszót amiből az a szó felépült, akkor sok-sok szó lenyűgöző festménnyé válik.

Ha az iskolákban valóban a magyar nyelvet tanítanák, akkor azt is elmondanák a gyerekeknek, hogy mi képekben gondolkodunk és képekben beszélünk, és a gyerekek élveznék az órákat, élveznék a nyelvünket, mert önmaguk vennék észre hogy valóban természetes módon mennyire képekben beszélnek. Persze ez más nyelvekben is előfordul, de azt gondolom hogy nem ilyen mértékben, aminek az az oka (mármint hogy a magyarban ez sokkal jobban megvan) hogy nyelvünk a logikai rendszere mellett képalapú, azaz hogy mi eleve képekben gondolkozunk.

Csak vegyünk elő egy könyvet, és úgy olvassuk hogy ezeket a képszavakat keressük benne. „A szomszéd HAJLÍThatatlan, nem MÉRLEGel, és MEREVen RAGASZkodik az ÁLLÁSPONTjához (ÁLLÁS és PONT), de BEFOLYásos ember és a KAP(O)CSolatai RÉVén, KÉPes bármit ELÉRni.”

Lehengerlő, elégedett, simulékony, gördülékeny, nekem szegezte a kérdést, hajlott rá, gyenge lábakon áll, szétszórt vagy és szedd össze magadat, szöget ütött a fejébe… mind-mind gyönyörű képek, vagy mennyire árulkodó képeket látunk, ha a mindennapokban használt képzőket elvesszük, és a megmaradt szótövet önmagában nézzük:
ÁLLÍTólag, MELL(É)esleg, TÉNYleg, FŐleg,
IRodalom, BIRodalom, SÉRelem, ÉRTelem, FÉLelem,
ÁLLÍTmány, ALKOTmány, TÁKOLmány, ÉLmény, SÜTemény, HAGYomány,
USZoda, IRoda, SÜTöde, KÖTöde,
JÁRda, ÓVÓda, BÖLCSŐde,
USZály, OSZTály, RELYTély, VESZély,
FÜGGvény, JELvény, RELYTvény, SZABvány.
FOKozatos, LÉPCSŐzetes, IRTÓzatos,

BÉRenc, KEDVenc, KÉJenc, KÉNYenc, FEGYenc,

MENNYezet, KÖRNYezet, FALazat, ALÁzat,

TOJás, LAKás, RAKás,

BILLentyű, SARKantyú, FOGantyú, PÖR(Ö)Gentyű,

NAGYszerű, EGYszerű, SPORTszerű,
FÜGGöny, HOR(O)Gony, MOZD(UL)ony,

ALAPos, ÜRes,
EREDet, VISELet,

és sorolhatnánk a végtelenségig.

Bármerre nézünk, mindenhol képek sokaságát látjuk, és ha valaki egy értelmes szövegkörnyezetben használ egy addig nem használt képzett szót, például ha a SÜTödében SÜTeményt SÜTnek, akkor a KÖTödében KÖTeményt KÖTnek, tehát mondhatjuk hogy a pulóver az más szóval kötemény, azzal egy új szó születik meg, és ha valaki így kezdi el figyelni a nyelvünket, az olyan szóláncotokat és szóbokrokat is fog találni, amik sokkal többet megértetnek az emberrel mintha az pusztán csak néhány szó lenne. (Persze, tudom hogy a sütödében kenyeret sütünk, és a sütemény meg a cukrászdában készül...)
Nézzük végig például ezt ahogyan fokozódik: ZENDÜLés, LÁZadás, FELKELés, FORRadalom. Vagy milyen sokatmondó szavak:  A magyar nyelvben az ŰR az ÜRes, melyik nyelvben mondják még így, és hol szótöve a VILÁG a VILÁGít és a VILÁGos szavaknak, és még AJÁNl, AJÁNlat, AJÁNdék, IMÁD, IMÁDság, IMÁDkozik, HASZON, HASZNos, HASZNál, vagy mint régen (sajnos ma már nem nagyon) a fiú először UDVARolt a lánynak, mielőtt összeHÁZasodtak volna, amihez megKÉRte a kezét, és a fiúból (VE)VŐlegény lett, a lányból meg MEN(N)Yasszony, az ESKÜvő egy MENNYegző, aminek a vége egy LAKodalom lett, mert immár összeHÁZasodtak. A FIÚból FÉRFI lett, FÉRFIÚ, azaz FÉRJFIÚ, és a nő az ő FELEsége azaz életének a másik FELE lett, majd SZÜLőkké váltak, amikor a nő megSZÜLte az első gyermeküket, aki megSZÜLetett; és van-e még más nyelv, ahol a testvér az TEST és VÉR, a FIVÉR az férFI és VÉR, a NŐVÉR az NŐ és VÉR, az unokatestvérek meg UNOKAként TESTVÉREK, és hány nyelv van még ahol meg TUDnak KÜLÖNböztetni IDŐsebb és FIAtalabb testvéreket?