Ezt a bejegyzést egy másik blogomból másolom be ide, úgy gondolom ennek itt is helye van. London, 2013 augusztusának a vége:
Jó idő volt, a lányok Andriséknál voltak, én meg a fiúkkal kétszer is elmentem egy stranddal kibővített játszótérre. Ezt a strandot ne úgy képzeljétek el, mint amilyen otthon egy strand, össz-vissz egy medence a gyerekeknek, ami a legmélyebb pontján is csak 20 centi „mély”, és emellett a medence mellett van egy óriási játszótér, ahol minden megtalálható ami játszótéren előfordulhat.
Jó idő volt, a lányok Andriséknál voltak, én meg a fiúkkal kétszer is elmentem egy stranddal kibővített játszótérre. Ezt a strandot ne úgy képzeljétek el, mint amilyen otthon egy strand, össz-vissz egy medence a gyerekeknek, ami a legmélyebb pontján is csak 20 centi „mély”, és emellett a medence mellett van egy óriási játszótér, ahol minden megtalálható ami játszótéren előfordulhat.
Errefelé ilyet talán még nem láttak, olyan szemmel bámulták a csibék alkotását. A gyerekek körbeállták, a szülők fényképezték meg filmezték, és amelyik gyerek kezébe odaadtuk a kis labdát, hogy tegye azt legfelülre, olyan boldog volt ettől mind, mintha egy csodajátékot adtunk volna nekik. Pedig csak annyit kellett tennie, hogy odatette a labdát, ami aztán a kanyargós árokban, alagúton meg ugratókon át szépen legurult.
És ezt a homokvárat megcsodálta mindenféle felnőtt és gyermek, bárhonnan is keveredtek ide a világból.
Aztán a magyarok miután mindennel elkészültek, akkor tovább állnak, amit meg megalkottak azt ott hagyják, mások hadd használják, ők meg mennek valami újabb csodát csinálni.
A nagyvilág tele van ilyen „homokvárainkkal” a gyufától a golyóstollig, se szeri se száma azoknak a dolgoknak, amiket az emberek nap mint nap látnak, használnak, és nem is gondolják, nem is gondolnák, hogy azt magyar találta ki. Sokan azt sem tudják, kik is azok a magyarok, vagy ha „tudnak” is rólunk valamit, az egészen más mint a valóság, de mi nem tehetünk mást és többet, mint hogy még sok-sok "homokvárat" építünk és ha megkérdezik honnan jöttünk, akkor csak annyit mondunk: Magyarok vagyunk...
...és a nagyvilágnak egy film, "rólunk":
A nagyvilág tele van ilyen „homokvárainkkal” a gyufától a golyóstollig, se szeri se száma azoknak a dolgoknak, amiket az emberek nap mint nap látnak, használnak, és nem is gondolják, nem is gondolnák, hogy azt magyar találta ki. Sokan azt sem tudják, kik is azok a magyarok, vagy ha „tudnak” is rólunk valamit, az egészen más mint a valóság, de mi nem tehetünk mást és többet, mint hogy még sok-sok "homokvárat" építünk és ha megkérdezik honnan jöttünk, akkor csak annyit mondunk: Magyarok vagyunk...
...és a nagyvilágnak egy film, "rólunk":
Forrás: Barátainknak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése