A csodálatos magyar nyelv 5.

Ahogyan az előző bejegyzésemben főképpen étel- és kicsit más növényneveket fogalmaztam bele egy írásba, úgy most következzék ugyanez állatnevekkel:


Téli késődélután és farkasordító hideg van. A színház pénztáránál kígyózó sorban elcsigázott emberek állnak egymás mögött libasorban, a hosszú várakozás miatt valaki már farkaséhes, egy másik rosszul van és úgy érzi mindjárt rókázni fog. A pénztárosnak a sok egyhelyben üléstől már elmacskásodott a lába, és ettől kutyául érzi magát, de ennek ellenére hangyaszorgalommal adja ki a belépőket, kattintgatja az egeret, és nézi amint az egyik vevő sántítva elkacsázik a pénztártól. 

Egy sarokkal odébb már éjszakai pillangók dolgoznak, közöttük egy idősebb nő páváskodik, de a többiek szerint egy buta liba, ráadásul a hátuk mögött meg kígyót-békát kiabál rájuk. Van közöttük egy különösen szép lány, akinek őzgida szeme van, és ő kakukkfiókának érzi magát közöttük, egy másiknak meg nyúlszája van. Kicsit messzebbről egy ürge birkatürelemmel sasolja a lányokat, és a mozdulatlanságtól már elhangyásodott a lába. Fiatalabb korában ő volt a falu bikája, de a lányok tudják, hogy oroszlánszíve van és ha úgy alakul, akkor nem kell rögtön farkast kiáltaniuk, hogy megmutassa az oroszlánkörmeit. Pár napja egy velük kötözködő férfi majdnem egérfogóba került, de még időben felvette a nyúlcipőt és így egérutat nyert, és a lányoknál ezzel a próbálkozásával mindenféleképpen bakot lőtt.

A sarki kocsmában egy nagydarab részeg férfi tehénkedik rá a pultra és disznóságokat mond a csaposnak, egy másik meg a csapossal mondvacsinált dolgokkal kukacoskodik, és azt hiszi hogy azt palimadárnak nézheti. Ez az ember egyébként egy lecsúszott ügyvéd aki tyúkperekből él, és még akkor sem gondolja, hogy ezért a stílusáért egyszer a tyúkszemére fognak lépni, amikor pár pillanatra farkasszemet néznek a csapossal. Ő már tudja, hogy békaperspektívából nézve egészen más az élet, mintha az ember madártávlatból nézné a dolgokat.
Az egyik asztalnál egy férfi próbál egy nő kegyeibe férkőzni, akinek ez legyezi a hiúságát, de nem hiszi el hogy ezzel kifogta az aranyhalat, bár ha nem elég óvatos, akkor könnyen belelovalhatja magát. Volt akit a férfinak már sikerült lóvá tennie, akinek krokodilkönnyeket hullajtott hogy mennyire fáj a lúdtalpas lába, közben meg élt mint hal a vízben.

Egy idősebb pár ballag el a kocsma előtt, nem egy tiszavirág életű a kapcsolatuk, mindig kutyahűséggel tartottak ki egymás mellett. Falun kezdték a közös életüket, az udvaron még gémeskútjuk volt, és már a távoli múlt homályába veszik, amikor a családban elújságolták a legelső gólyahírt. Ma már a házuk helyén nagy építkezés zajlik, és egy daru áll az udvaron. Fiatal lányok jönnek velük szemben, akik körül fiúk legyeskednek és azt hiszik, marha vicces amikor csibészkednek meg disznólkodni akarnak a lányokkal vagy kakaskodnak egymással. Nem tudni a fiúk mit találtak ki, de hirtelen odamentek a házfalhoz, és egyik a másiknak bakot tart. A lányok a múltkor szakadó esőben jártak erre, és akkor úgy néztek ki mint az ázott verebek.

Egy anya a kisfiával közeledik a buszmegálló felé, és a kisfiú kacsán vette fel a cipőjét. A háztetőn a szélkakas néha megnyikordul, és a nő azon gondolkozik, hogy a gyereke mennyire sajtkukac tud lenni még ilyen kutyahidegben is és a fiának miért szuvasak a fogai, no meg hogy a házassága reménytelen, és mennyire mókuskerék így az élete. Struccpolitika lenne, ha ezt ő nem akarná észrevenni, és ha adódik lehetősége a különválásra, akkor farkasszemet fog nézni a férjével, és a lehetőséget meg fogja lovagolni. A férje úgyis azt fogja majd mondani, hogy ez egy bolhacirkusz, meg disznóól a lakás, és csak a barátnőjét majmolja, aki szintén nemrég vált el, de ő most nem fogja engedni hogy a férje szamárnak nézze, meg különben is mindig ő volt a fekete bárány a családban. És tudja hogy miután ő elköltözik a férjétől, az el fogja játszani a hattyú halálát.
Ahogyan ballag a nő a fiával a megálló felé, a kisfiú hátizsákján macskaszem fénylik, és ahogyan a nő gyalogol a gyerekével, észre sem veszi, ahogyan egy mögötte mackós léptekkel ballagó férfi hosszasan vizslatja.

A csodálatos magyar nyelv 4.

Rengeteg olyan kifejezés van a magyar nyelvben, ami valamilyen módon ételekkel (vagy más növényekkel) kapcsolatos, például amikor perecelsz egyet, vagy azt mondod: „Mákom van”…
A minap az utcán siettem, amikor egy gyönyörű, mandulaszemű lány nézett rám. Ahogyan nézett, eszembe sem jutott hogy tejfelesszájúnak tartana, vagy ezzel a mosollyal a mézesmadzagot akarná elhúzni előttem. Ez így nekem nagyon zsír volt, bizony hájjal kenegette az önbizalmamat. A zabolátlan fiatalok ilyenkor azt gondolják, hogy övék a világ, pedig a tojáshéj még ott van a fenekükön, a szüleik meg csak azt veszik észre, hogy a fiúk nőnek mint a bolondgomba, de ha az ember már megette a kenyere javát, akkor nem fog zöldségeket beszélni és nem várja tátott szájjal sült galambot sem, bár az ilyen pillanatok mindig megfűszerezik az életünket. Ilyenkor egyáltalán nem kell törnünk a diónkat, hogy miért nézett olyan szépen az a lány.
Amikor valaki elmegy a városba csak úgy kolbászolni egyet és sokat tököl, akkor hazafelé már nem lesz ereje hogy szedje a csülkeit. Vagy rizsázik egy nádszál vékony, csokoládébarna nőnek hogy együtt töltsék az éjszakát és azt gondolja, hogy nem szabad mazsolának vagy tökmagnak lenni, de az is lehet hogy tévedett és ezért őt a nő jól megmogyorózza vagy tökön rúgja. Persze ha a nő engedi, akkor nem fog a férfival kukoricázni, meg különben is őt a férfi már lekenyerezte. Ha a nő könnyűvérű, akkor előre tejelni kell neki, mert ezt úgyis kisajtolná a férfiből, és hogy mi mennyibe kerül, már azt előre le is vajazták. A férfi akkor még úgy be van sózva hogy borsódzik a háta, és nem gondol arra, hogy mi van ha a nő fehérmájú, vagy ha kijön a félhomályból és meglátja hogy narancsbőre van, kocsonyás szemekkel néz rá, vagy épp árpa van a szeme alatt. Akkor minden bizonnyal a férfi úgy nézne a nőre, mintha citromba harapott volna.
Azonban ha az embert nem éri ilyen meglepetés, akkor annyira fel lesz paprikázva, hogy majd' becsokizik, bár a zabszem sem férne a fenekébe. Körül-belül. Nem ér a nevem, káposzta a fejem! És nem mindenhol van kolbászból a kerítés még ott sem, ahol egyébként paradicsomiak az állapotok. Lehet ez így kicsit saláta, de az uborkaszezonban nem kell rosszmájúnak lenni még akkor sem, ha az ember egyébként egy banánköztársaságban él. No de ne legyünk tökfejek, és csapjunk bele a lecsóba, mielőtt valaki velős megjegyzéseket tenne ránk!
Szoktuk mondani emberekre, hogy krumpliorrú, tésztaképű, lepényarcú, és ha ezt az érintett meghallja, akkor annak az embernek bizony zabos lesz a hangulata még akkor is, ha zsíros állása van és egyébként kenyérre lehet kenni. Ha ő ezért nagyon megharagszik rád, akkor meg sem kérdezi hogy mi a túróért mondtad ezt, és lezsírozza hogy valaki adjon a fejedre egy barackot, aztán meg fügét mutat neked. Neki hiába lehet vaj van a füle mögött, ettől függetlenül még ő tejben-vajban fürdik, mert ott van a húsosfazék körül, és örül hogy borsot tört az orrod alá, te meg örülhetsz hogy nem csinált belőled fasírtot, vagy zúzott péppé.
Amikor egy lány a bálban petrezselymet árul, akkor számára ez nem egy tejjel-mézzel folyó Kánaán, minden biztató szó számára falra hányt borsó lesz, bánatában leginkább töpörtyűvé töpörödne és az jut eszébe, hogy nem minden fenékig tejföl. Nem foglalkozik azzal, hogy a teremben a villanykörtéket már lecserélték modernebb égőkre, és irigyli azokat a lányokat, akik mazsolázgathatnak a táncra felkérők között.
A munkánk során nem babra megy a játék, és a magvas gondolatok méltán hozzák meg a gyümölcsüket, de paprikás lesz a hangulat, ha a másik a te babérjaidra tör és elviszi a pálmát, sőt még meg is kapja érte a dohányt. Ezért az embernek ha van egy kis sütnivalója, akkor időben kikaparja magának a gesztenyét, mert gombamód szaporodnak az ilyen esetek, aztán csak morzsák maradnak az embernek.

Eredeti forrás: Facebook
(Az eredetit átfogalmaztam és az ottani megjegyzésekkel, valamint saját gondolatokkal kibővítettem. Ha még eszetekbe jutnának a szövegben nem szereplő szavak, kifejezések, akkor azokat örömmel szövöm bele az írásba.) :-)

Selényi Pál

Selényi Pál (Adony, 1882. nov. 17. – Budapest 1954. márc. 21.) fizikus, az MTA l. tagja (1948), Kossuth-díjas (1952). Matematika-fizika szakos tanári oklevelét 1907-ben a b
udapesti tudományegyetemen szerezte, ahol Eötvös Loránd tanítványa, majd tanársegédje volt. 1910-ben doktorált, 1912-13-ban állami ösztöndíjjal Berlinben és Göttingenben tanult. A Tanácsköztársaság alatt a tudományos egyesületek és múzeumok direktóriumának tagja lett, az 1918-19. tanév második félévében az egyetemen kísérleti fizikát adott elő. A Tanácsköztársaság bukása után az egyetemről fegyelmi úton eltávolították, 1921 őszétől két évtizeden át volt az Egyesült Izzó kutatója, majd 1939-ben nyugdíjba kényszerült. 1949-ig villamossági vállalati szakértőként működött, 1948-ban a budapesti tudományegyetemen magántanári fokozatot nyert. Mind a klasszikus, mind a műszaki fizika területén jelentős eredményeket ért el, optikai kísérletei a kvantumelmélet egyik alappillérét képezik, eredményeit a szakirodalom számos helyen idézi. A műszaki fizikában munkatársaival együtt az izzólámpák, fotocellák, a fotometria, a színmérések, a katódsugárcsövek és ezek alkalmazásainak terén végzett nagy jelentőségű munkát. Feltalálta a szelenografálást, mely eljárással fény hatására szelénen képeket (fényképeket) lehet létrehozni, utolsó éveiben különösen a szelén egyenirányítókban lejátszódó jelenségek vizsgálatával foglalkozott. Nagyszámú tudományos dolgozata hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelent meg, ez Eötvös Loránd Fizikai Társulat 1964-ben évenként kiosztásra kerülő Selényi Pál-díjat alapított fiatal fizikusok részére. – Irod. S. P. (Fiz. Szle, 1954. 2. sz.); Gyulai Zoltán: S. P. (Akad. Ért. 1954. 2. sz.); P. S. (Nature, Vol. 173. 1954.)

Források: arcanum.com