Élő pontrendszer (Élő Árpád)

Élő Árpád Imre (Egyházaskesző, 1903. augusztus 25. – Egyesült Államok, Brookfield, 1992. november 5.) magyar származású amerikai sakkozó, sportvezető, fizikus. (Nemzetközileg ismert, angol ábécés neve Arpad Emrick Elo vagy Arpad Elo). A sakkozói játékerő értékelését lehetővé tevő, róla elnevezett pontrendszer kidolgozója.
Családjával 1913-ban kivándorolt az Egyesült Államokba. 1926-ban a Chicagói Egyetemen fizikus oklevelet szerzett, majd a milwaukee-i Marquette Egyetemen elméleti fizikát adott elő. Később ugyanitt professzori címet szerzett. 1988-ban beválasztották a World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjai közé.
Sakkozni tízéves kora körül tanult meg, 1935 és 1965 között kilenc alkalommal lett Wisconsin állam bajnoka. 1935-től 1937-ig az Egyesült Államok Sakkszövetségének elnöke volt, majd 1939-ben részt vett az Egyesült Államok újabb szövetségének, az USCF-nek (United States Chess Federation) megalapításában. 1956-tól elnöke lett a szövetség minősítő bizottságának.

Az Élő-pont rendszer: Nevéhez fűződik a sakkozói teljesítményt számszerűen értékelő Élő-pontszámok rendszerének kidolgozása. Rendszerét az 1960-as években az Egyesült Államokban kezdték alkalmazni, majd 1970-ben a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) is bevezette. Élő Árpádot ekkor egyúttal a FIDE Minősítő Bizottsága elnökének is megválasztották. Ezt a posztot 1982-ig töltötte be.
1978-ban New Yorkban jelent meg a sakkjátékosok értékelésében ma is alapműnek számító The Rating of Chessplayers, Past and Present című műve. Az általa kidolgozott rendszert ma is alkalmazzák.

A rendszer lényege, hogy a versenyeken elért helyezés alapján lényegében szubjektív arányok alapján odaítélt pontszámok helyett a megítéléstől független statisztikai módszert alkalmaz. Sok sportágban egyes versenyeket másokhoz képest kiemelten kezelnek, például aki megnyer egy bizonyos golf versenyt, az az egyéni értékelésben akár ötször annyi pontot is szerezhet, mint aki egy kevesebbre tartott verseny nyertese. A statisztikai módszer ehelyett olyan modellt alkalmaz, amelyben egy-egy mérkőzés eredményét az egyes játékosok addigi játékerejét képviselő változó határozza meg. Az erősebb játékost megverni jó eredmény, amely pozitívabb módon hat vissza a győztes játékerő-változójára, mintha viszonylag gyengébb játékos ellen győzött volna, ha viszont valaki gyengébb játékerejű ellenféltől kap ki, az negatívan hat a saját játékerő-változójára. Így a rendszer megőriz valamit a jutalom-büntetés elemeiből, de valójában statisztikai jellegű. Élő alapfeltevése az volt, hogy egy sakkjátékos teljesítménye egy adott játszmában egy normális eloszlású valószínűségi változó. Bár ugyanazon játékos egyik játszmában játszhat jobban, a másikban rosszabbul, a feltevés szerint a játékos átlagos teljesítménye az idő folyamán csak viszonylag lassan változik. Ezen kívül egy további feltevés is szükségessé válik a teljesítmény méréséhez. A sakkjátszma eredménye győzelem, döntetlen, vagy vereség lehet. Ha egy játékos győz, a feltevés szerint ebben a játszmában jobban teljesít, mint ellenfele, ha veszít akkor rosszabbul, döntetlen esetén pedig közel azonos szinten.
A számítás egyszerűsítése érdekében Élő nem vette tekintetbe, hogy egy döntetlen játszma különböző teljesítményeket tükrözhet, vagy hogy különböző játékosok valószínűleg más-más szórásban térhetnek el átlagos teljesítményüktől. Ugyanakkor nagyon egyszerű módszert választott a változó – azaz a játékerő – becslésére. Az előző pontszám alapján az ellenfelek pontszámával összehasonlítva könnyen kikalkulálható, hogy egy adott játékos hány játszmát nyerhet meg elvárhatóan. Ha többet nyer ennél, a pontszámát lineáris arányban felfelé, ha kevesebbet, lefelé kell módosítani.
Mai szemmel Élő leegyszerűsítő feltételei nem szükségesek, mivel a számítógép az egyszerűsítések nélkül is el tud végezni bonyolult számításokat is. Többen, mint például Mark Glickman elő is álltak kifinomultabb (bonyolultabb) modellekkel ugyanezen változók mérésére. 2005 novemberében az Xbox Live online játékszolgáltatás bevezette a Trueskill pontrendszert, amely a Glickman-pontrendszert terjesztette ki több játékosú, illetve több csapatú játékokra. Az Élő-rendszernek ugyanakkor pont a számítási egyszerűség az erőssége: egy sakkversenyző akár egy zsebszámológép segítségével is meg tudja állapítani, hogyan változik majd a hivatalos pontszáma, ami erősíti a pontrendszer megbízhatóságának érzetét.

Forrás: wikipedia és wikipedia

Ozsváth Sándor: A népmese az életünkben

Ozsváth Sándor: A tűz és képjelei

Ozsváth Sándor: A föld és képjelei