Több tucat ember életét mentette meg egy magyar fejlesztésű alkalmazás

„Ledobtam a táskámat a sarokba, és már rohantam is.” – Több tucat ember életét mentette meg egy magyar fejlesztésű alkalmazás. A Szív City virtuális közösségéhez két év alatt közel 35 ezren csatlakoztak. Önkénteseik képzett újraélesztők, akik vállalják, hogy segítenek azokon, akik rosszul lesznek az utcán.

Az elmúlt két év alatt harminc ember életét mentette meg a Szív City nevű, magyar fejlesztésű okostelefon-alkalmazás. „Ez egy közösségi applikáció, azok az önkéntesek, akik letöltik, és regisztrálnak a rendszerbe, vállalják, hogy ha a közelükben valakinek megáll a szíve, az Országos Mentőszolgálat riasztására a helyszínre sietnek, és még a mentők kiérkezése előtt elkezdik az újraélesztést – mondja Szabó Gabriella, a Szív City kommunikációjáért felelős Modernity Marketing vezetője.

Az alkalmazás és a mögötte álló virtuális közösség létrehozása dr. Fejes Marianna ötlete volt, aki még medikaként külföldön járva látott egy hasonló applikációt, és úgy gondolta, jó lenne itthon is kifejleszteni egy ilyet. Két év alatt harminc ember életét mentette meg a Szív City alkalmazás.

Fejes Marianna hosszabb időt töltött Nagy-Britanniában. Miután hazajött, elhatározta, hogy keres egy olyan céget, amelyik vállalja, hogy kifejleszti és üzemelteti az appot. Így találta meg a nagyvállalati szoftverek fejlesztésével foglalkozó Alerant Zrt.-t. „Az alkalmazás kifejlesztése közel egy évet vett igénybe, de az is hosszú időbe telt, mire megszereztük a működtetéséhez szükséges engedélyeket, és tető alá hoztuk az Országos Mentőszolgálattal való együttműködésünket” – magyarázza Szabó Gabriella.

A fejlesztőcég szakembere azt mondja, azért döntöttek úgy, hogy lefejlesztik az alkalmazást, mert fontosnak tartják a társadalmi felelősségvállalást. „Ugyan a Szív City nem termel pénzt, de a vállalat vezetői úgy érezték, ha csak egy ember életét meg lehet menteni a segítségével, már megérte a befektetett pénzt és energiát” – magyarázza Szemán Bence. A fejlesztőcég szakembere azt mondja, azért döntöttek úgy, hogy lefejlesztik az alkalmazást, mert fontosnak tartják a társadalmi felelősségvállalást. „Ugyan a Szív City nem termel pénzt, de a vállalat vezetői úgy érezték, ha csak egy ember életét meg lehet menteni a segítségével, már megérte a befektetett pénzt és energiát”.

„Éppen beértem a munkahelyemre, amikor jött a riasztás.”

Volt újságíró kollégánk, Varjasi Viktor egyike azoknak a Szív City-önkénteseknek, akik már részt vettek sikeres életmentésben. „Éppen beértem a munkahelyemre, amikor jött a riasztás az OMSZ-től, hogy valakinek segítségre van szüksége – meséli Viktor – Mint kiderült, az egyik közeli buszmegállóban lett rosszul egy idős néni. Azonnal kaptam a kabátomat, és odarohantam. Amikor odaértem, a sofőr már próbálta újraéleszteni; átvettem tőle a feladatot, és addig csináltam a mellkaskompressziókat, amíg ki nem értek a mentők”. Viktor segítségével sikerült megmenteni az idős hölgyet. „Már a gimnáziumi éveim alatt részt vettem egy újraélesztő tanfolyamon, és az OMSZ oktatására is elmentem, ahol Győrfi Pál szóvivő mutatta meg nekünk, hogyan kell használni az alkalmazást, és mi a teendő, ha segíteni kell” – magyarázza. Viktor azt mondja, legalább fél óráig tartott, mire a mentők emberfeletti munkával újraélesztették az idős nőt. „Nagyon küzdöttek érte, defibrillátort is használniuk kellett, mert a mellkaskompresszióktól nem indult be a szíve. Igaz, ilyenkor nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy fenntartsuk valahogy a keringést, és biztosítsuk, hogy elegendő oxigénben gazdag vér kerüljön az agyba – fejtegeti, és hozzáteszi, hogy a mentők kiérkezése után is ott maradt segíteni. Tartottam az infúziót, pakolgattam a táskákat, próbáltam hasznossá tenni magam.” Viktor azt mondja, nagyon jó érzés volt, amikor megtudta, hogy az idős hölgy jól van. „A Szív City munkatársai hívtak fel azzal, hogy sikerült stabilizálni az állapotát. Boldog voltam, hogy részt vehettem az életmentésben, a sofőrrel, a buszon utazókkal és a mentőkkel együtt én is hozzátehettem a magamét ahhoz, hogy megmenthessék az életét. De nem érzem úgy, hogy ezért dicséret járna: azért töltöttem le ezt az alkalmazást, mert úgy éreztem, kötelességem segíteni. Sajnos a legtöbben nem figyelünk oda egymásra, nagyon sokszor előfordul, hogy az utcán egyszerűen elsétálunk egy bajban lévő ember mellett.”

Bővebben a forrásban,

Forrás: nlc.hu