A marslakók legendája

Forrás: tudtor.kfki.hu

Marx György

Eötvös Egyetem Atomfizikai Tanszéke

Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön: Emberek és magyarok. (Isaac Asimov)

Enrico Fermi kiemelkedő tehetség volt, akit a magfizikán kívül sok más is érdekelt. Arról is nevezetes volt, hogy híres kérdéseket tett föl. A Fermi-kérdésekhez hosszú bevezető szöveg tartozik, például ez: „Az Univerzum hatalmas kiterjedésű, csillagok milliárdjai vannak benne, közülük sok hasonló a mi Napunkhoz. Számos csillag körül bolygók is keringhetnek. E bolygók számottevő hányadának felszínén folyékony víz és gáznemű légkör létezhet. A csillagból áradó fény szerves vegyületek szintézisét indíthatta meg rajtuk, ezáltal az óceán híg, meleg levessé alakulhatott. A szénvegyületek egymáshoz kapcsolódva önreprodukáló struktúrákat hoztak létre. A legegyszerűbb élőlények szaporodnak, természetes kiválogatódás folytán fejlődnek, egyre komplexebbé válnak, végül is aktív gondolkodólények alakulnak ki. Civilizáció, tudomány, technika bontakozik ki. Új és friss világokra vágyva elutaznak a szomszédos bolygókra, később a közeli csillagok bolygóira, Így szétterjednek az egész Galaktikában. Ilyen magasan fejlett tehetséges népek aligha hagyhatják figyelmen kívül ezt a csodaszép bolygót, a Földet.”

És ekkor Fermi elérkezett a lényeges kérdéséhez: „Ha mindez így igaz, hát akkor hol vannak ők?” Szilárd Leónak jó humorérzéke volt, így válaszolta meg Fermi retorikáját: „Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat.”

Ez a legenda Francis Crick-féle változata. (Francis Crick a DNS-ért kapott Nobel-díjat. Ezzel a történettel kezdődik "The Life Itself" című könyve.)

Már az 1930-as években gyanakodni kezdtek Princetonban. Hans Bethe „komolyan” elgondolkozott: „Neumann János agya vajon nem egy embernél felsőbbrendű faj megnyilvánulása?”

Richard Rhodes feljegyezte: Princetonban az a hír járta, hogy az Institute for Advanced Studies legfiatalabb (1933-ban 29 éves) professzora valójában félisten, de bolygónk gondos megvizsgálása után embernek álcázta magát, és ez külsőleg tökéletesen sikerült is.

A marslakók legendája a Második Világháború idején Los Alamosban terjedt el. Leon Lederman könyvében (Az isteni atom, 116. oldal) a motívumukat is leleplezte: „Nem, most nem egy második űrtanmese következik, a történet igazi marslakókról szól. Azokról, akik a XX. század első felében beszivárogtak a világ legjobb egyetemeire és kutatóintézeteibe; pontosabban arról az előőrsükről, amelyik bolygónkon első bázisukat létrehozta. Azon buktak le, hogy – bármilyen soká gyakorolták is – egyetlen földi nyelvet sem tudtak idegen akcentus nélkül beszélni. Volt egy ügyes trükkjük erre is: Magyar emigránsoknak álcázták magukat, hiszen köztudott, hogy a magyarok beszédének van ez a furcsa sajátossága. Olyan fizikusok tartoztak közéjük, mint Eugene Wigner (marsbeli nevén Jenő), Edward Teller (anyanyelvén Ede), Leo Szilárd (eredetileg Leó), vagy a modern matematika géniusza, John von Neumann (a Marson Jancsi). Talán el is hitték volna róluk, hogy igazán magyarok, csakhogy Sherlock Holmes kiderítette, mind ugyanannak a városnak (Budapest) ugyanazon részéből (Pest) rajzottak ki. Ez természetesen már több volt, mint gyanús. Dr. Watson a helyszínen nemsokára rábukkant annak a személynek a nyomára, aki a magyar oktatás legfőbb irányítójaként fedezte, sőt közvetve maga szervezte meg a marsiak „gimnáziumnak” álcázott titkos hídfőállását. Ezt a személyt úgy hívták, hogy báró Eötvös Loránd.”

Való igaz, hogy ezek a gyanús magyarok (Kármán, Neumann, Szilárd, Teller) élvezték is a legendát. Edward Teller különösen büszke E.T. (értsd: extraterresztriális) monogramjára. De azért panaszkodott: „Kármán lehetett, akinek eljárt a szája.” Mikor Szilárdot faggatták, hogy valóban a Marsról származik-e, ő szerény mosollyal csak ennyit mondott: Talán.

A Yankee folyóirat (1980 márciusában) Kemény Jánosra (a Basic megalkotójára) hivatkozva részletekkel is szolgált: Gábor, Kármán, Kemény, Neumann, Szilárd, Teller, Wigner mind Budapestnek ugyanazon szektorában született. Nem csoda, hogy Los Alamosban elterjedt a híre, hogy ezeregyszáz esztendővel ezelőtt egy Marsról érkezett űrhajó kényszerleszállásra kényszerült Közép-Európában. Három kemény bizonyíték van a magyarok földöntúli eredetére:

1) Nagyon szeretnek vándorolni (akárcsak az ugyaninnen szétrajzó cigányok).

2) Rendkívül egyszerű és logikus nyelvet beszélnek, ami gyökeresen különbözik szomszédaikétól.

3) És végül sokkal okosabbak a földlakóknál.

Mindehhez Kemény – enyhe marsbéli kiejtéssel – hozzáfűzte a magyarázatot: Annyira könnyebb írni és olvasni megtanulni magyarul, mint franciául vagy angolul, hogy a magyar gyerekeknek sokkal több idejük jut a matek gyakorlására.

E helyen idézzünk egy passzust Enrico Fermi feleségének, Laurának az írásából (Illustrious Immigrants): Magyarország 10 millió lakosával, ugyanakkora hatást gyakorolt Amerika tudományos felemelkedésére 1930 és 1950 között, mint a 60 milliós Németország.

Telegdi Bálint fiatalon kivándorolt, ő így emlékezett vissza pályakezdésére: Külföldön egy fiatal magyarnak érdemes volt titokban tartani származását, mert ha magyar volta kitudódott, túl sokat vártak el tőle. Hiszen akkor tudták, hogy ő a marslakók egyike, akiknek felsőbbrendűek a szellemi képességeik, és egymás közt mások számára teljesen érthetetlen nyelven képesek kommunikálni. Egyetlen másik terület van még, amelyet elárasztottak a magyar tehetségek, ez a mozi, mert elsőként ismerték fel a hagyományos dráma és modern technika összeházasításában rejlő hatalmas lehetőségeket.

Valóban, Korda Sándorból (a VIII. Henrik magánélete és a Lady Hamilton filmsikere után) Sir Alexander Korda lett, a Tolcsván született Fox Vilmos teremtette meg a 20th Century Fox filmgyárat, Zukor Adolf a Paramountot, Kertész Mihály dirigálta a Casablancát és Robin Hood kalandjait, Vajna András a Rambót és az Evitát. Lengyel Menyhért írta a Ninocskát, Joe Esterhas a Flashdance-t és a Basic Instictet. Kovács László fényképezte az Easy Riderst, Zsigmond Vilmos a Harmadik típusú találkozásokat. Lugosi Béla játszotta Frankensteint és Draculát (ördöginek mondott kiejtésével), Gábor Zsazsa a Moulin Rougeban aratott sikert, Steiner László (mint Leslie Howard) volt Robin Hood, Tony Curtis volt a Bostoni fojtogató, ő volt, Aki forrón szereti. Paul Newman volt a Vörös Pimpernel, őt is Elfújta a szél. Cukor György, mint rendező, Rufusz József, mint rajzfilmes, Zsigmond Vilmos, mint operatőr, Zukor Adolf életműért kapott Oscar-díjat. Zukor Adolf irodájában volt egy álláskeresőket figyelmeztető kiírás:

NEM ELÉG MAGYARNAK LENNI.

Halkan mégis hozzáfűzte: De azért segíthet. Norman Macrea, az Economist főszerkesztője megjegyezte: Az amerikai „movie” szó valószínűleg a magyar „mozi” szóból ered. Cinikusan hozzátette: A magyarok Amerikában sokkal előbb megteremtették Hollywoodot, mielőtt az ennél ártalmatlanabb atombombát megcsinálták volna.

A szintén Oscar-díjas Szabó István nemrég filmet rendezett Budapestről az angol televízió számára. Ennek a filmnek a „Felszínen maradni” címet adtam, mert számomra Budapest egy olyan hajó, amelyik a minden irányból érkező hatalmas hullámok közepette próbálja elkerülni a süllyedést. Bennünket ostromoltak a történelem viharai, de nem engedtük, hogy hajónk elmerüljön. Budapest atmoszférája érzékelteti a túlélésért vívott mindennapos küzdelmet, azt az érzést, hogy folyamatosan kötelekbe kell kapaszkodnunk. Ezért szeretem városom oly nagyon.

A marsi származásnak csak egyetlen tényszerű bizonyítéka van: Létezik egy Kármán-kráter a vörös bolygó térképén. A magyarok földönkívüli eredetét bizonyítja még, hogy Kármán Tódor, Neumann János, Szilárd Leó neve nem lelhető fel a pesti utcatérképen, de a Holdon vannak róluk elnevezett kráterek. Ez nem jelent feltétlenül holdi eredetet, hiszen Orowán Egon, a kristályok plaszticitásának és törékenységének a tudósa, az Apollo holdbéli felvételeinek elemzése során kimutatta, hogy ezek a kráterek nem holdi vulkanizmus, hanem meteor- és aszteroidabecsapódás eredményei. (Egy Nap körül keringő aszteroida épp Teller nevét viseli.)

Ha elég messze megyünk, magyar fizikusok neve a Föld térképén is fellelhető: Van Gábor Dénes utca Németországban (München) és Angliában (Nottingham), Kármán Tódor utca Kaliforniában (Irvine), de Budapesten nincs. Van Eötvös Loránd csúcs az olasz Alpokban és a sarki fény kutatójáról elnevezett Mende István csúcs az Antarktiszon, 74°50' déli szélesség, 71°36' nyugati hosszúság alatt.

Köztudott, hogy az atomenergia (katonai célú) felszabadítását először az Egyesült Államokban, majd a Szovjetunióban, Angliában, Franciaországban, Kínában valósították meg. Több más nemzet tehetséges fiai is hozzájárultak az atomenergia felszabadításához, például németek (Hans Bethe, Felix Bloch, Otto Hahn, Rudolf Peierls), osztrákok (Otto Robert Frisch, Hans Halban, Lise Meitner, Viktor Weisskopf), olaszok (Eduardo Amaldi, Enrico Fermi, Bruno Pontecorvo, Emilio Segré). Teller hangsúlyozta: Sok ember munkájának eredménye volt. Akkor miért éppen a magyar tudósokat tekintik idegeneknek?

Egy kézenfekvő magyarázat a magyarok különleges nyelve, amelynek nyelvtana és szókincse annyira különbözik szomszédaikétól. Kármán és Bárány életük végéig büszkén használták az ékezetes á betűt, a számítógépek és szövegszerkesztők minden tiltakozása ellenére. (Bárány Róbert svédországi leszármazottjai mindmáig kiteszik nevükre a vesszőket.) A legenda szerint a Manhattan Program egyik szupertitkos tárgyalásán Groves tábornok rövid időre elvonult egy mellékhelyiségbe; ekkor Szilárd megszólalt: Talán magyarul is folytathatjuk a tárgyalást.

Telegdi Bálint mesélte, hogy Fermi figyelmét is fölkeltette egy különleges marsbéli szakkifejezés, amit a magyarok gyakran mondtak egymásnak, meg is kérte Telegdit, hogy fordítsa le neki angolra, mit jelent: „Te piszkos disznó!”

Los Alamosban gondot okozott a lehallgatóknak amikor Neumann magyarul telefonált a távolban dolgozó Wignernek. Mint az amerikai életrajzírók följegyezték: Vaskosan magyaros kiejtésű angol beszéd gyakran hallható volt még a Pentagon folyosóin is. „A marslakók hangja” c. könyv abból a törekvésből született, hogy megfejtse a marslakók titkát. Hadd idézzem Békésy Györgyöt: „Ha egy utazóról külföldön kiderül, hogy magyar (hiszen különleges kiejtésünket egy bizonyos életkoron túl nem tudjuk levetkőzni) majdnem mindig fölteszik a kérdést: „Hogy lehet, hogy egy ilyen kicsiny ország annyi intellektuálisan kimagasló tudóst adott az emberiségnek?” Vannak olyan magyarok, akik erre megpróbáltak felelni. Magam részéről nem tudok választ, de valamit azért megemlítek. Amikor Svájcban éltem, ott minden békés volt, nyugodt és biztonságos. Magyarországon más az élet. Mindnyájan folyamatos harcot vívtunk majd mindenért, amit el kívántunk érni. Volt, amikor nyertünk; volt, hogy vesztettünk, de végül is túléltük. Nem vetett véget életünknek, legalábbis az én esetemben nem. Az embereknek szükségük van az ilyen kihívásokra, és ez mindig megadatott Magyarország hosszú történelme során.

A teljes írás megtalálható a forrásban: tudtor.kfki.hu