Fonó Albert (1881-1972). A budapesti születésű gépészmérnök 1903-ban szerzett oklevelet a Műegyetemen. Elméleti munkássága sokoldalú volt, fő szakterülete az energetika volt. Német, belga, svájci és francia gyárakban szerzett tapasztalatok után 1909-ben műszaki doktori vizsgát tett.
Első találmánya 1915-ben egy sugárhajtás elvén működő légi torpedó volt, amely megnövelte a tüzérségi fegyverek hatótávolságát. Korát megelőző jelentős találmány volt, de ezt mégis érdektelenség fogadta.
Ezzel szemben a kor technikai színvonalához igazodó találmányai sikeressé váltak, 1923-ban új rendszerű gőzkazánt, 1928-ban pedig bányászati légsűrítőt szabadalmaztatott. Legfontosabb találmányát, a hangsebességnél gyorsabban haladó repülőgép számára alkalmas sugárhajtóművet Németországban jelentette be. Négyévi elővizsgálat után 1932-ben kapta meg a szabadalmat. Ezzel az előremutató találmányával is megelőzte korát.
1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, 1956-ban Kossuth-díjat kapott, 1968-tól pedig a Nemzetközi Asztronautikai Akadémai levelező taga volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése