Quo vadis Homo Hungariqus 2. (A titok)

Járva a világban, valóságban vagy így a neten járva-kelve, mindenhonnan azt hallom, hogy ott az iskolában a magyar gyerekek a legjobbak, vagy rosszabb esetben a legjobbak közé tartoznak. De ugyanezt tapasztalhatjuk az élet minden területén, ahol a gondolkodás domborodik ki. Tudományok, szellemi sportok, minden ahol a gondolkodás, a logika számít, ott mi vagyunk a legjobbak és ezt már személyesen is többször megtapasztalhattam.
- Ronó fiam első napján az iskolában, odajött hozzám egy vezető forma nő, mert új arc voltam számára (mint később kiderült az igazgató helyettes) és pár percet beszélgettünk. Kérdezte ki vagyok, honnan jöttünk, és amikor mondtam, hogy magyarok vagyunk, csak ennyit mondott rá: A magyar gyerekek fantasztikusak.
- Andris fiam mesélte az első munkanapja után: „...Kiderült közben hogy nem melóval kezdünk hanem van egy tréningnap. Ami azt jelenti hogy videót kell néznünk és aztán arról a videóról adnak nekünk egy tesztet... Mindenen átmentünk mind ketten, volt hogy rezgett a léc de megvan… Rajtunk kívül volt még ezen a tréningen három angol, abból kettő kétszer is megbukott… xD ... Apa! Ezek akkora nyomorékok hogy azt néha jó nézni :D Mármint gondolj már bele! Mi tudunk sokkal többet, mint amit elvárnak? Általában nem is értettem hogy mit mondanak a videóban, mert még nem beszélem jól a nyelvet, de hogy ezek a kokottak, arra nem képesek hogy a saját anyanyelvükön lejátszott videóról meg tudjanak megírni egy tesztet, ez vicc.
- Amikor itt a világrekordunkról beszélünk bárkinek is, azt nem tudják elképzelni. A világrekordunk  ahogyan egy jóbarátom mondta régebben  egy tökéletes logikai alkotás, de ezt az étlapot itt – szó szerint  nem tudják elképzelni. Amikor mesélünk róla embereknek, akkor általában a reakció valami olyasmi, hogy ...de ez lehetetlen ...ezt hogyan csinálták meg?

Sok blogban olvastam és beszélgetések során hallottam efféle történeteket, főképpen iskolába járó gyerekek sikereiről, illetve munkahelyeken meglévő szervezetlenségekről, amiket a miféléink közül akár egy kétkezi melós is simán pár óra alatt sokkal jobban megszervezne. Szerintetek mitől van ez így? Mitől jobbak az iskolákban a gyerekeink? Mitől tudunk sokkal logikusabban gondolkozni, mint mások? Ti tudjátok, hogy mi a titok? Én tudom... :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése