Okostojás (Zagyvai András)

A londoni olimpiai játékok sikermámorában elkerülte a média figyelmét egy másik világjáték magyar győzelme. A 32. Nemzetközi Logikai Játékok Találkozóján (IPP) – amely tulajdonképpen a logikai játékok olimpiája – az idei nagydíjat, először a történelemben egy magyar tervező nyerte el. Az Okostojást pedig már most a Rubik-kocka utódjaként emlegetik! Gratulálunk Zagyvai Andrásnak!

Egy vadcseresznyefából készített tojás, amely mozgó labirintust rejt magában. Érdekes? Talán így első hallásra inkább különös. Az idővel viszont szuggesztívvá váló és izgalmas játék a Smartegg, azaz az Okostojás nevet kapta. A háromdimenziós ügyességi labirintus a Washingtonban megrendezett játéktervező versenyen a legnagyobb elismerést, a Nob Yoshigahara díjat és ezzel együtt a világ figyelmét nyerte el.

Az Okostojás gyakorlatilag egy háromdimenziós ügyességi labirintusjáték, amelyen egy – a két végén gömbbel végződő – pálcát kell végigvezetni a tojás rétegeiben vágott utakon. A fokozatos nehézség a rétegek számától függ. Az egyszerűbb tojásváltozatok a kicsik számára is sikerélményt nyújtanak, segítségükkel pedig játszva fejleszthetik a kézügyességet, a logikus gondolkodást és térlátást. A többrétegű változatok már mozgó labirintust rejtenek magukban, a további utakkal és belső fészkekkel nehezített játékok még a nagy múltú matematikusoknak is komoly kihívást jelenthet.

„A pálcák tojásból való kijuttatásához komoly térlátásra és a belső rétegek memorizálására van szükség” – állítja a feltaláló, aki a játék első prototípusait gyermekeinek engedte először kipróbálni.

Az Okostojásban egyedülálló módon csak egy jó útvonal van, a megoldás során pedig minden járatot fel kell használni, méghozzá a megfelelő sorrendben. A zsákutcáknak fontos szerepe van, ugyanis ezekbe bele kell mennünk és a megfelelő módon visszajönnünk ahhoz, hogy továbbléphessünk.

„Lényegében az egész életünk erről szól – magyarázza a világsikerű magyar feltaláló – dinamikus környezetben élünk, amely állandóan változik. Ezekhez a változásokhoz folyamatosan alkalmazkodnunk kell, és döntéseket hoznunk – persze mindig megpróbáljuk a legmegfelelőbb döntést hozni, de sokszor zsákutcába kerülünk. Viszont ezek a negatív tapasztalatok is előre mozdítanak, ha pozitívan éljük meg.” Elvont értelemben az Okostojás is ezt az útkeresést mintázza: A dinamikus környezet maga a tojásban rejlik, és a döntések elé állító labirintusban elkerülhetetlenek a zsákutcák.

Egy film az Okostojásról
Forrás: mtro.hu

Rólunk mondják

Forrás: 9gag...

Miután elolvastad amit írnak rólunk, érdemes megnézni a forrás hozzászólásait is! Nyilván nem az a fontos, amit mi írunk ott, hanem a többi. Kattints a forrásra (azaz ide)!

Forrás: 9gag...

Piramisok Erdélyben 2.

Az előző ilyen című bejegyzésemben egy kalotaszegi piramist mutattam be, amiket 2008-ben fedeztek fel. Most ennek a témakörnek a folytatásához következik egy másik film, szintén Erdélyből.

A hivatalos történettudomány biztosan jól megmagyarázza majd, hogyan kerültek Erdélybe piramisok, vagy székelyföldi temetőbe szfinx, mi azonban sokkal inkább elhisszük, tudjuk, hogy a mi kultúránk itt él már több mint húszezer éve, és ha itt találni szfinxeket, piramisokat és más a közgondolkodás szerint eddig elsősorban Egyiptomhoz kapcsolt dolgokat, akkor az talán innen „ment” oda a 10000 évvel ezelőtti Egyiptomba, vagy szfinxek itt is voltak, meg ott is volak huszonsokezer évvel ezelőtt, mert a kettő ugyanaz a kultúra volt. Ebben a filmben láthatunk erdélyi szfinxeket, oroszlán szobrokat, és piramist.

Piramisok Erdélyben

Ahogyan tizenévvel ezelőtt felfedezték a boszniai piramisokat, úgy 2008-ban egy piramist "találtak" Kolozsvártól nem messze. Ez a piramis is ott van évtizezredek óta, csak a hivatalos történet tudomány nem akart róla eddig sem (meg most sem) tudomást venni, mert az ugye valami olyasmit állít, hogy 25-30ezer évvel ezelőtt a Homo Sapiens épp megalkotta az első kőszerszámait, a Neander-völgyi ember meg kihalt, és ezek a piramisok meg nem férnek bele ebbe az elméletbe.

A boszniai piramisokkal már foglalkoztam egy régebbi bejegyzésemben, és ehhez most hozzátennék még egy pár perces filmet,

ami azt mutatja be hogy milyen rovásírásos emlékeket lehet ott látni. Na de ezek a huszonvalahányezer éves tények sem férnek bele a hivatalos finnugor-elméletbe, ezért aztán nem marad más, mint hogy ezeket mi így adjuk át egymásnak...

Na de akkor a címben említettről: Molnár Attila és Molnár Csaba fedezte fel 2008-ban Kolozsvártól körül-belül 30 km-re nyugatra ezt a hegyet, amit a helybéliek Koporsó-hegynek hívnak, és a benne lévő járatokban ugyanúgy mint a boszniai piramisokban is, megtalálhatóak a rovásírásra utaló emlékek...

Nem mellesleg

A „Nem mellesleg” sorozatba olyan dolgok teszek fel, amik ugyan eltérnek az oldal fő irányától (azaz a magyar elme, nyelvünk és történelmünk), azonban mégis helyük van itt, mert a nemzet valódi arcát és összetartását mutatják.

Azt gondolom, hogy minden nemzetnek van egy természete, lelke, amilyen az a nemzet általában. Ezen belül persze sokfélék az emberek, azonban mégis van egy olyan karakter, ami arra a népre nagy általánosságban jellemző. Az utóbbi 150 évben ránk erőltettek sokmindent, kitalált történelmet épp úgy, mint hogy a magyar a magyart bántja, a magyarban ne bízz meg, és még sorolhatnám.

Azonban a március 15-i tél, a borzasztóra fordult, nem normális időjárás, pontosan azt mutattatta meg, amiről hogy milyenek vagyunk normális körülmények között, mert a az embereket ugyan lehet manipulálni, de hirtelen stresszállapotban úgyis úgy fognak viselkedni, amilyenek valójában. Egy ilyen hirtelen stresszhelyzetben az embereknek nincs idejük gondolkodni, hogy mit kellene csinálni, hanem azt csinálják, ami legbelülről jön, amilyenek ők valójában. És ez a leszakadt méteres hó bizony az volt. Az emberek hirtelen olyanok lettek, amilyenek igazából, ilyenek mi magyarok vagyunk valójában, a magyar ahol tud, segít, és szinte mindenki (szinte mindenki, azaz a jellemző nagy többség) ment és segítette a bajba jutottakat.

A magyar nyelv, -beszéd és -gondolkodásmód összefüggései

Ha valakiben még volt kétség afelől, hogy különleges gondolkodásmódunk nem a nyelvünkből eredne, annak egy szűk két órás előadás erről a témáról, azaz nem is elsősorban a nyelvünkről, hanem a magyar beszédről. Azoknak meg akiknek nem kétséges, hogy a gondolkodásmódunk alapja a nyelvünk, nekik meg azért hogy még inkább értsék ennek a miértjét. A magyar nyelvnek a kulcsa a magyar beszéd, a beszédnek az alapja meg a nyelv.
Ozsváth Sándor: A magyar beszéd és a magyar gondolkodásmód összefüggései.

Quo vadis Homo Hungariqus 11. (Az igaz magyar történelem 2.)

Megnézve sok filmet, meghallgatva sok előadást, úgy gondolom hogy amit most le fogok írni, az az elmúlt másfél évezredünk első bő 300 évének a hiteles történelme. Szerintem ez a hiteles, és ha ezt összevetjük a hivatalos történelemmel, akkor látszik igazán hogy az milyen messze van a valóságtól.

Kr. után 373-tól az 1000-s évekig, ami matematikailag ugyan több mint 600 év, azonban a 300 betoldott évet, a kitalált középkor időszakát leszámítva ez csak kicsit több mint 300 év.
Primus ingressus, az első bejövetel. Tulajdonképpen ez sem bejövetel volt hanem visszajövetel, azaz az uralkodóház visszajövetele, mivel mi a magyar nép sokezer éve itt élünk. Ezt sok lelet bizonyítja, mint például a már itt ebben a blogban is megemlítettek:
- A tatárlakai korongok,
- A boszniai piramisok,
- A "35000 éves őshaza" c. film,
- Egy film őstörténetünk emlékeiről.
A primus ingressus gyakorlatilag a rómaiak katonai kiszorítását jelentette a Kárpát-medence nyugati területeiről, amikor 373-ban Béla, Kele, Kadosa kapitányok vezetésével visszatértek a magyar seregek, de ez sem a magyarok tömeges bevonulását jelentette, hanem azt hogy a rómaiaktól visszavettük a Dunántúl feletti felügyeletet és ezt követte Atilla kora a 400-as évek első felében, amikor a birodalom határai már messze túlnyúltak a Kárpát-medencén.

Ami a kereszténységet illeti, nagyon sokminden bizonyítja hogy Jézus nemzetiségét illetően pártus volt és a Pártus birodalom körül-belül Kr.e. 250-től Kr.u. 250-ig virágzott. Pártusok, szkíták, sumérok, avarok, székelyek, magyarok, hunok, ez mind ugyanazt a népet jelenti, azaz minket. Éppen hol és hogyan neveztek minket; ma is szinte minden népnek többféle elnevezése van, mikor melyik szomszédja hogyan nevezi.
Jézus tanait az akkori Római birodalomban üldözték, de más országokban így a pártusoknál nem, ezért ezekben az országokban a kereszténység szabadon és tisztán terjedhetett. Ellenben a Római birodalomban először tiltották, de a tiltások ellenére mégis egyre több híve volt, majd amikor ez már tarthatatlanná vált, akkor a hivatalos álláspont is elismerte a vallást, és azt átalakítva a magáévá tette. Ahogyan sokszor szokott ez lenni, ha már visszatarthatatlan valami, akkor a hatalom először annak az élére áll, majd lassan és szisztematikusan átalakítja azt a saját igényeiknek megfelelően. Így tettek az ókori Rómában is, és a birodalom kettészakadásával két központtal (Róma és Konstantinápoly) két külön vallási irányzatként élt tovább. A kereszténységnek több központja, formája is volt, de mi magyarok konkrét központ nélkül követtük Jézus tanításait, nem volt szükség templomokra és egyházi vezetésre ahhoz, hogy az emberek e hit szerint éljenek.

Témánkban visszatérve a Kárpát-medencébe, Atilla halála után a birodalma szétesett. Minden bizonnyal gyermekei, a Rékától született Csaba és a germán Brünhildától született Aladár között testvérháború tört ki, aminek következményeképpen Csabának kellett mennie, és visszatért nagyapjához Bendegúzhoz a keleti Szkíta birodalomba, a Tarim-medencébe. Aladár és utódjai már nem tudták egyben tartani a birodalmat, és másfél évszázaddal később Álmos majd fia Árpád vezetésével Atilla nemzetsége visszatért a Kárpátok közé. Atilla fia Csaba, annak a fia Ed, az ő fia Előd, majd a következő generációk Ügyek és Álmos, és a Kárpátok közé másodszor is visszatérnek a magyarok „...általad nyert szép hazát Bendegúznak vére” - mondja a Himnuszunk - de ekkor sem a „magyarok” tértek vissza ide, hanem csak Atilla utódjai, a Turul nemzetség, Árpád serege, mivel a Kárpát-medencében a magyarok azóta is folyamatosan itt éltek.
Ez volt a secundus ingressus, a második bejövetel. Ez körül-belül 150 évvel Atilla halála után, tehát nem 896-ban (bár ha azt a bizonyos kitalált, mesterségesen betoldott 300 évet kivonjuk a 896-ból, akkor épp kijön a VI.század vége, másfél évszázaddal Atilla halála után, ami megfelel öt generációnak). Amit az iskolában tanítanak, hogy ez honfoglalás volt, mi akkor jöttünk ide, ez egy óriási képtelenség. Egyrészt akkoriban hogyan tudott volna egy nép tömegesen órási távolságot megtéve vándorolni, idősekkel, gyerekekkel, betegekkel, terhes nőkkel, állatokkal és sorolhatnánk tovább, amikor egy ilyen vándorló népnek folyamatosan élelem és védelem kellett, mert még külső támadások is veszélyeztették. Akkortájt nem egy nép jött be a Kárpát-medencébe, hanem egy család, egy nemzetség a kellő katonai védelmével jött vissza. Persze utánuk aztán jöttek, jöhettek sokan, akiknek az őseik ugyanúgy elmentek Atilla halála után, de ez nem valamiféle egy tömbben való tömeges bejövetel volt.
Árpádék keresztényként jöttek be, mint ahogyan Atilla korában is már (azaz Jézus óta folyamatosan) a magyarok keresztények voltak, és ezt ezernyi régészeti lelet és más leírások bizonyítják. Szent István nem államot alapított – hiszen Magyarország akkor már önállóan működő ország volt – és nem a kereszténységet vetette fel a magyarokkal, hanem a magyarok kereszténységét intézményesítette. Ekkortájt római és bizánci hittérítők tűntek fel az országban, és az ország a kereszténység szempontjából egyre inkább kétfelé kezdett szakadni, Erdély Bizánchoz, az ország többi része meg Rómához (azaz a salzburgi érsekséghez) kezdett kapcsolódni, ezért István megalapította a magyar keresztény egyházat Esztergomi központtal, és még több más intézkedés mellett meghirdette, hogy az országban építsenek minél több templomot, amivel megelőzte hogy az ország is és a magyarság is kettészakadjon. Ilyenformán a magyar keresztény egyház nem is tartozott a római pápa alá, hanem egy önállóan működő egyház volt.
Ezt tartom a leghitelesebb magyar történelemnek a IV.század közepétől Szent István uralkodásáig, és ezt szemben a hivatalos történelemképpel sokminden alátámasztja.

Forrásként ajánlottak:

- A "Quo vadis Homo Hungariqus 10. (Az igaz magyar történelem)" bejegyzésben is megtalálható előadás sorozat, valamint a két alábbi előadás:

Indián-magyar írástörténeti kapcsolatok

Történelmünk tudatunkban való elcsökevényesítésének a része, a rovásírás kitolása a magyar történelemből, azonban az internetnek köszönhetően szabad útja lett az évezredekkel ezelőtti bizonyságok bemutatásának és terjesztésének. Így az utóbbi években nyilvánosságra kerültek a világ különböző részeiből rovásírás leletek és emlékek, melyek azt bizonyítják, hogy a magyar írásbeliség és így a magyar nép sok évezredes történelemmel bír és az egész világot behálózta.
Nemrégiben találtam egy oldalt, ahol a szerző Varga Géza arról ír, hogy egy indián írást talált kísértetiesen hasonlónak a magyar rovásírással. Ezt a hasonlóságot az alábbi ábra mutatja, és a teljes írás ezen az oldalon található!

Forrás: indian-magyar-irastorteneti-kapcsolat.blogspot.com

Rólunk mondják

Egy bő negyedórás film...

Egy dolog tisztázása

Magánlevélben feltétetett nekem a kérdés, hogy miért foglalkozok ennyit ebben a blogban a történelmünkkel és a magyar nyelvvel, ha a blog apropója és címe "Magyar elmék"?

Amikor elkezdtem körül-belül két évvel ezelőtt ennek a blognak az írását, valóban nem gondoltam hogy a blog ennyire szerteágazóvá fog válni, de úgy vélem, hogy a nyelvünknek és a történelmünknek is helye van a magyar elmével, és gondolkodással foglalkozó témák között. Az nem titok, hogy a gondolkozásunk másokhoz képest másságát – és talán nem elfogultság – a magasabb szintűségét a nyelvünk adja meg, és a magyar nyelv felépítése, logikája megteremti nekünk a lehetőséget erre a magasabb rendű gondolkodásra. Azonban a hivatalos álláspont a magyar nyelvet leértékeli, lekicsinyli, ezért is gondolom azt, hogy a nyelvünkkel foglalkozó bejegyzéseknek itt van a helye a  blogban; ellensúlyt adva a hivatalos álláspontnak, bemutatva nyelvünknek a sokszínűségét, tökéletes logikáját, szépségét.

Ugyanez az egyik oka itt a magyar történelemmel foglakozó írásoknak is. A propaganda, ami a magyar történelem átalakításán a XVII. század végétől mind a mai napig folyamatosan dolgozza meg az embereket, ugyanezt a lényegtelenséget sulykolja az emberekbe; a magyarok egy gyüttment nép itt „Európa keleti végein”, történelem és hagyományok nélkül. Nos ezzel szemben ami az igazság ezzel kapcsolatban, ez Európa közepe és mi már évtízezredek óta itt élünk. Nem finnugorok vagyunk - ami egyébként mint olyan nincs is - hanem sumérok, Atilla volt itt az első királyunk, akinek az őse Nimród.

Ha ismerjük nyelvünket és történelmünket, akkor azzal érteni fogjuk a gondolkozásunkat is, és megértjük hogy a magyar elme miért annyira más, mint minden más nép gondolkozása. Elménk alapja a nyelvünk, tudatunk alapja a történelmünk.

Quo vadis Homo Hungariqus 10. (Az igaz magyar történelem)

Elöljáróban: Hun, avar, magyar, szkíta, sumér, pártus mind ugyanaz, de hivatalos körökben már a Hun-magyar egyezőséget is lelkesen tagadják még úgy is, hogy Magyarországot sok nyelven HUNgáriának és ehhez hasonlóan nevezik. „Óóóó Atilla nem magyar volt, hanem hun” – mondják...
Próbáltam összeszedni, mik azok a dolgok, amik nem igazak a tanított történelemben, de sehogyan sem tudtam a végére jutni. Ami az ez irányú próbálkozásaimat illeti, egy kis gyűjtemény ezekből a nem igaz dolgokból:
- Az „Árpád-ház” elnevezés mint olyan sohasem létezett, nem így nevezték magukat őseink, ők a Turul nemzetséghez tartozónak mondták magukat.
- Nem volt semmiféle honfoglalás, mi már évezredek óta itt éltünk.
- Atilla volt az első királyunk, de István volt az első akit a Szent Koronával megkoronáztak.
- Atilla leszármazottjai az „Árpád-ház”-inak nevezett uralkodóink.
- A koronát nem a pápától kaptuk, annak köze nem volt hozzá.
- Mi már Szt.István előtt is keresztények voltunk.
- Nem volt semmiféle konfliktus István és Koppány között (erre utaló jel csak évszázadokkal későbbről van, de az sem egyértelmű)
- Az „avarok” kifejezés is csak a XVII-XVIII. században kitalált szó.
- Szkíták, sumérok vagyunk, évtízezredes írásbeliséggel, és a szkíta, szittya nem egy negatív hangulatú megnevezés.
- Hunyadi Mátyás nem román családból származik, mert ő anyai ágon a Turul nemzetség leszármazottja.
Sorolhatnám tovább, de nem teszem, aminek az oka egészen egyszerű: Az egész hivatalos történelem úgy ahogyan van, hazugság. De hogy akkor mi is az igazi történelmünk? Erről egy több órányi sorozatot teszek fel ide. A tíz részben 11 és fél órányi előadást hallgathatunk végig.
1. rész (54:20)
2. rész (56:56)
3. rész (38:31)
4. rész (38:09)
5. rész (1:09:21)
6. rész (1:10:16)
7. rész (1:49:45)
8. rész (1:33:41)
9. rész (1:12:19)
10. rész (1:23:49)

Folyt.köv.