Igeidők a magyar nyelvben 1.

Amikor a magyar nyelvről beszélnek, akkor szinte mindenki a legnagyobb természetességgel mondja:
Sok más nyelvvel ellentétben a magyar nyelvben, mindössze csak három igeidő létezik. Azt gondolom, hogy ez a kijelentés így téves, bármennyire is így tanították nekünk évtizedeken át, amire azért volt más hatalmaknak szüksége, hogy ezzel is a magyar nyelv (és ezáltal a magyarság egészének) értéktelenségét mutassák és hangoztassák.
Ha megnézünk más nyelveket, azok hogyan képzik a különféle igeidőket, akkor ilyen formán a magyarban is megkülönböztethetünk ilyeneket. Például az angol nyelv igeidejei ezek:
Mindhárom időben (past, present és future) simple, continous, perfect simple, perfect continous, de most nem akarom ezt a bejegyzést valamiféle angol nyelvleckévé változtatni, és részletesen leírni melyik igeidőt hogyan képzik, hanem inkább a magyar eddig eltitkolt igeidejeiről írnék.

Múlt-jelen-jövő, befejezetlen és befejezett, és passzív formák, ezen kívül határozott és határozatlan igeragozás.
A befejezett cselekvéseket a magyar leginkább a "meg" igekötővel képzi, de néha más igekötőket használ ehhez. (Megcsinálom, elmosogatok, kitakarítok.)
- Tegnap csináltad az ajtózárat - azaz csináltad, de nem fejezted be (befejezetlen múlt)
- Tegnap megcsináltad az ajtózárat - azaz csináltad és be is fejezted a munkát (befejezett múlt)
Ugyanez jelenben és jövőben:
- Csinálod az ajtózárat,
- Megcsinálod az ajtózárat,
- Csinálni fogod az ajtózárat,
- Meg fogod csinálni az ajtózárat.
Ezek a befejezetlen és befejezett igék múltban, jelenben és jövőben, határozott igeragozással.
Ezek határozatlan ragozással:
- Csináltál egy ajtózárat,
- Megcsináltál egy ajtózárat,
- Csinálsz egy ajtózárat,
- Megcsinálsz egy ajtózárat,
- Csinálni fogsz egy ajtózárat,
- Meg fogsz csinálni egy ajtózárat.
(Megjegyzem: Múlt idő egyes szám első személyben valamiért nem használjuk a határozatlan igeragozást. Határozottan és határozatlanul is mondva: "Csináltam, megcsináltam az ajtózárat, csináltam és megcsináltam egy ajtózárat.

Passzív igék azok, amikor konkrét személytől függetlenül következnek be dolgok, (de a magyarban ezt is ki tudja miért, egy eléggé negatív szóval "szenvedő" igéknek nevezzük.)
Az ajtó le van festve - jelen idejű, passzív igét tartalmazó mondat - azaz az ajtó le van festve, és most is ilyen lefestett állapotban van.
Az ajtó le lett festve - múlt idejű passzív és befejezett ige, az ajtó ugyan le lett festve, de nem tudni, hogy most is ilyen állapotban van-e, hiszen ha most is így lenne, akkor ezt jelen időben mondanánk.
Az ajtó le lesz festve - a jövő időben valaki (nem tudni, vagy nem fontos hogy ki) le fogja festetni.

Összefoglalva: Úgy gondolom, hogy ilyen formán sok nyelvhez hasonlóan, a magyar nyelvben is beszélhetünk különféle igeidőkről, úgy mint
- Múlt idejű befejezett és határozott,
- Múlt idejű befejezett és határozatlan,
- Múlt idejű befejezetlen és határozott,
- Múlt idejű befejezetlen és határozatlan,
- Múlt idejű passzív,

- Jelen idejű befejezett és határozott,
- Jelen idejű befejezett és határozatlan,
- Jelen idejű befejezetlen és határozott,
- Jelen idejű befejezetlen és határozatlan,
- Jelen idejű passzív,

- Jövő idejű befejezett és határozott,
- Jövő idejű befejezett és határozatlan,
- Jövő idejű befejezetlen és határozott,
- Jövő idejű befejezetlen és határozatlan,
- Jövő idejű passzív.
Ez tizenöt igeidő. Ezeken kívül is még vannak további igeidők nyelvünkben, de ezekről majd későbbi bejegyzéseimben fogok írni.


Az igeidőkkel foglalkozó bejegyzések egyben itt lentebb az "Igeidők a magyar nyelvben" címke alatt találhatóak meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése