Magánlevélben feltétetett nekem a kérdés, hogy miért foglalkozok ennyit ebben a blogban a történelmünkkel és a magyar nyelvvel, ha a blog apropója és címe "Magyar elmék"?
Amikor elkezdtem körül-belül két évvel ezelőtt ennek a blognak az írását, valóban nem gondoltam hogy a blog ennyire szerteágazóvá fog válni, de úgy vélem, hogy a nyelvünknek és a történelmünknek is helye van a magyar elmével, és gondolkodással foglalkozó témák között. Az nem titok, hogy a gondolkozásunk másokhoz képest másságát – és talán nem elfogultság – a magasabb szintűségét a nyelvünk adja meg, és a magyar nyelv felépítése, logikája megteremti nekünk a lehetőséget erre a magasabb rendű gondolkodásra. Azonban a hivatalos álláspont a magyar nyelvet leértékeli, lekicsinyli, ezért is gondolom azt, hogy a nyelvünkkel foglalkozó bejegyzéseknek itt van a helye a blogban; ellensúlyt adva a hivatalos álláspontnak, bemutatva nyelvünknek a sokszínűségét, tökéletes logikáját, szépségét.
Ugyanez az egyik oka itt a magyar történelemmel foglakozó írásoknak is. A propaganda, ami a magyar történelem átalakításán a XVII. század végétől mind a mai napig folyamatosan dolgozza meg az embereket, ugyanezt a lényegtelenséget sulykolja az emberekbe; a magyarok egy gyüttment nép itt „Európa keleti végein”, történelem és hagyományok nélkül. Nos ezzel szemben ami az igazság ezzel kapcsolatban, ez Európa közepe és mi már évtízezredek óta itt élünk. Nem finnugorok vagyunk - ami egyébként mint olyan nincs is - hanem sumérok, Atilla volt itt az első királyunk, akinek az őse Nimród.
Ha ismerjük nyelvünket és történelmünket, akkor azzal érteni fogjuk a gondolkozásunkat is, és megértjük hogy a magyar elme miért annyira más, mint minden más nép gondolkozása. Elménk alapja a nyelvünk, tudatunk alapja a történelmünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése