Quo vadis Homo Hungariqus 9. (A sumér miért lenne finnugor?)

Az alábbi bejegyzés szószerint a forrásban megjelölt emberiseg.hu oldalról van átmásolva. A benne foglaltakkal teljes mértékben egyetértek, és azt hiszem ezek egyértelmű tények.
Ami kérdést felvetettek bennem ezek a gondolatok: Ha ez ennyire egyértelmű, akkor a hivatalos álláspont még mindig miért ragaszkodik a finnugor elmélethez? Ezt a kérdést az a tény is tovább erősíti, hogy már bizonyított az is, miszerint az egész finnugor elméletet a Habsburgerek megrendelésére kreálták. Ezt olvasva még inkább aktuális a kérdés: Quo vadis Homo Hungariqus, hová mész magyar ember?

Akkor most következzék az emberiseg.hu oldalon található írás:

Sir Leonard Wolley archeológus professzor, ki egész kutatómunkás életét (közel 60 esztendőt) töltött Mezopotámiai ásatásokkal, a következőt mondta: „1939 óta kérelmezem a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy küldjön nekem egy magyar nyelvészt. A sumir nyelv – 7000 éves volta dacára – ma is elképesztő egyezéseket mutat a mai magyar nyelvvel. Kutatásaim alapján tudom, hogy pl. nyelvtanát nézve a sumir nyelv 56 nyelvtani sajátosságából 53 megvan a mai magyar nyelvben. A török a második legközelebbi a sumirhoz, abban 34 van meg a fentiekből. Míg a török “unokaöcs” fokon áll hasonlóság tekintetében a sumirral. A magyar mondhatni AZONOS, és egyenesági folytatása a sumir nyelvnek. Alapszavakat tekintve több mint 6000 szógyök egyezik a sumir nyelvből a magyarral.”

Megjegyezem: Sir Leonard Wolley professzor később eljött Budapestre, ahol magánúton megtanult magyarul, mivel soha semmi támogatást kutatásaihoz a Magyar Tudományos Akadémiától nem kapott. Sőt, az MTA elítélte őt, mondván „a MTA soha nem fogja elismerni, hogy a magyar nyelvnek bármi kapcsolata lenne a sumirral.”

És végezetül néhány érdekesség:

1) Embertani szempontból nézve az ú.n. finnugor népek embertanilag, azaz fajilag MONGOLOID népek. Szakállatlan, szőrtelen, sárga bőrszínű, ferdeszemű emberek. A magyar nép szakállas, fehér bőrű, kerek szemű. Azaz embertanilag sincs semmi közünk a finnugor népekhez.

2) Népzenei szempontból: Érdekes módon Bartók Béla Finnországban, Törökországban és Perzsiában végzett népzenei kutatásairól készült magyar nyelvű könyvét a MTA eltüntette még megjelenése idején, és mind a mai napig NEM hozzáférhető Magyarországon!

Ezt a könyvet angol nyelven a New Yorki közkönyvtárban bárki elolvashatja. A magyar ember meglepetéssel olvashatja benne a következőket:

-       A török és magyar népzene 75 % egyezést mutat Bartók Béla megállapítása szerint.

-       A perzsa és magyar népzene 42 % egyezést mutat.

-       A finn és magyar népzene 2 % egyezést mutat.

Azaz népzenei szempontból minden bizonyíték arra mutat, hogy török eredetű nép vagyunk.

3) Nyelvi szempontból:

John Rawlinson a székely rovásírás alapján fordította le a sumir írást.

Lenormant (francia) kutató megállapította hogy a mai nyelvek közül a magyar áll a sumirhoz a legközelebb.

Sir Leonard Wolley megállapította, hogy a sumir nyelv nyelvtanát nézve a sumir nyelv 56 nyelvtani sajátosságából 53 megvan a mai magyar nyelvben.

A török a második legközelebbi a sumirhoz, abban 34 van meg a fentiekből. Míg a török „unokaöccs” fokon áll, hasonlóság tekintetében a sumirral, a magyar mondhatni AZONOS, és egyenesági folytatása a sumir nyelvnek. A alapszavakat tekintve több mint 6.000 szógyök egyezik a sumir nyelvből a magyarral.

Nyelvi szempontból nézve tehát ANGOL, FRANCIA tudósok szerint a MAGYAR nyelv mondhatni egyenesági leszármazottja a Sumirnak.

4) Régészeti bizonyítékok:

A Tigris és Eufrátesz völgyében végzett ásatások során napvilágra került szobrocskák tanúsága szerint a sumir nép állatai – racka juh, pulikutya, kuvasz, komondor, ridegmarha kísértetiesen egyeznek a magyar nép állataival, rajtunk magyarokon kívül SENKI MÁSNAK nincsenek ilyen állatai a világon.

Említésre érdemes egy régészeti szenzáció is, Erdélyben Tatárlakán végzett ásatások során került napfényre több ezer égetett agyagtábla, melyeken sumir írás van, s éveken át tartó kutatások és kísérletek eredményeként a Francia Tudományos Akadémia a következőket állapította meg:

1. Az Erdélyi tatárlaki ásatások során talált táblák 1.500 évvel régebbiek, mint az eddig talált legrégebbi Mezopotámiai agyagtáblák. A Francia Tudományos Akadémia ennek alapján kimondja, hogy az emberiség bölcsője és az emberi írásbeliség és kultúra NEM Mezopotámiában, hanem EURÓPÁBAN, ERDÉLYBEN kezdődött?

2. Ezt később a Párizsi Nemzetközi Orientalista Kongresszus is elfogadta, ami igazi világszenzáció volt.

S amit csak a nevében „magyar” sajtó, óriási egyöntetű lelkesedéssel ELHALLGATOTT: Én csak New Yorkban olvastam erről, 'Pesten a mai napig senki sem hallott erről egyetlen árva szót sem. Azaz, embertani, népzenei, nyelvészeti, és régészeti szempontból nézve, a finnugor elmélet, melyet ellenségeink dolgoztak ki lejáratásunkra, és magyarellenes propaganda céljára, egyszerűen VALÓTLAN elmélet. Ideje lenne hogy az MTA végre ne magyarellenes tevékenységre költse el a magyar lakosság pénzét. Példa nélkül áll a világon, hogy egy nemzet tudományos akadémiája arra költi el a nemzet pénzét, hogy nemzetellenes tevékenységet fejtsen ki, rombolván a magyar nemzeti tudatot, hamisítva a magyar történelmet, s hivatkozási alapot nyújt ellenségeinknek (lásd. Trianon 1920. június 4.)

Forrás: Emberiseg.hu

Optikai- és akusztikai távíró (Chudy József)

Az optikai és akusztikai távíró feltalálója, Chudy József (Pozsony, 1753. június 14. – Pest, 1813. március 4.) gyermek- és ifjúkoráról semmit sem tudunk. A színház- és zenetörténet zongoraművészként, karmesterként és zeneszerzőként tartja számon; ő volt az első magyar opera, a Pikkó hertzeg és Jutka Perzsi szerzője. Erdődy János gróf színházának, majd a pesti magyar illetve német színháznak volt dirigense; állítólag több zeneművét is sikerrel játszották. Nem tudni, mi fordította érdeklődését a műszaki problémák felé, tény, hogy 1787-ben Pozsonyban egy szellemes távírószerkezetet tervezett, melynek leírását 1792-ben jelentette meg Budán Beschreibung eines Telegraphs, welcher im Jahr 1787 zu Pressburg in Ungarn ist entdeckt worden címmel. A mindössze 15 oldalas füzet két fejezetből áll, az egyikben az optikai, a másikban az akusztikai távjelzőt írja le. Az optikai telegráf tulajdonképpen egy szekrény, amelynek falába egy sorban, egymástól egyenlő távolságban öt, redőnnyel zárható-nyitható kerek ablak van vágva. Mindegyik ablakban egy-egy fényforrás van elhelyezve. A redőnyökkel lehet a fényt láthatóvá tenni vagy elzárni, miáltal 32-féle variáció alakítható ki. Az abc minden egyes betűjét az öt elem egy-egy kombinációja jelöli. A telegráffal ugyanezen elv alapján számokat és írásjeleket is meg lehetett jeleníteni. Az akusztikai jelzőrendszernek Chudy két típusát is kidolgozta. Az elsőben egy mély és egy magasabb hangú dob adja a jelzéseket. Az optikai rendszerrel analóg módon a kivilágított ablaknak magas hang, a sötétnek pedig mély hang felel meg. A második akusztikus távjelző készüléknél egy harangot alkalmazott; itt a sötét ablaknak egy harangütés, a világosnak kettő felelt meg.

Chudy József találmányát különböző főrangú személyek, még a porosz király előtt is bemutatta, és bár állítólag tetszést aratott, ennek ellenére megvalósítására sohasem került sor. Pedig Chudy még operát is írt találmányáról Der Telegraphoder die Fernschreibmaschine címmel, melyet Budán és Pesten is bemutattak.

Forrás: Jelesnapok.oszk.hu

A csodálatos magyar nyelv 5.

Ahogyan az előző bejegyzésemben főképpen étel- és kicsit más növényneveket fogalmaztam bele egy írásba, úgy most következzék ugyanez állatnevekkel:

Téli késődélután és farkasordító hideg van. A színház pénztáránál kígyózó sorban elcsigázott emberek állnak egymás mögött libasorban, a hosszú várakozás miatt valaki már farkaséhes, egy másik rosszul van és úgy érzi mindjárt rókázni fog. A pénztárosnak a sok egyhelyben üléstől már elmacskásodott a lába, és ettől kutyául érzi magát, de ennek ellenére hangyaszorgalommal adja ki a belépőket, kattintgatja az egeret, és nézi amint az egyik vevő sántítva elkacsázik a pénztártól. 

Egy sarokkal odébb már éjszakai pillangók dolgoznak, közöttük egy idősebb nő páváskodik, de a többiek szerint egy buta liba, ráadásul a hátuk mögött meg kígyót-békát kiabál rájuk. Van közöttük egy különösen szép lány, akinek őzgida szeme van, és ő kakukkfiókának érzi magát közöttük, egy másiknak meg nyúlszája van. Kicsit messzebbről egy ürge birkatürelemmel sasolja a lányokat, és a mozdulatlanságtól már elhangyásodott a lába. Fiatalabb korában ő volt a falu bikája, de a lányok tudják, hogy oroszlánszíve van és ha úgy alakul, akkor nem kell rögtön farkast kiáltaniuk, hogy megmutassa az oroszlánkörmeit. Pár napja egy velük kötözködő férfi majdnem egérfogóba került, de még időben felvette a nyúlcipőt és így egérutat nyert, és a lányoknál ezzel a próbálkozásával mindenféleképpen bakot lőtt.

A sarki kocsmában egy nagydarab részeg férfi tehénkedik rá a pultra és disznóságokat mond a csaposnak, egy másik meg a csapossal mondvacsinált dolgokkal kukacoskodik, és azt hiszi hogy azt palimadárnak nézheti. Ez az ember egyébként egy lecsúszott ügyvéd aki tyúkperekből él, és még akkor sem gondolja, hogy ezért a stílusáért egyszer a tyúkszemére fognak lépni, amikor pár pillanatra farkasszemet néznek a csapossal. Ő már tudja, hogy békaperspektívából nézve egészen más az élet, mintha az ember madártávlatból nézné a dolgokat.

Az egyik asztalnál egy férfi próbál egy nő kegyeibe férkőzni, akinek ez legyezi a hiúságát, de nem hiszi el hogy ezzel kifogta az aranyhalat, bár ha nem elég óvatos, akkor könnyen belelovalhatja magát. Volt akit a férfinak már sikerült lóvá tennie, akinek krokodilkönnyeket hullajtott hogy mennyire fáj a lúdtalpas lába, közben meg élt mint hal a vízben.

Egy idősebb pár ballag el a kocsma előtt, nem egy tiszavirág életű a kapcsolatuk, mindig kutyahűséggel tartottak ki egymás mellett. Falun kezdték a közös életüket, az udvaron még gémeskútjuk volt, és már a távoli múlt homályába veszik, amikor a családban elújságolták a legelső gólyahírt. Ma már a házuk helyén nagy építkezés zajlik, és egy daru áll az udvaron. Fiatal lányok jönnek velük szemben, akik körül fiúk legyeskednek és azt hiszik, marha vicces amikor csibészkednek meg disznólkodni akarnak a lányokkal vagy kakaskodnak egymással. Nem tudni a fiúk mit találtak ki, de hirtelen odamentek a házfalhoz, és egyik a másiknak bakot tart. A lányok a múltkor szakadó esőben jártak erre, és akkor úgy néztek ki mint az ázott verebek.

Egy anya a kisfiával közeledik a buszmegálló felé, és a kisfiú kacsán vette fel a cipőjét. A háztetőn a szélkakas néha megnyikordul, és a nő azon gondolkozik, hogy a gyereke mennyire sajtkukac tud lenni még ilyen kutyahidegben is és a fiának miért szuvasak a fogai, no meg hogy a házassága reménytelen, és mennyire mókuskerék így az élete. Struccpolitika lenne, ha ezt ő nem akarná észrevenni, és ha adódik lehetősége a különválásra, akkor farkasszemet fog nézni a férjével, és a lehetőséget meg fogja lovagolni. A férje úgyis azt fogja majd mondani, hogy ez egy bolhacirkusz, meg disznóól a lakás, és csak a barátnőjét majmolja, aki szintén nemrég vált el, de ő most nem fogja engedni hogy a férje szamárnak nézze, meg különben is mindig ő volt a fekete bárány a családban. És tudja hogy miután ő elköltözik a férjétől, az el fogja játszani a hattyú halálát.
Ahogyan ballag a nő a fiával a megálló felé, a kisfiú hátizsákján macskaszem fénylik, és ahogyan a nő gyalogol a gyerekével, észre sem veszi, ahogyan egy mögötte mackós léptekkel ballagó férfi hosszasan vizslatja.

A csodálatos magyar nyelv 4.

Rengeteg olyan kifejezés van a magyar nyelvben, ami valamilyen módon ételekkel (vagy más növényekkel) kapcsolatos, például amikor perecelsz egyet, vagy azt mondod: „Mákom van”…

A minap az utcán siettem, amikor egy gyönyörű, mandulaszemű lány nézett rám. Ahogyan nézett, eszembe sem jutott hogy tejfelesszájúnak tartana, vagy ezzel a mosollyal a mézesmadzagot akarná elhúzni előttem. Ez így nekem nagyon zsír volt, bizony hájjal kenegette az önbizalmamat. A zabolátlan fiatalok ilyenkor azt gondolják, hogy övék a világ, pedig a tojáshéj még ott van a fenekükön, a szüleik meg csak azt veszik észre, hogy a fiúk nőnek mint a bolondgomba, de ha az ember már megette a kenyere javát, akkor nem fog zöldségeket beszélni és nem várja tátott szájjal sült galambot sem, bár az ilyen pillanatok mindig megfűszerezik az életünket. Ilyenkor egyáltalán nem kell törnünk a diónkat, hogy miért nézett olyan szépen az a lány.

Amikor valaki elmegy a városba csak úgy kolbászolni egyet és sokat tököl, akkor hazafelé már nem lesz ereje hogy szedje a csülkeit. Vagy rizsázik egy nádszál vékony, csokoládébarna nőnek hogy együtt töltsék az éjszakát és azt gondolja, hogy nem szabad mazsolának vagy tökmagnak lenni, de az is lehet hogy tévedett és ezért őt a nő jól megmogyorózza vagy tökön rúgja. Persze ha a nő engedi, akkor nem fog a férfival kukoricázni, meg különben is őt a férfi már lekenyerezte. Ha a nő könnyűvérű, akkor előre tejelni kell neki, mert ezt úgyis kisajtolná a férfiből, és hogy mi mennyibe kerül, már azt előre le is vajazták. A férfi akkor még úgy be van sózva hogy borsódzik a háta, és nem gondol arra, hogy mi van ha a nő fehérmájú, vagy ha kijön a félhomályból és meglátja hogy narancsbőre van, kocsonyás szemekkel néz rá, vagy épp árpa van a szeme alatt. Akkor minden bizonnyal a férfi úgy nézne a nőre, mintha citromba harapott volna.

Azonban ha az embert nem éri ilyen meglepetés, akkor annyira fel lesz paprikázva, hogy majd' becsokizik, bár a zabszem sem férne a fenekébe. Körül-belül. Nem ér a nevem, káposzta a fejem! És nem mindenhol van kolbászból a kerítés még ott sem, ahol egyébként paradicsomiak az állapotok. Lehet ez így kicsit saláta, de az uborkaszezonban nem kell rosszmájúnak lenni még akkor sem, ha az ember egyébként egy banánköztársaságban él. No de ne legyünk tökfejek, és csapjunk bele a lecsóba, mielőtt valaki velős megjegyzéseket tenne ránk!

Szoktuk mondani emberekre, hogy krumpliorrú, tésztaképű, lepényarcú, és ha ezt az érintett meghallja, akkor annak az embernek bizony zabos lesz a hangulata még akkor is, ha zsíros állása van és egyébként kenyérre lehet kenni. Ha ő ezért nagyon megharagszik rád, akkor meg sem kérdezi hogy mi a túróért mondtad ezt, és lezsírozza hogy valaki adjon a fejedre egy barackot, aztán meg fügét mutat neked. Neki hiába lehet vaj van a füle mögött, ettől függetlenül még ő tejben-vajban fürdik, mert ott van a húsosfazék körül, és örül hogy borsot tört az orrod alá, te meg örülhetsz hogy nem csinált belőled fasírtot, vagy zúzott péppé.

Amikor egy lány a bálban petrezselymet árul, akkor számára ez nem egy tejjel-mézzel folyó Kánaán, minden biztató szó számára falra hányt borsó lesz, bánatában leginkább töpörtyűvé töpörödne és az jut eszébe, hogy nem minden fenékig tejföl. Nem foglalkozik azzal, hogy a teremben a villanykörtéket már lecserélték modernebb égőkre, és irigyli azokat a lányokat, akik mazsolázgathatnak a táncra felkérők között.

A munkánk során nem babra megy a játék, és a magvas gondolatok méltán hozzák meg a gyümölcsüket, de paprikás lesz a hangulat, ha a másik a te babérjaidra tör és elviszi a pálmát, sőt még meg is kapja érte a dohányt. Ezért az embernek ha van egy kis sütnivalója, akkor időben kikaparja magának a gesztenyét, mert gombamód szaporodnak az ilyen esetek, aztán csak morzsák maradnak az embernek.

A 35000 éves őshaza

...minden kommentár nélkül... meséljen ez a film...

Quo vadis Homo Hungariqus 8.

Zuhanás. Amikor az ember száguld lefelé a meredek lejtőn a mi száguldás már sokkal inkább a zuhanáshoz hasonlít - akkor az embernek a legritkább esetben van lehetősége rá, hogy megálljon és újra elinduljon felfelé. Ilyenkor nincs más választás, mint zuhanni, le a nulla pontra, ahonnan már nincs lejjebb, aztán ha az ember kellően erős akkor onnan majd újra tudja kezdeni, ha nem elég erős, akkor viszont ebbe a zuhanásba bele fog pusztulni.
Ezért a zuhanás közben nem is tehetünk mást, mint hogy erőt és hitet gyűjtsünk a majdani újrakezdéshez.