A csodálatos magyar nyelv 4.

Rengeteg olyan kifejezés van a magyar nyelvben, ami valamilyen módon ételekkel (vagy más növényekkel) kapcsolatos, például amikor perecelsz egyet, vagy azt mondod: „Mákom van”…
A minap az utcán siettem, amikor egy gyönyörű, mandulaszemű lány nézett rám. Ahogyan nézett, eszembe sem jutott hogy tejfelesszájúnak tartana, vagy ezzel a mosollyal a mézesmadzagot akarná elhúzni előttem. Ez így nekem nagyon zsír volt, bizony hájjal kenegette az önbizalmamat. A zabolátlan fiatalok ilyenkor azt gondolják, hogy övék a világ, pedig a tojáshéj még ott van a fenekükön, a szüleik meg csak azt veszik észre, hogy a fiúk nőnek mint a bolondgomba, de ha az ember már megette a kenyere javát, akkor nem fog zöldségeket beszélni és nem várja tátott szájjal sült galambot sem, bár az ilyen pillanatok mindig megfűszerezik az életünket. Ilyenkor egyáltalán nem kell törnünk a diónkat, hogy miért nézett olyan szépen az a lány.
Amikor valaki elmegy a városba csak úgy kolbászolni egyet és sokat tököl, akkor hazafelé már nem lesz ereje hogy szedje a csülkeit. Vagy rizsázik egy nádszál vékony, csokoládébarna nőnek hogy együtt töltsék az éjszakát és azt gondolja, hogy nem szabad mazsolának vagy tökmagnak lenni, de az is lehet hogy tévedett és ezért őt a nő jól megmogyorózza vagy tökön rúgja. Persze ha a nő engedi, akkor nem fog a férfival kukoricázni, meg különben is őt a férfi már lekenyerezte. Ha a nő könnyűvérű, akkor előre tejelni kell neki, mert ezt úgyis kisajtolná a férfiből, és hogy mi mennyibe kerül, már azt előre le is vajazták. A férfi akkor még úgy be van sózva hogy borsódzik a háta, és nem gondol arra, hogy mi van ha a nő fehérmájú, vagy ha kijön a félhomályból és meglátja hogy narancsbőre van, kocsonyás szemekkel néz rá, vagy épp árpa van a szeme alatt. Akkor minden bizonnyal a férfi úgy nézne a nőre, mintha citromba harapott volna.
Azonban ha az embert nem éri ilyen meglepetés, akkor annyira fel lesz paprikázva, hogy majd' becsokizik, bár a zabszem sem férne a fenekébe. Körül-belül. Nem ér a nevem, káposzta a fejem! És nem mindenhol van kolbászból a kerítés még ott sem, ahol egyébként paradicsomiak az állapotok. Lehet ez így kicsit saláta, de az uborkaszezonban nem kell rosszmájúnak lenni még akkor sem, ha az ember egyébként egy banánköztársaságban él. No de ne legyünk tökfejek, és csapjunk bele a lecsóba, mielőtt valaki velős megjegyzéseket tenne ránk!
Szoktuk mondani emberekre, hogy krumpliorrú, tésztaképű, lepényarcú, és ha ezt az érintett meghallja, akkor annak az embernek bizony zabos lesz a hangulata még akkor is, ha zsíros állása van és egyébként kenyérre lehet kenni. Ha ő ezért nagyon megharagszik rád, akkor meg sem kérdezi hogy mi a túróért mondtad ezt, és lezsírozza hogy valaki adjon a fejedre egy barackot, aztán meg fügét mutat neked. Neki hiába lehet vaj van a füle mögött, ettől függetlenül még ő tejben-vajban fürdik, mert ott van a húsosfazék körül, és örül hogy borsot tört az orrod alá, te meg örülhetsz hogy nem csinált belőled fasírtot, vagy zúzott péppé.
Amikor egy lány a bálban petrezselymet árul, akkor számára ez nem egy tejjel-mézzel folyó Kánaán, minden biztató szó számára falra hányt borsó lesz, bánatában leginkább töpörtyűvé töpörödne és az jut eszébe, hogy nem minden fenékig tejföl. Nem foglalkozik azzal, hogy a teremben a villanykörtéket már lecserélték modernebb égőkre, és irigyli azokat a lányokat, akik mazsolázgathatnak a táncra felkérők között.
A munkánk során nem babra megy a játék, és a magvas gondolatok méltán hozzák meg a gyümölcsüket, de paprikás lesz a hangulat, ha a másik a te babérjaidra tör és elviszi a pálmát, sőt még meg is kapja érte a dohányt. Ezért az embernek ha van egy kis sütnivalója, akkor időben kikaparja magának a gesztenyét, mert gombamód szaporodnak az ilyen esetek, aztán csak morzsák maradnak az embernek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése