A csodálatos magyar nyelv 3. (Finom árnyalatok)

Micsoda finom árnyalatokat lehet kifejezni a magyar nyelvvel!

- Mikor mehetek el hozzátok?

- Holnap délután négykor otthon leszek.

- Mikor mehetek el hozzátok?

- Holnap délután négykor itthon leszek.

Erre talán egyetlen más nyelv sem képes (ha igen akkor bocsánat) vagy legalábbis a nyelvek túlnyomó része képtelen erre, a válaszból pontosan kiderül hogy a megkérdezett személy éppen ekkor otthon van-e.

Elektronsokszorozó-cső (Bay Zoltán)

Bay Zoltán (1900.július 24. Gyulavári - 1992.október 4. Washington). Elemi iskoláit a szülőfalujában végezte, majd Debrecenbe került, ahol a Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Itt ismerkedett meg a XX. század nagy irodalmi egyéniségeivel, mint Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Zilahy Lajossal, Szabó Lőrinccel és Gulyás Pállal is. Bayra nagy hatással volt a művészet és sokáig nem tudott dönteni, hogy a természet- vagy a társadalomtudományokat válassza-e élethivatásul. Amikor megismerkedett Eötvös Loránd fizikus munkásságával döntött a fizika mellett. A gimnázium után Budapestre került, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát. Egyetemi tanulmányainak befejezése után az Elméleti Fizika Intézetbe került oktatóként. 1926-ban a legmagasabb kitüntetéssel szerezte meg a doktori fokozatát fizikából. Disszertációja az átlátszó közegek magneto optikájának molekuláris elméletéről szólt, mellyel Bay csatlakozott a fizika új fejlődési irányához, az Atomfizikához.

Bay tanulmányai befejezése után négy évet töltött Berlinben. A német főváros ebben az időben érte fénykorát, ugyanis nem kisebb fizikusok dolgoztak itt, mint Planck, Einstein, Schrödinger, Laue. Itt tartózkodása alatt kutatómunkát folytatott a Phzsikalisch-Technische Reichsanhaltsban, ahol a hidrogénmolekula folytonos színképén alapuló, egy új, nagyenergiájú ultraibolya fényforrást fejlesztett ki.

1927-30 között a berlini egyetem Fizikai-Kémiai Intézetében dolgozott Bodenstein mellett. Itt végzett kísérletével bizonyította be először spektroszkópiai úton, hogy az aktív nitrogéngáz szabad nitrogénatomokat tartalmaz. Az eredmények elismeréseként Bayt kinevezték a szegedi egyetem Elméleti Fizika Tanszékének oktatójává. Oktatói tevékenységén kívül a nagyfeszültségű gázkisülésekkel foglalkozott.

De nem csak oktatott, kísérletezett, hanem Laue berlini vitaüléseinek mintájára rendszeres fórumokat szervezett az elméleti és kísérleti fizika aktuális problémáiról. A gázkisülések vizsgálata után az elemi részecskék számlálása felé fordult figyelme. Bay míg Szegeden tevékenykedett barátságot kötött Riesz Frigyessel, Haar Alfréddal, s nem utolsó sorban Szentgyörgyi Alberttel.

1936-ban a kutatómunkát Budapesten a Tungsram Laboratóriumban és a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta. E labornak a többivel ellentétben rendkívüli előnyei voltak. Az anyagiakra nem lehetett panasz, se a jól képzett gárdára. Számos szabadalmat jelentett be a labor vezetőjeként:

-       Nagyfeszültségű gázcsövek

-       Fénycsövek és elektroncsövek kifejlesztése

-       Elektrolumin eszcenciára vonatkozó szabadalom

-       Rádió-vevőkészülékek áramköreinek kifejlesztése

-       Deciméteres rádióhullámú technika

1938-ban megszervezte a BME-n az Atomfizika tanszéket a Tungsram támogatásával. De emellett folytatta kísérletsorozatát, melynek eredménye:

-       Elektronsokszorozás elvén alapuló részecskeszámláló

-       Első radarkapcsolat létrehozása a Holddal

1946 és 48 között tudományos munkásságának elismeréséül megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztálya elnökének.

A csillagászat iránt mindig is érdeklődött, és mindig kellemes emléket jelentett számára mikor visszaemlékezett arra, hogy tíz évesen láthatta a Halley-üstököst. Egyetemi évei alatt távcsövet épített, megfigyelhette a Jupiter holdjait, megismerte a csillagképeket és a Hold tájait. Így nem is csoda, hogy mikor megismerte a mikrohullámú radartechnikát, rögtön az ötlött a fejébe, e technikával ki lehet jutni az űrből és el lehet érni a Holdat. Kidolgozott egy elvi megoldást, amitől nem tért el a nehézségek ellenére sem és végül 1946.február 6-án kijelenthették, „megradarozták” a Holdat. Habár már egy hónappal előtte az Egyesült Államokban hasonló eredményre jutottak, de ez nem csökkenti Bay és társai érdemeit, elvégre ők a háborús időkben, az amerikaiakénál nehezebb körülmények között végezték kísérleteiket, s szűkösebb anyagi keret állt rendelkezésükre is. A radarcsillagászat történetírói Bayt e tudományág szülőatyjának tartják és nevezik.

1948-ban elfogadta a George Washington Egyetem meghívását és az ottani egyetemen a kísérleti fizika professzora lett. Hamarosan a gyorskoincidencia-kísérletekkel kezdett foglalkozni. Emellett Szentgyörgyi Albert mellett biofizikai problémákkal is foglalkozott.

Bay Zoltán egyesült államokbeli kutatói tevékenységének legfontosabb mérföldköve kétségkívül a Nemzeti Szabványügyi Hivatal volt, ahol a fizikatudományok más területein folytatta tanulmányait. 1955-től 1972-ig dolgozott itt. Mikor a lézer bevonult a kísérleti fizikába, ő is érdeklődéssel fordult feléje. A fénysebesség mérésének új lehetőségét látta ezen eszközben. S ez lett a méréstan új mérföldköve is. Publikációiban kitartóan harcolt a fénysebességen alapuló egységes idő-hosszúság standard bevezetéséért. Bay maga is megjegyezte, hogy eddigi pályafutása során soha nem ütközött ekkora ellenállásba, mint a standardizálási rendszer.

A ’70-es években sorra érik a kitüntetések a világ nagy egyetemein. A Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat is tiszteletbeli taggá nyilvánította. 1981 májusában tartotta székfoglalóit, melyek a radarcsillagászatról, a speciális relativitáselméletről és a fénysebesség állandóságáról szólt.

Bay már 1965 óta harcolt az új mértékegységrendszer bevezetéséért, és 1983-ban végre be is következett ez. A Súlyok és Mértékegységek Nemzetközi Konferenciája Párizsban tartotta 17. ülését, ahol elfogadták az egységes rendszert és megállapították:

A méter a fény által a vákuumban a másodperc 1/229792456-od része alatt megtett út hossza.

1990-ben, 90.születésnapján Gyula város tiszteletbeli polgárává választották, és átvehette a Magyar Köztársaság Rubintokkal Ékesített Zászlórendjét. 1992.október 4-én Washingtonban hunyt el. Végakarata szerint hamvait hazaszállították és szülőföldjén, Gyulaváriban temették el 1993.április 10-én.

1996.szeptember 9.-én került sor Bay Zoltán szobrának avatására. Munkásságáról megemlékezett Nagy Károly, a Magyar Tudományos Akadémia Fizikai Tudományok Osztályának elnöke, Csapody Miklós a Tungsram Rt. alelnök igazgatója és Mészáros Rezső, a József Attila Tudományegyetem rektora. Szobra megtekinthető Szegeden, a Panteonban (Dóm tér) sok más híres magyar kutató szobrával egyetemben.

Forrás: elektroncso.hu

A csodálatos magyar nyelv 2. (Hangsúlyos irányok)

A magyar nyelv árnyaltságáról egy másik példával. Sok más nyelvben már a „hol” és a „hova” kifejezések között sem tesznek különbséget, amik számunkra egyértelműen különbözőt jelentenek. Persze – mondják erre – hogy azért van így és azért jobb az mint a magyar különbségtétele a két kifejezés között, mert a szövegkörnyezetből úgyis lehet tudni, hogy épp melyikről van szó. Ezt az okfejtést azért tartom hibásnak, mert akkor semmiféle ragozásra nem lenne szükség, a szövegkörnyezet úgyis megmondja mire is gondoltunk. Például az angolban ahol mára szinte megszűnt az igeragozás, „Can I help you?” szó szerinti fordítása: „Tud én segít te?” Végülis semmi szükség ragozásra, így is tudjuk hogy én segíteni akarok neked, azonban én azt mondom, mennyivel szebb ez így: Mit segíthetek neked?

De most nem is erről akartam igazából írni – ezt csak bevezetőnek szántam – ami a magyar nyelv árnyaltságával kapcsolatos gondolataim, azok a hangsúlyos irányok. Abban még sok nyelv különbséget tesz, hogy itt vagy ott, erre vagy arra, ide vagy oda, de olyan szintem a magyaron kívül már alig, amikor ezt hangsúlyosan akarjuk mondani.
„Oda kell mennünk.” Amikor ezt mondjuk, akkor a másik nem tudta, hova kell mennünk. Viszont ha ő rosszul tudta ezt, más helyre gondolt és mi kijavítjuk ezt, akkor azt mondjuk: „Amoda kell mennünk.” Ezt más nyelvekben sokkal körülírósabban tudnák elmondani, például így:
„Nem ide, hanem oda kell mennünk.”
Mennyivel egyszerűbb így: „Amoda kell mennünk.”
Ami még ebben a témában a magyar nyelvre jellemző, a közeli és a távoli helyek és irányok között, a magas és a mély magánhangzók használatával teszünk különbséget. Amik közelre mutatnak, azokat a szavakat magas (például itt, ide, ez), amik távolra azokat mély (pl. az, ott, akkor) hangokkal képezzük.
Néhány példa a hangsúlyos irányokra:

ez	-	emez		az	-	amaz
itt	-	emitt		ott	-	amott
ide	-	emide		oda	-	amoda
erre	-	emerre		arra	-	amarra

A Föld alakjának a meghatározása (Izsák Imre)

Itt az oldalon a magyar találmányok között vannak olyan bejegyzések, amik nem találmányok, hanem például matematikai-, csillagászati- vagy fizikai felismerések. A Föld alakjának a meghatározása is ilyen.

Izsák Imre Gyula (Zalaegerszeg, 1929. február 21. – Párizs, 1965. április 21.) magyar matematikus, fizikus, csillagász, égi mechanikus. Izsák Imre édesapja, Izsák Gyula földrajz-biológia szakos tanárként tanított Zalaegerszegen. Édesanyja, Pálfi Aranka matematika-fizika szakos tanár volt. (Nagybátyja, Szele Tibor szegedi matematikaprofesszor.)

Elemi iskoláit Zalaegerszegen végezte, majd 1939-ben, édesanyja tragikusan korai halála után a kőszegi katonai alreáliskolában tanult tovább. Itt nagy hatással volt rá földrajz és természetrajz tanára, Zerinváry Szilárd aki később országos hírű lett a csillagászatról, a csillagokról írt műveivel.

Kiemelkedő matematikai képességei miatt az esztergomi Görgey Artúr Műszaki Hadapród Iskolába küldték tovább. A világháború végén 1944-ben az egész hadapród osztályt Németországba hurcolták, ott hadifogságba esett.

A hadifogságból hazatérve szülővárosába még 1945 őszén beiratkozott a Deák Ferenc Gimnázium VI. osztályába.(A mai Zrínyi Miklós Gimnázium) A következő évben a VII. és VIII. évfolyamot egyszerre végezte el kitűnő eredménnyel, s országos matematika versenyeken 1-2. helyezéseket ért el.

A budapesti tudományegyetemen matematika-fizika szakon végzett, Eötvös-kollégista volt. Másodéves korában nagy feltűnést keltő cikket publikált, ugyanis nem hitték, hogy a differenciálgeometriai témájú cikket egy fiatal hallgató írta. Földes István előadásai hatására figyelme az égi mechanika felé terelődött. Még hallgató korában a Konkoly-Thege Miklós által alapított obszervatórium asszisztense, majd az egyetem elvégzése után, 1951 nyarán ugyanennek az intézetnek a munkatársa lett. A csillagvizsgálóban Detre László és Balázs Júlia keze alá került, és közelségükben már 22 évesen aspiráns.

1953-ban az MTA Szabadsághegyi Csillagvizsgáló intézetének munkatársa lett, majd a szegedi egyetemen oktatott.

A háromtest-probléma, illetve a soktest-probléma foglalkoztatta, a változócsillagok fényváltozásait tanulmányozta. Doktori védése után – nem törődve azzal az általános véleménnyel, hogy az égi mechanika már lezárt terület – visszatért kedvenc témájához, és műhold- és rakétapályák elméletével kezdett foglalkozni. A téma gyakorlati alkalmazására csak a Szovjetunióban illetve az Egyesült Államokban nyílt volna lehetőség, a hazai nemzetközi kapcsolatok azonban kimerültek egy-egy szovjetunióbeli konferenciában. Ezért 1956 novemberében, a forradalom időszakában – kihasználva a határok megnyílását – Ausztriába disszidált.

Innen rövidesen Svájcba utazott; a zürichi Csillagvizsgáló igazgatója állást ajánlott neki. 1957. január 9-én érkezett Zürichbe, s már áprilisban a napfizikai obszervatórium állandó munkatársává nevezték ki. Munkája mellett csillagászati hely- és időmeghatározást oktatott egyetemi hallgatóknak. Elkezdett angolul tanulni és bekapcsolódott a nemzetközi tudományos életbe. Műholdak pályaszámításával kapcsolatos eredményeire felfigyelve meghívták az Ohio állambeli Cincinnatibe (USA). Hamarosan a téma egyik elismerten legjobb szakembere lett, újabb állásajánlatot kapott: ezúttal a cambridge-i (USA) Smithsonian Institution Astrophysical Observatory hívta meg. Ez az intézet foglalkozott az USA-ban a műholdak pályaadatainak feldolgozásával. 1959 szeptemberében foglalta el cambridge-i állását, mely rövid életének legnagyobb sikereit hozta. Számítógépen dolgozhatott, ami szükséges volt ahhoz, hogy a korábbinál sokkal pontosabb számításokat el tudja végezni. Feszült tempóban dolgoztak; munkatársaival együtt sorra publikálta cikkeit, kutatásaikat kiterjesztették a mesterséges holdak geodéziai alkalmazásának határterületére is.

Számításainak célja a Föld alakjának pontos meghatározása volt. Az régóta ismert volt, hogy a Föld alakja közelítőleg forgási ellipszoid, ő viszont a műholdak mozgásának megfigyelt adataiból kiszámította az ettől való eltéréseket. Az égi mechanika klasszikus feladatában a tömegeloszlást ismerve kell a hold pályáját meghatározni; ennek ő a fordítottját oldotta meg. A számításban harmonikus közelítést alkalmazott, vagyis a Föld gravitációs terét összerakta gravitációs monopólusból, dipolból, kvadrupolból stb; az így kiszámított alak nem a Föld valódi alakja, hanem csak a gravitációs hatása egyezik meg azzal. Kiderült, hogy az Egyenlítő alakja nem pontosan kör, hanem mintegy négyszáz méternyire eltér attól. Ezen eredménye nagyságrendekkel pontosabb volt minden korábbi becslésnél.

Az 1961. június 1-jén hivatalosan is bejelenti a Föld alakjának és felszíni pontjainak pontos meghatározására vonatkozó számításait, mellyel a tudományos érdeklődés középpontjába került, szinte egyik napról a másikra világhírű lett. Sorra kapta meghívásait, előadásokat tartott szerte a világon. Továbbra is sokat dolgozott, elvállalta egy mesterséges holdak mozgásáról szóló egyetemi tankönyv megírását, s közben előadásokat tartott a Harvard Egyetemen. Érdemei elismeréseképpen a Nemzeti Űrhajózási Hivatal (NASA) tud. főmunkatársa lett. 1962. június 7-én megnősült. Felesége Emily Kuempel Brady angol irodalmat tanított a bostoni egyetemen. 1964. február 24-én megkapta az amerikai állampolgárságot, ősszel pedig fia született, akinek az Endre (Andrew) nevet adták.

1965 áprilisában Párizsba utazott egy műholdas geodéziai szimpóziumra. Egy reggel hiába várták: 1965. április 21-én este szállodai szobájában szívroham végzett vele, 36 éves volt ekkor. Cambridge-ben temették el április 28-án.

Forrás: Wikipédia

Az igekötők 4. (Az igekötők végletekig fokozó módja)

Az igekötőkkel foglalkozó bejegyzéseimben eddig is leginkább az igekötőknek mint a nyelvünknek finom árnyalatokat adó szerepével foglalkoztam, hogyan s mint fejezünk ki apró különbségeket az igekötőkkel. Az előző bejegyzésben az igekötők enyhítő módjáról írtam, most pedig a (végletekig) fokozó módról lesz szó.

Amikor valaki valahonnan hátrahúzódik, akkor ő hátrahúzódott. Ha ő hátrébb húzódik, akkor nem teljesen húzódott hátra, csak kicsit hátrébb, viszont ha valaki leghátrébb húzódik, akkor ő ezután az összes között leghátul lesz.

A melléknevek fokozásánál - például: jó, jobb, legjobb - így fokozunk. A melléknév eredeti jelentése után (gyors) az első fokozás a „-bb” (gyorsabb), a következő fokozás meg a „leg...-bb” (leggyorsabb). Az igekötőknél azonban a sorban az igekötő egyszerű jelentését megelőzi a „-bb” (előrébb), ezt követi az eredeti jelentés (előre), és végül a valóban fokozás a „leg...-bb”(legelőrébb).

Az igekötőkkel foglalkozó bejegyzések egyben itt lentebb az „Igekötők” címke alatt találhatóak meg.

Quo vadis Homo Hungariqus 4. (Zsenik)

Hogyan vélekedünk mi magyarok saját magunkról? Egy közszájon forgó példatörténet szerint a magyarok olyanok mint egy iskolai osztály, ahol sok a zseni. Ennek az „iskolai osztálynak” a leírása röviden:

A magyarok olyanok mint az az iskolai osztály, ahol a harminc diákból huszonöt zseni, három átlagos (a nagyvilág szempontjából átlagos) és kettő bír a nagyvilági átlag alatti képességekkel; a harmincból három vezéregyéniség, kettő meg mindenkitől még önmagától is független. Ilyen osztályban ugye elég nehéz demokráciát csinálni, mert a három vezérből kettő úgyis összefog a harmadik ellen, ketten valahogy kiegyeznek a vezérségeik egyensúlyán, a harmadikat meg kigolyózzák. Ettől a harmadik hívei biztosan rosszul fogják érezni magukat, és a két kiegyező közül is az egyik híveinek nagy része úgy szintén, mert valahogy úgy érzik (megérzik) hogy a megállapodásban a vezérük volt a gyengébb.
Ebben az osztályban a másik oka a többségi rosszul érzésnek az, hogy mivel van közöttük huszonöt zseni, így amelyik diák e rangsorban csak a hatodik, akkor ettől rosszul fogja érezni magát, de ugyanígy lesz magával az is amelyik a negyedik vagy a tizenhatodik, mert ők tudják magukról hogy zsenik. Ezek a diákok mind kiemelkedő képességekkel bírnak, máshol bárhol a legjobbak vagy a legjobbak között lennének, de itt mégsem lehetnek kiemelkedőek, amit végtelen módon kudarcként élnek meg és így ebben az osztályban talán ha hárman-négyen lesznek teljesen rendben önmagukkal.

Ezzel a történettel magyarázza sok magyar, a magyarság jelenlegi helyzetét, lelki állapotát, ami így első ránézésre valóban kerek történetnek látszik, ettől nem jutunk egyről a kettőre, ettől van a széthúzás. A probléma ezzel „mindössze” az, hogy nem igaz, mert tudjuk hogy bár egy történet ha igaz is, de az alapja hamis, és akkor ezáltal maga a történet is hamis lesz. 

Ennek a történetnek a köztudatban tartására azoknak van szükségük, akik abban a lelkiállapotban akarják tartani a magyarságot, hogy mi összeférhetetlenek vagyunk, magyar a magyart utálja a legjobban és ezáltal egy életképtelen nép vagyunk, mert minden valamire való nép összetart és a sajátjait számára a legfontosabbak. Ez a történet hamis, tehát hazugság. Egy világversenyen sem kudarc tizenkettediknek lenni. Az angol labdarúgó bajnokságon sem kudarc tizenkettediknek lenni még azzal a tudattal együtt sem, hogy az a csapat azokkal a játékosokkal a legtöbb bajnokságban a legjobb háromba jutna. Ők tudják, hogy a legjobbak között érték el ezt az eredményt. Ezt a közöttünk lévő „összes tizenkettediknek” is tudnia kellene.

És hogy mi a megoldás? Az ha tudjuk és elfogadjuk, hogy nálunk sokkal magasabb a mérce mint máshol és ha engednék (vagy megengedjük magunknak), hogy jöjjön egy olyan vezető nálunk aki mindenek felett áll, mert ő nem mások kigolyózására és a saját haszonszerzésére használja a vezetői képességeit, hanem a magyarságért.

Van egy legenda, miszerint
	Egyszer majd jön valaki.
	Jön valaki, aki mindenek felett áll,
	akiről mindenki fogja tudni:
	Igen, ő az.