Ahhoz hogy megértsük jelenünket és tudjuk a jövőnket, azaz értsük a sorsunkat, pontosan ismernünk kell a múltunkat. Egészen a gyökerektől végig, a gyökerektől a végéig. Ha megtaláltuk a gyökereinket, és ismerjük onnan kezdve végig az utunkat amit eddig bejártunk, akkor magától jön majd kérdés nélkül a valós jövőképünk, ami a sors által meg van írva nekünk.
Minden nemzetnek van emlékezete, tudata, hite, amit generációról generációra adunk tovább szokásainkban, meséinkben, történetekben, nyelvünkben és az emberiségnek is úgy egészében van emlékezete, amit megélt, megszenvedett, megtapasztalt.
Sorsunk gyökere itt van, az emberiség emlékezetében. Azért vagyunk hogy megszenvedjünk, megtapasztaljunk valamit, amit az egyén is és egyúttal az egész emberiség is megtapasztal, és az elmúlt párezer évünk ezen az úton haladt végig.
A történelem (nem a hivatalos, hanem a valós) azt mutatja, hogy az emberiség története párezer évenként mindig újra kezdődik; legalábbis több kultúrának a nyomait találták már meg, és legutóbb is párezer éve valamiért megint újraindult. Volt már fejlett civilizáció a Földön több is, mint például Atlantisz, Mu, Lemúria, amik mind valamiért véget értek, de aztán az egész megint újra kezdődött. Akik emberek ezeknek a civilizációknak a hanyatlása után itt maradtak a Földön, azok először elfelejtették mindazt ami a civilizációjukat jelentette, a régi emlékek meg csak a mesékben, mondákban maradtak meg, van azonban egy nép, a magyar, amelyik mindezeket a civilizációkat mindig túlélte, amit tisztán bizonyít a rovásírásunk egészen különböző időkből, a világnak nagyon különböző helyein megtalált ezernyi emléke. Igen, ezek vagyunk mi. Mi itt voltunk több ezer és több tízezer évvel ezelőtt is, ezek tények, és az is tény hogy a XIX. században ezt a múltunkat akarták tőlünk elvenni, hogy a helyébe egy összetákolt finnugor elméletet állítsanak. Ez az összetákolás a tény, nem a finnugor elmélet, és furcsa mód "felvilágosodás korának" neveztetik velünk azt az időszakot, amikor pont az elsötétedés jött.
Miért vagyunk mi itt évezredek óta? Miért kell mindezt megszenvednünk, amit manapság megélünk? Miért bánik úgy a magyar a magyarral ahogyan? Teszik fel sokan a kérdéseket.
Folyt.köv...
A történelem (nem a hivatalos, hanem a valós) azt mutatja, hogy az emberiség története párezer évenként mindig újra kezdődik; legalábbis több kultúrának a nyomait találták már meg, és legutóbb is párezer éve valamiért megint újraindult. Volt már fejlett civilizáció a Földön több is, mint például Atlantisz, Mu, Lemúria, amik mind valamiért véget értek, de aztán az egész megint újra kezdődött. Akik emberek ezeknek a civilizációknak a hanyatlása után itt maradtak a Földön, azok először elfelejtették mindazt ami a civilizációjukat jelentette, a régi emlékek meg csak a mesékben, mondákban maradtak meg, van azonban egy nép, a magyar, amelyik mindezeket a civilizációkat mindig túlélte, amit tisztán bizonyít a rovásírásunk egészen különböző időkből, a világnak nagyon különböző helyein megtalált ezernyi emléke. Igen, ezek vagyunk mi. Mi itt voltunk több ezer és több tízezer évvel ezelőtt is, ezek tények, és az is tény hogy a XIX. században ezt a múltunkat akarták tőlünk elvenni, hogy a helyébe egy összetákolt finnugor elméletet állítsanak. Ez az összetákolás a tény, nem a finnugor elmélet, és furcsa mód "felvilágosodás korának" neveztetik velünk azt az időszakot, amikor pont az elsötétedés jött.
Miért vagyunk mi itt évezredek óta? Miért kell mindezt megszenvednünk, amit manapság megélünk? Miért bánik úgy a magyar a magyarral ahogyan? Teszik fel sokan a kérdéseket.
 |
| Kép: Facebook, Enigma |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése