Zemplén-féle elszappanosítás és cukorlebontás (Zemplén Géza)

Zemplén Géza Trencsénben született 1883.október 26-án. A kitűnő érettségi bizonyítvány, három idegen nyelv biztos tudása és bátyja (Zemplén Győző) szereplése zöld utat biztosított Zemplén Gézának a budapesti Eötvös Kollégiumba történő felvételéhez.
Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte, ahol olyan kiváló oktatói voltak, mint Lengyel Béla, Winkler Lajos, Than Károly és Eötvös Loránd. Az ő oktatói munkájuk is hozzájárult ahhoz, hogy a tehetséges fiatalembert 1904-ben az egyetem rektora kémiából mint főtantárgyból, ásványtanból és növénytanból mint melléktantárgyból "summa cum laude" bölcsészdoktorrá avatta. A friss diplomás Zemplén Géza egyéves kötelező gyakorló tanári működését Than Károly mellett töltötte, ezután 1905-ben a nagyhírű selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola vegytan tanszékére tanársegéddé, majd 1906-ban adjunktussá nevezték ki. Itt készült tanulmányai közül a "Fából készített czukor és alkohol"című díjat is nyert. Ebben a 100 oldalas tanulmányban Zemplén nemcsak kivételes képességeiről tett tanúbizonyságot, hanem felhívta a figyelmet fejletlen kémiai iparunkra és a nyugati országokkal szembeni elmaradottságunkra.
1907-ben állami kiküldetéssel Berlinbe küldték tanulmányútra. Itt a szerves kémia nagymesterénél, Emil Fischernél dolgozott, fő kutatási területét az aminosavak és a szénhidrátok szintézise képezte, a legjelentősebb eredménye ebből az időből az acetobróm-cellobióz szintézise. Fischerrel közös munkásságának eredményei közé tartozik két optikailag aktív prolin szintézise, egyes aminooxisavak és piperidon-származékok új szintézise. Emil Fischerrel közösen publikált eredményeinek híre itthon is elterjedt. 1910-ben történt hazatérte után a budapesti Tudományegyetem 1912-ben magántanárrá habilitálta. 1913-ban a József Műegyetem Tanácsa pályázatot hirdetett az újonnan szervezendő szerves kémiai tanszékre, ahol szeptemberben kinevezték az egyetem nyilvános rendes tanárává, ezt a tisztségét több mint negyven éven át töltötte be. Zemplén hihetetlen lelkesedéssel fogott a tudományos kutatómunkához, jóllehet a háború és az utána következő infláció miatt nem tudott megfelelő felszereléshez jutni. Fejlett biokémiai szemléletét tükrözte 1915-ben megjelent könyve "Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk" címen. A háború követelte anyagok előállításának és pótlásának szükségessége a szerves kémikus Zemplént gyakorlati feladatok megoldására késztette. 1915-ben lett a Chinoin gyár kémiai tanácsadója. Ebből annyi haszon származott, hogy a gyár gondoskodott a tanszék anyagokkal, edényzettel és egyéb felszereléssel történő ellátásáról. Az anyagok pótlása terén kifejtett munkásságáért a hadügyi kormányzat Zemplént "népfelkelő mérnöki-alezredes" cím adományozásával jutalmazta. Az ipari problémák megoldása mellett folytatta szénhidrátkémiai kutatásait, ekkor fedezte fel híres módszerét, az acetilezett cukrok Na-metilátos elszappanosítását. A Zemplén-féle dezacetilezés lényege, hogy metanolos közegben katalitikus mennyiségű nátrium-metilát jelenlétében az acetilcsoportok metil-acetát formájában távolíthatók el, és így még az érzékeny cukrok is intaktak maradnak. Az oligoszaccharidoknál is alkalmazható Zemplén-féle cukorlebontás lényege, hogy az aldehidcsoportot oximmá, majd ezt acetilezett nitrillé alakítják, a képződő anyagot pedig metanolos nátrium-metiláttal kezelik. Ugyancsak fontos felfedezése volt a glikozidok szintézise higany-acetátos módszerrel. Külön említést érdemel maradandó kapcsolata a gyógyszeriparral: a már említett és mindkét fél számára gyümölcsöző Chinoinnal ápolt kapcsolatának eredményeként számos intermedier gyártása valósult meg a Zemplén által kidolgozott eljárások alapján. Eredeti gyógyszerkutatásnak számított, hogy számos új barbitursav-származék mellett új hidantoin-származékokat is szintetizált. Munkájának elismerése sem maradt el: 1923-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1927-ben rendes tagjává választották, és 1928-ban megkapta a Magyar Tudományos Akadémia Nagydíját, a legnagyobb kitüntetést, ami magyar tudóst akkoriban érhetett. Hazai és külföldi tudományos és közéleti tevékenységére felsőbb körökben is felfigyeltek, és 1932-ben a Hunyadi Mátyás emlékére alapított Corvin-koszorúval tüntették ki. A 30-as és 40-es években –ha lehet- még termékenyebb volt Zemplén tudományos munkássága: figyelme a természetben előforduló flavon-glikozidok felé fordult, és megoldotta számos vegyület szerkezetfelderítését, majd teljes szintézisét is. E vizsgálatok szolgáltattak tudományos hátteret és egyúttal biztatást a növényekben előforduló hatóanyagok izolálására és ipari hasznosítására. Munkássága elismeréseként 1940-ben a Német Kémikusok Egyesülete előadás tartására hívta meg tudós pályája kezdeti helyszínére, Berlinbe. Kutatómunkáját a II. világháború alatt is folytatta, bár a háború utolsó hónapjaiban szeretett intézete teljesen elpusztult. 1946-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjának. 1947-ben elfogadta a washingtoni Georgetown University vendégprofesszori meghívását, ahol egy évet töltött kutatómunkával. Hazatérte után súlyos betegség támadta meg. 1948-ban a legelsők közt kapta meg az először kiosztásra kerülő Kossuth-díj aranyfokozatát, és tagja lett a Tudományos Tanács öttagú elnökségének. Több mint 200 közlemény és egy nagy terjedelmű kézikönyv (Szerves kémia, 1952) hirdeti nevét. Zemplén Géza 1956. július 24-én hunyt el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése