Igeidők a magyar nyelvben 2. (Lettem...)

Előző e témával kapcsolatban írt bejegyzésemet folytatva, kiegészítve: A létigénken is látszik, hogy a magyarban voltak és vannak is az igeidőknek különféle formái. Amikor az embert megkérik, hogy ragozza el a "lenni" igét minden időben, akkor elsőre rávágja múlt időben, jelenben aztán jövőben: Voltam, voltál... vagyok, vagy... leszek, leszel, stb.
De hol van a lettem? Mert ezen könnyedén át tudunk siklani, pedig nem lenne szabad, tanáraink meg erre kérdésre mindig valami zavaros válasszal álltak elő, aminek a lényege a nyelvünk zűrzavarosságának és értelmetlenségének a megmagyarázása volt. Na igen az igazság egyértelmű, de ha az ember nem az igazat mondja, akkor azt erősen magyarázgatni kell. Másképpen mondva: Az egyértelmű dolgoknak nincs szükségük különösebb megmagyarázására.

A létigét kivéve az igéket a befejezett múltban, leginkább a "meg" igekötővel fejezzük ki, de néha más igekötőket használunk erre. Megrendeltem, elvittem, kiporszívóztam... A létigénknek azonban két egymástól egészen különböző alakja van a befejezett múlt időre és a folyamatos múltra. Ez utóbbiak: Voltam, voltál, volt, voltunk, voltatok, voltak, a befejezett múltra pedig: Lettem, lettél, lett, lettünk, lettetek, lettek. Ez befejezett múlt időt fejez ki, azaz valami a múltban befejeződött, ami előtte változott (amikor iskolás lettem), a "volt" múlt idejű létige pedig a múltban meglévő állandóságot fejez ki, például "iskolában voltál".

Azonban tovább bővítve az igeidők sorát, az előző igeidős bejegyzésemben tizenöt igeidőt soroltam fel. Múltban, jelenben és jövőben, folyamatos, befejezett és passzív formákat, valamint a befejezett- és befejezetlen formákat határozott és határozatlan ragozással. Ez összesen tizenöt, de a múlt passzív formáján belül is van befejezett és befejezetlen forma, így ennek a kettébontásával tizenhat igeidőről beszélhetünk, ami egy példával bemutatva jól latható:
"Az ajtó le volt festve", "Az ajtó le lett festve." Egyértelmű a különbség. A létigét (mint más nyelvekben is) segédigeként használva különbséget tudunk tenni egy múltbéli állandó állapot (le volt festve) és egy változó helyzet (le lett festve) között.

Az igeidőkkel foglalkozó bejegyzések egyben itt lentebb az "Igeidők a magyar nyelvben" címke alatt találhatóak meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése