Ly

Rendszeresen felmerül a téma hogy az „ly”-ra semmi szükség, és azt meg kellene szüntetni. Vannak néhányan akik a megszüntetés mellett vannak, és azzal érvelnek hogy miért írjuk másképpen, ha ugyanúgy ejtjük mint „j”-t, és különben is az ly az olyan régies. Olyannyira a megszüntetést akarják, hogy van közöttük olyan, aki még a saját nevét is „j”-vel írja (Károly) de hál’ Istennek ők kevesen vannak, túlnyomórészt hagyománytisztelőek vagyunk, ezért aztán ez mindig megmarad és megreked a témafelvetés szintjén.

Többségünk a hagyomány miatt az „ly” megmaradásának a pártján van, na meg azért is, mert mi lenne ha mindent elkezdenénk így fonetikusan írni, meg azért is mert a két betűt sokszor nem egyformán ejtjük. (Erről itt írtunk régebben.)

Egyébként két legenda is ismert az „ly” megszüntetésének a próbálkozásairól (legenda, azaz nem lehet tudni, hogy ez valóban megtörtént-e vagy sem).

Az egyik, hogy 1947-ben tervezték megszüntetni mint idejét múlt írásmódot, amikor egy öreg professzor odament a táblához és felírta ezt a szót j-vel: "Erdély". (Én itt nem írom le úgy…) Azonnal elvetették a szabálymódosítást.

A másik történet szerint később újra előkerült ez a terv, de mikor az akadémikusok meglátták a tervezet címlapján a „Hejesírási szabájzat” feliratot, szintén azonnal visszavonták azt.