Quo vadis Homo Hungariqus 17. (A világtörténelemről 2.)

A mai ember csak olyan 9-10ezer évre képes visszaemlékezni. Ami előtte volt, az a köd homályába vész és mert az ember gyarló, így arról nem is akar tudomást venni, úgy tesz mintha azok a korok nem is lettek volna, és felépített a látóhatárán túl lévő múltba egy ősember legendát, mintha a gondolkodó ember csak most először jutott volna el erre a szintre, amit most megélünk.
Azonban ez nem így volt és vagyunk páran  egyelőre még csak kevesen  akik ezzel nem értünk egyet. Van néhány nép, közöttük a magyar, akik a régebbi civilizációknak is részesei voltak, és ahogyan a szemünk kinyílik, úgy fogjuk megérteni egyre többen a valódi történelmet, az ember valódi feladatát, és ebben az egészben a mi helyünket.
Amit most még nem tudhatunk hogy valójában mi is ez a feladat, csak a múltból idemaradt nyomait láthatjuk, de majd eljön a pillanat, amikor mindent meg fogunk érteni. Hogy mikor lesz ez a pillanat? Amikor a feladatunk beteljesedésének a csúcspontjához érünk. A legnagyobb vihar előtti pillanat lesz ez, és ezt a vihart már a teljes tudatossággal fogjuk megélni, mert csak úgy élhetjük majd túl ezt, ha tudatában vagyunk mindennek. Amikor az ember megérti, mi miért van, miért lett így a világ, és eleink miért is indították őseinket útjukra, az az lesz a pillanat, amikor a vihar kirobban majd. A tudatra ébredés a hősöknek erőt ad, a rosszaknak meg felmentést és egyúttal lehetőséget arra, hogy jóvá váljanak. Ők, a rosszak ekkor mind meg fognak halni, mert jóvá váltak, hősökké lettek, amivel megmentették a világot a végpusztulástól, amibe ők vezették azt. Kapzsiság, mohóság, gőg, és sorolhatnánk hosszan.

Cselekvésünk hangsúlyos tárgya

Nyelvünkben az igekötők egyedisége és a tizenhét igeidő mellett, az igeragozás harmadik különlegessége, a cselekvésünknek a hangsúlyos tárgya. A magyar nyelv már abban is eltér nagyon sok nyelvtől, hogy a tárgynak külön ragja (-t) van, azonban az igeragozásban van ennek egy hangsúlyos formája is. Amikor beszélgetünk, akkor az a leggyakoribb, ha „én beszélgetek veled, esetleg veletek”, hiszen azt mondom el a legtöbbször ami velem kapcsolatos, és ha a cselekvésem tárgya te vagy vagy ti vagytok, és ilyenkor ehhez külön ragot használunk.

Jelen időben, alanyi és tárgyas ragozással:

Alanyi

Tárgyas

Tárgyas,
hangsúlyos tárggyal
 Szeretek
 Szeretem
 Szeretlek
 Szeretsz
 Szereted
 -
 Szeret
 Szereti
 -
 Szeretünk
 Szeretjük
 -
 Szerettek
 Szeretitek
 -
 Szeretnek
 Szeretik
 -

Hangsúlyos tárgy az amikor rólad vagy rólatok van szó, és akkor ott van a szóban az az „l” betű, és ez az egyetlen betű, hang az, amitől tudjuk hogy rólad beszélek. Szeretem önmagamat, őt, önmagunkat, őket; de szeretlek, viszlek, hozlak, látlak, utállak, megöllek... és nem kell hozzátenni, mert tudjuk hogy „téged”, azonban ha nem csak rólad, hanem rólatok van szó, akkor már azt mondom: Szeretlek titeket.

Ez is jól mutatja azt, hogy nyelvünkben minden hangnak jelentősége és jelentése van.