Quo vadis Homo Hungariqus 1. (A magyar elme)

Homo Hungariqus, Magyar Ember. Ahhoz hogy megértsük tudásunk miértjét, mitől tudunk mi többet mint általában mások, ahhoz tudnunk kell a történelmünket. Ha tudjuk múltunkat, akkor azt is megértjük, miért félnek tőlünk oly sokan, miért tartanak minket a "kevesek vagyunk - gyüttmentek vagyunk - semmirekellők vagyunk" tudatállapotban. Mert lássuk be, a legtöbb magyar ezt gondolja a magyarságról, azaz egyúttal saját magáról és ha valaki így vélekedik önmagáról, akkor az az ember és az a nép súlyos pszichológiai problémákat hordoz magában.
Félnek tőlünk, a tudásunktól félnek, és félnek tőlünk mert ahogyan ők minket manipulálva tartják fenn az általuk kialakított rendet, úgy azt gondolják, hogy ha mi lennénk hasonló helyzetben, akkor mi is ugyanígy manipulálnánk őket. Pedig ez nincs így. Nekünk nincs szükségünk sem a többiek manipulálására, sem a tudásunkkal való visszaélésre. Most egy olyan világban élünk - és most ennek a világnak a végnapjait éljük - ahol a félelem, a hazugság napvilágra kerülésének a félelme vezet mindent. Amikor ennek a hazugságnak vége lesz és mások elfogadják a tudásunkat, képességeinket, akkor majd meglátják, hogy nem kell tőlünk félni, a tudásunk mindenkit szolgálni fog.
Ahhoz hogy megértsük a jövőnket, feladatunkat, ahhoz tudnunk kell a történelmünket, azt a történelmet, amit az utóbbi évszázadokban folyamatosan meghamisítottak. Ha már tudjuk honnan jöttünk, akkor tudjuk kik vagyunk és akkor tudjuk mi az utunk, a feladatunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése