Az „ér” szó bokorrá terebélyesedése (félretéve a másik két jelentését, a pataknál is kisebb vízfolyást és azt amiben a vér folyik):
Ha „t” betűt teszek utána (ért) akkor az értelem irányába kezd el a szó bokrosodni,
ha „z”-t (érz) akkor az érzelmek felé indul el,
ha „d”-t (érd) akkor az érdeklődés felé,
ha „v”-t (érv) akkor az érvek irányába,
ha „k”-t (érk) akkor időben valahova (érik, érkezik),
ha „m”-et (érme) akkor az érme azaz a pénzbeni, vagyonbeli érték felé,
de ha „i”-t (érint) akkor az csak érint, mert éppen odaért.
Az „ér” szóbokor egy-egy hanggal más-más irányba kezd el nőni, amik aztán különböző képzőkkel vagy képhangokkal tovább terebélyesednek, és ha a bokor kis ágai felől megnézzük, akkor ezek valóban mind az „ér” szóból származnak, mert mind odaér, elér vagy érint valamit, legyen az érték, érzelem, érv, és sorolhatnám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése