Ma már akik kicsit nyitottabbak a világra, azok számára egyértelmű, hogy az olyan kifejezések mint „Árpád-ház”, „finnugor nyelvek” vagy „honfoglalás”, mind csak a habsburger propaganda alkotásai, amikkel múltunkat akarták eltakarni, meghamisítani. Ha belegondolunk – úgy logikusan – akkor ez a honfoglalás mint olyan, teljesen értelmetlen, mert ugyan hogyan tudott volna többtízezer ember hont foglalni úgy, ahogyan ezt a hivatalosságok állítják. Napjainkban a migráns divat mutatja meg jól, hogy most amikor sokukat busszal-vonattal szállítják, így is szinte minden nélkül egy szál ruhában jönnek, akkor meg még utaknak csak azt nevezhettük, amiket a szekerek kijártak.
A hivatalos mese szerint kb 70-100ezer magyar jött akkor be a Kárpát-medencébe, akiket addig a csúnya besenyők támadtak, azok elől kellett menekülnünk, aztán itt a Kárpátokon belül viszont épp nem voltak olyan népek akikkel harcolnunk kellett volna, mitöbb annyira kevesen voltak az itt élők, hogy ennyi szabad hely is volt az élethez, és hopp már hont is foglaltunk. Na meg persze mondják, hogy mert mi eleve nomád nép voltunk, tehát nem volt gond a vándorlás, de kitaláció a nomád nép státusz is, mert nomádként vándorolhattak családok, akik egy-két lovaskocsira vagy ökrösszekérre felpakoltak mindent, a kocsi volt maga a sátruk, szállásuk is, és így tizenöten-húszan gyűjtögető életmódot folytatva jöttek-mentek a világban. Meg aztán a magyarságnak a „nomád nép” meghatározása is mint olyan, lekicsinylő, leminősítő, mert egy nép fejlődésében az egy alacsonyabb szint, ha nem képes egy helyben felépíteni magának az életterét, hiszen gazdálkodni (azaz az életét megtervezetten élni, pontosan beosztva hogy az év melyik szakában mikor mit csinálnak) az egy fejlettebb életforma, és ezzel azt sugallják hogy mi csak gyűjtögetve, halászva-vadászva, helyhez nem kötődve tudtunk megélni a világban.
De számoljunk utána ennek az állítólagos honfoglalásnak! Mondjuk, 70ezer ember útnak indult és ha az átlagéletkor 70 év, akkor ez 14ezer kisgyerek és csecsemő, ugyanennyi idős ember, a maradék kb 40ezernek fele nő, marad 20ezer hadra- és munkára fogható férfi, de voltak még betegek, az állítólagos besenyő támadások miatt sebesültek, és ha három-négy évig eltartott a vándorlás, akkor ez még további 3-4ezer újszülöttet és terhes nőt is jelentett. Utak nem nagyon voltak, és állítólag így vándorolt ide az a 70ezer magyar, közöttük a 20ezer (de legyen 40) munkában aktív és hadra fogható emberrel, akiknek harcolniuk is kellett (hiszen e mese szerint támadtak minket), és eközben vinni kellett a szálláshoz és élethez szükségek dolgokat és élelmet. Emellett a régi időkben az egy emberre jutó háziállatok száma 6-10 volt (csirke, marha, ló, kutya, macska és még sorolhatnám), vinni kellett volna az állatokat is, hiszen ennyi ember nem képes elegendő élelmet gyűjtögetni (ugyan hogyan lenne képes egy ilyen tömeg nomádként, útközben összeszedegetni az élelmét), és vinni kellett volna a hadfelszerelést, meg a betegeket, újszülötteket, sebesülteket és időseket is. Nem nehéz meglátni, hogy ez képtelenség. Persze a habsburger propaganda ezt azzal akarja elmaszatolni, hogy „mert ti magyarok annyira jók vagytok fejben, és mindent olyan jól meg tudtok szervezni”, de ez nem más mint a hiúságunkra épített hamis magyarázat.
Ehhez az állítólagos honfoglaláshoz hány szekérre lett volna szükség? Ha csak azokat számoljuk akiket vinni kellett, azt a 30-40ezer embert, ha egy szekérre felfértek tízen, ehhez 3-4ezer szekér kellett volna. A lovaskocsik által kijárt keréknyomokban, csak libasorban tudtak volna haladni, többtízezren meg gyalog, akkor mennyi idő telt volna el aközött, míg az első meg az utolsó a következő táborhelyre ér? Aztán hova „parkolták volna le” ezt a rengeteg kocsit, szekeret? És mennyi egy szekér sebessége? 2 kilométer óránként? Naponta csak 10-15 kilométert lehetett volna így megtenni, aztán nap mint nap újra tábort verni, megtalálni az ehhez megfelelő helyet, úttalan utakon, erdőn-mezőn keresztül, miközben egyébként meg állítólag menekültünk. Hogy nem egy tömbben, hanem kisebb csoportokban jöttünk volna? És akkor hogyan védekeztünk volna a besenyőktől?
Nyilvánvalóan ez a honfoglalás úgy ahogy van hülyeség, mint ahogy az is, hogy a besenyők támadásaitól menekülve ideértünk a Kárpátok közé, ahol aztán már meg tudtuk magunkat védeni, mert eszerint pontosan ismertük a Kárpátokat oda-vissza minden irányban, tudtuk hogy hol az a határ, ahol fel kell állítani a védelmet. Addig csak menekültünk és menekültünk, utána meg pár évtized múlva (szintén e félrevezető propaganda szerint) mindenki tőlünk rettegett itt Európában. Nem, ez a bizonyos honfoglalás úgy ahogy van nem igaz, mi magyarok mindigis itt éltünk a Kárpátok között, békében sokféle néppel, sokféle szláv néppel együtt.
De akkor kik jöttek ide? Hiszen a krónikák valóban beszélnek a magyarok bejöveteléről. Nos, ami viszont teljesen logikus, hogy Atilla halála után Csabának családon belüli viszály miatt mennie kellett, vissza a másik hazánkba a Tarim-medencébe (ahol ma az ujgurok élnek), vissza nagyapjához, akit Kölcsey is megemlít a Himnuszban „...Bendegúznak vére...”, majd hallva az itteni hírekről, Csaba leszármazottjai Álmossal majd halála után Árpád vezetésével jöttek vissza ide. Tehát akkor csak maga a család jött vissza a seregével, és azért beszélnek „magyarok bejöveteléről”, mert így ezáltal egy magyar nemzetség, a Turul vette újra át e térség vezetését.
Így pedig már az egész teljesen életszerű, hiszen lóra pattanva, némi szekér kísérettel (ami a szükséges felszereléseket és élelmet hozta, no meg nem voltak kívülről várható komoly támadások sem), az akkori körülményekhez képest gyorsan ideérhettek. Persze, a szekerek sebessége így is annyi volt amennyi, de alapvetően sokkal hosszabb utat tudtak megtenni, más egy sereg sebessége és mozgékonysága, mint ha egy nagy tömegű lakosság vándorolna, nem kellett munkaképtelen emberek tömegét magukkal cipelni, nem volt szükség túl sok szekérre sem, és ez így gyorsabb haladást jelentett. Aztán amikor Árpád a seregével ideért, itt a magyarul beszélő, magyar lakosság fogadta, Árpádék pontosan ismerték az országot, tudták hol vannak a határok, hol tudják azt a legkönnyebben megvédeni, ami meg a későbbi hadjáratokat illeti, azok nem valamiféle rabló hadjáratok voltak – mert a lakosságot nem érintették – hanem csak a rendet állították vissza, miszerint újra a Turul nemzetség vezeti ezt az országot, és ezt tudtára kellett adni azoknak, aki ezt nemigen akarták elfogadni.
Így pedig már az egész teljesen életszerű, hiszen lóra pattanva, némi szekér kísérettel (ami a szükséges felszereléseket és élelmet hozta, no meg nem voltak kívülről várható komoly támadások sem), az akkori körülményekhez képest gyorsan ideérhettek. Persze, a szekerek sebessége így is annyi volt amennyi, de alapvetően sokkal hosszabb utat tudtak megtenni, más egy sereg sebessége és mozgékonysága, mint ha egy nagy tömegű lakosság vándorolna, nem kellett munkaképtelen emberek tömegét magukkal cipelni, nem volt szükség túl sok szekérre sem, és ez így gyorsabb haladást jelentett. Aztán amikor Árpád a seregével ideért, itt a magyarul beszélő, magyar lakosság fogadta, Árpádék pontosan ismerték az országot, tudták hol vannak a határok, hol tudják azt a legkönnyebben megvédeni, ami meg a későbbi hadjáratokat illeti, azok nem valamiféle rabló hadjáratok voltak – mert a lakosságot nem érintették – hanem csak a rendet állították vissza, miszerint újra a Turul nemzetség vezeti ezt az országot, és ezt tudtára kellett adni azoknak, aki ezt nemigen akarták elfogadni.
Viszont az is egyértelmű, hogy a Turul-nemzetség visszajövetele után, jöhettek utánuk családok is, de egy-egy család szintén gyorsabban tud haladni, mint ahogyan egy nagy tömeg vándorolna. Mobilabbak voltak és akkor indultak el amikor nem volt babát váró nő, újszülött vagy beteg a családban, nem voltak háborús viszonyok, elindultak tavaszelőn olvadáskor, majd megérkeztek ide még a tél beállta előtt. „Apám, anyám, mi útnak indulunk. Az a hír járja hogy a Kárpátok között újra jó világ van, megyünk oda, ahonnan annak idején ükapáink eljöttek” – mondták a fiatalok és útnak indultak. Ez most is valahogy így van, ha egy fiatal vagy fiatal pár úgy érzi hogy valamiért máshova kell költözniük, akkor útnak indulnak és ott alapítanak családot, vagy útnak indulnak amikor ehhez a gyerekek már elég nagyok, de az effajta lakosság költözés mindig teljesen normális része volt az életnek.
Összegezve: Mi magyarok mindig itt éltünk a Kárpát-medencében, és akkoriban a Turul-nemzetség jött vissza, majd utánuk sokan, Atilla is ugyanúgy a királyunk volt, mint Istvántól Mátyásig mind, és a „honfoglalás” mint olyan, a finnugor elmélettel és „Árpád-ház” kifejezéssel együtt csak egy kitaláció.
Ami mostanság velünk kapcsolatban folyik a világban, az nem más mint amikor egy beteglelkűek által uralt közösség, a bölcs és teljesen tiszta tudatú öregemberrel azt akarja elhitetni, hogy ő buta, szenilis és már rokonai sincsenek, aki csak nemrég tévedt ide, a nagyon okos és művelt emberek közé. De hamarosan el fog jönni az igazság pillanata, egyre több testvérnép ébred fel hogy ők is rokonaink, közöttünk egyre többen fogják felismerni hogy valójában kik vagyunk, milyen valódi értékeink vannak, és a valódi gyökereink hova vezetnek, hogy a történelem során önszántunkból soha senkit sem bántottunk, és aztán majd a világban az emberek is el fogják fogadni, hogy élnek közöttük valakik – mi – akiknek a múltja messze túlmutat a legtöbb nép történelmén, de ez az ősi nép tudja magáról hogy a kor nem érdem és nem jár kiváltságokkal, hanem csak egyszerűen egy idő adta állapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése