Quo vadis Homo Hungariqus 7. (Meghamisított történelem)

Meghamisították a történelmünket. Az európai történelem nem úgy volt, mint ahogyan ezt tanították nekünk és ahogyan azt tartja még most is a hivatalos történelem tudomány. Egyre többen vallják azt, hogy a középkorban körül-belül 300 év egy kitalált időszak ami nem létezett. Ezt egy német történész, Heribert Illig 1998-ban megjelent könyvében vetette fel először, mert problémásnak találta a Kr.u-i VII-IX. századok történelmét. Az ő megállapítása szerint 614 augusztusától 911 szeptemberéig terjed ez a kérdéses időszak. Sokakban felmerülő kérdés, hogy miért 297 évet számoltak hozzá, sokkal egyszerűbb lett volna kerek 300 évet hozzáadni, amire a magyarázat az hogy 611-ben kezdték el a naptár átírását, amivel végül 614-re végeztek.
Persze ilyenkor a hitetlenek fel is hördülnek rögtön, mert ugyan hogyan tehették volna meg ezt, majd folytatják az érvelést, miszerint mi szüksége lett volna erre bárkinek is, például mi változna, ha ma átírnák a dátumot és január elsején nem 2013, hanem 2313-at írnánk?
Erre a válasz: Nyilván ez most semmit sem változtatna a dolgokon, de most most van, akkor meg akkor volt, és ma egészen más a helyzet, mint akkor volt. Az ezt az időszakot kutatók már pontosan tudják, hogy Bizáncban miért toldották be ezt a közel 300 évet a történelembe, amivel aztán több népnek csináltak dicsőséges évszázadokat és dicső múltat, míg más népeknek (mint nekünk is) meg ezzel vették el a múltját és ebbe a 300 évbe olyan időszakot kreáltak nekik, amire távolról sem lehetnének büszkék.
A 300 év betoldása egyébként egyszerű volt, akkoriban Európaszerte szinte csak a kolostorokban voltak írástudó emberek, ott meg vasfegyelem volt, sőt a kolostoron kívülre se nagyon tudtak kimenni az ott élők.  A történelem hamisítók az ezt megelőző időszakot kicsit tovább nyújtották, az ezt követőt kicsit előrébb hozták és csak egy kisebb közbenső részt kellett valamivel kitölteni.

De mik is igazolják ezeket a kitalált évszázadokat? A matematika, építészeti, régészeti, írásos emlékek és logikus érvek. Amikor XIII.Gergely pápa 1582-ben átíratta a naptárt  joggal, mert a tavaszi napéjegyenlőség már nagyon eltért a március 21-től  akkor csak 10 nappal tekerték előrébb a naptárat, holott a Julius Cézár által Kr.e. 45-ben bevezetett Julianus-naptár hibája miatt  ekkor már betoldva ezt a 300 évet, 1582-t írtak  már 13 (pontosabban 12,7) nap eltérés eltérésnek kellett volna lennie. Kr.e. 45-től 1582-ig az 1629 évet tenne ki, vagy a kitalált közel 300 év nélkül 1629-297 az csak 1332 év. 1629 vagy 1332? Ezzel a 297 év különbséggel jól látható a 10 vagy 13 nap eltérés problémája.
Tulajdonképpen ennyi is elég lenne az érvekhez, hiszen ez mindent igazol, azonban soroljuk tovább: Az építészet alakulása olyan, mintha ebben a három évszázadban megállt volna a fejlődése, változása. A művészettörténet ebből az időszakból egy csomó régészeti emléknek nem tudja pontosan meghatározni a korát, illetve nagyon tág, több évszázados időszakot határoz meg mint feltételezett forrásidőszak. Nincsenek hiteles írott emlékek ebből az időből, és Bizáncban ahol akkoriban mindent lejegyeztek, ebből az időszakból mégsincsenek írásos dokumentumok, amit úgy igazolnak hogy Bizáncban ebben az időszakban állítólag tilos volt  és írni képeket rajzolni-festeni.
Általában a történelem folyamát nézve, az ezt a közel három évszázadot megelőző és követő történelem szinte pontosan összekapcsolható egymással, amire jó példa a magyar történelem: Az állítólagos 895-ös árpádkori honfoglalást ha 300 évvel visszadátumozzuk, akkor mindez az 500-as évek végén történt, ami megegezik a hivatalos történelem avarkori honfoglalásával, tehát a kettő az ugyanaz. Attila élt 406-tól 453-ig, akinek fia Csaba, az ő fia Ed, Ed fia Ügyek, az ő gyermeke Előd, az ő fia Álmos, ami öt generáció. Ez generációnként 30 évvel számolva 150 év, ami a 400-as évek közepétől a VI.század végéig tart, tehát így Attilától Árpádig megvan a családi folytonosság.

De nézzük, mely népeknek kedvezett ez az időátírás: A Karoling-birodalom mint olyan, Nagy Károllyal együtt  ha ezt a 300 évet kivesszük a történelemből  szinte nem is volt. Alig létezett a Longobard-birodalom, a vizigótok, Kazár-birodalom, Dacia és a nagy Szláv-birodalom. Nyilván mindezek ellen, az ezekben az országokban élők kézzel-lábbal tiltakoznak, hiszen ennek a 300 évnek a megkérdőjelezése az ő dicső múltjukat is kétségbe vonja.
És kiket állít be negatív szereplőként ez a 300 év? Akkor volt az arabok nagy terjeszkedése, akik akkor évszázadokon keresztül csak feldúltak és leromboltak és a vikingek is hódítottak, bár ők előtte is meg utána is békésen halászó-földművelő népként éltek, és emiatt a 300 év miatt kiesik a magyar történelemből is a folytonosság.
A most még hivatalos történelemben erre az időszakra esik az Avar birodalom is, ami azért érdekes, mert a magyar krónikákban az avar kifejezés nem létezik. Úgy vélem Atilla volt az első királyunk, és Árpád idejében nem honfoglalás történt, hanem az itt élő magyarokhoz (akiket ez a meghamisított történelemben avaroknak neveznek), keletről visszajött először Árpád a seregével és így a Turul nemzetség, ami után persze jöhettek vissza olyan magyar családok is, akiknek az ősei Atilla halála után elmentek innen.

Forrás: Pap Gábor - Kitalált középkor 1.
Pap Gábor - Kitalált középkor 2.

TBK – új típusú biodízel (Thész János, Boros Béla, Király Zoltán)

A hagyományos biodízelhez képest nem keletkezik melléktermék, s nem csak repcéből, de napraforgóból is előállítható Thész János, Boros Béla és Király Zoltán találmánya.
A bioüzemanyagok alternatívát jelentenek a fosszilis üzemanyagokkal szemben, mivel ez utóbbiak mennyisége véges, előbb-utóbb elfogynak. Ez persze jó néhány évtized múlva fog csak bekövetkezni, és nem az emberi előrelátás az elsősorban, amely a bioüzemanyagok bevezetését már most propagálja, hanem a mindenki számára egyre inkább nyilvánvalóvá váló klímaváltozás. Az üvegházhatás elsődleges előidézője az üzemanyagok elégetése során keletkező szén-dioxid. Ugyan ez a gáz nélkülözhetetlen a vegetáció fejlődéséhez, a fotoszintézishez, de az évmilliókig többé-kevésbé állandónak mutatkozó szén-dioxid koncentrációt az emberiség a fosszilis üzemanyagok elégetésével egyre erőteljesebben növeli. Belátható, hogy ha mondjuk a napraforgó magból kisajtolt olajat égetjük el a kőolaj helyett, akkor az így keletkező szén-dioxidot a napraforgó következő generációja fel fogja használni az ő fejlődéséhez és így tovább. Tehát a megújuló üzem-anyagok használata esetén nem növeljük a légköri széndioxid koncentrációt, mert ez az anyag ilyen értelemben körforgást végez. Így a bioüzemanyagoknak számos fajtája létezik a közönséges tűzifától kezdve az állati trágyából kinyerhető metángázon át a napraforgóból, repcéből és számos más növényből kisajtolható olajokból készíthető üzemanyagokig bezárólag, mint amilyen a biodízel is. Ez utóbbi gyakorlatilag egyenértékű helyettesítője a gáz- vagy dízelolajnak. Hasonlóan, a bioetanol, mely erjesztéssel készül kukoricából, cukornádból, a benzinüzemű járművek üzemanyaga lehet, bár így 30 százalékkal csökken a motor teljesítménye.

Forrás és bővebben: feol.hu

Passzív tumorellenes védelmi rendszer (Kulcsár Gyula)

Dr. Kulcsár Gyula biokémikus, orvosegyetemi adjunktus, rákkutató többéves kutatómunkája során új tudományos felfedezést tett a szervezet daganatellenes védekezésével kapcsolatban: felismerte, hogy nem az eddig ismert immunrendszer, hanem egy speciális védekező rendszer az, amely elpusztítja a rendellenessé váló sejteket. Az elméletet megalkotta, majd 1987-ben megkezdett kutatásaival bebizonyította a Passzív Tumor-ellenes Védelmi Rendszer létezését, meghatározta összetevőit és mechanizmusát. Kísérletei alapján arra a megállapításra jutott, hogy a szervezet keringési rendszerében állandóan jelen lévő anyagoknak (néhány aminosav, bizonyos vitaminok, sejt anyagcsere intermedierek, stb.) van döntő jelentőségük a tumor-ellenes védelemben. A szervezet e tumorellenes védelmi rendszerét alkotó hatóanyagok keverékének szelektív tumorsejtölő hatását sejtkultúrákon és állatokon végzett kísérletekkel igazolta, eredményeit nemzetközi tudományos közleményekben publikálta. A Dr. Kulcsár Gyula felfedezésén alapuló szabadalom a világ számos országában bejegyzésre került, az Európai Uniótól Koreáig.
Kulcsár doktor a tudomány által korábban feltárt tények újszerű alkalmazásából vonta le azt a következtetést, hogy a szervezetben létező daganatellenes védelmi rendszer lényegében az immunrendszertől függetlenül működik.
Abból az ismert tudományos tényből indult ki, hogy az immunrendszer korlátozott működésekor (immunszupresszió), vagy az immunrendszer teljes összeomlásakor (pl.: AIDS) csak néhány daganatfajtának: elsősorban a Kaposi szarkómának, és a non-Hodgkin limfómának nő meg a gyakorisága. Az is köztudott, hogy a tumorok többsége nem immunogén.
Ha ezt elfogadjuk, s azt is tudjuk, hogy mindenkiben folyamatosan keletkeznek rákos sejtek, akkor a szervezetben működnie kell egy, az immunrendszertől független daganatellenes védelmi mechanizmusnak, amely mivel a szervezet bármely pontján hatnia kell általános hatású, felügyeletszerű rendszer. Logikus az is, hogy egy ilyen rendszer hatóanyagainak a keringési rendszerben kell lenniük. Kulcsár dr. szerint az a korábban ugyancsak ismert tény a megoldás kulcsa, hogy az egészséges sejtek a keringési rendszerben található anyagokból csak az életműködésükhöz szükséges mennyiséget veszik fel, a tumorsejtek azonban korlátozás nélkül halmozzák fel ezeket az anyagokat. Így a tumorellenes védekezést biztosító anyagok is olyan nagy mennyiségben juthatnak a tumorsejtekbe, hogy azok a kóros sejtek pusztulását okozzák.
A védekez
őrendszer anyagainak, vagyis a hatóanyagoknak ezt az együttes hatását nevezzük Passzív Tumorellenes Védelmi Rendszer /PTVR, angolul PADS/. A feltaláló sejtkísérletei során meghatározta a Védelmi Rendszer összetevőit, mégpedig úgy, hogy magukkal a tumorsejtekkel válogattatta ki a hatásos anyagokat. A válogatás kritériuma szerint azok voltak hatásosak, amelyek egymás hatását szinergikusan erősítve a tumorsejteket elpusztították. A keringési rendszer 89 anyagát vizsgálta meg Kulcsár dr., amelyekből 16-ot talált hatékonynak. A hatóanyagok között egymástól teljesen eltérő kémiai szerkezetű aminosavakat, (metionin, fenilalanin, triptofán, arginin, hisztidin, tirozin), vitaminokat (aszkorbinsav, riboflavin, piridoxin, biotin), monoszaharidokat (mannoz, deoxy-d-ribóz), és sejten belüli intermediereket (almasav, hippursav, orotsav) valamint nukleobázist (adenin) határozott meg.
A hatóanyagok keverékével számos sejtkísérletet végzett Kulcsár dr. Megállapította, hogy a tumorsejt elleni hatás nem proliferációgátlás (osztódásgátlás), hanem sejtpusztítás eredménye (direkt hatás). Az általa vizsgált valamennyi több mint tíz, többségében humán egymástól nagyon eltérő sejtvonal esetében, a keverék hatásos volt (általános hatás). A citosztatikumokra (kemoterápiára) rezisztens sejteket is képes volt a keverék elpusztítani. Az egészséges sejtekre nézve a keverék még abban az esetben sem volt mérgező, ha azok gyorsan osztódó sejtek voltak (szelektív hatás). Összegezve kijelenthetjük, hogy a hatóanyag-keveréknek direkt, általános és szelektív tumorsejtölő hatása van. A Kulcsár dr. által elvégzett állatkísérletek is igazolták a keverék daganatellenes hatását. Az egérkísérletek szignifikáns túlélés-növekedést, valamint a tumor-növekedés csökkenését mutatták.
A kutató további sejtkísérletekkel vizsgálta a keverék daganatellenes hatásának mechanizmusát. Megállapította, hogy a ráksejtek apoptózissal, programozott sejthalállal pusztulnak el. Az apoptózis mértéke a hatóanyagok mennyiségével és a hatás időtartamának növelésével fokozható.
A kísérletek eredményeiből levonható az a következtetés, hogy minél erősebb a védelem, (minél nagyobb a védekezőrendszert alkotó hatóanyagok koncentrációja) annál gyorsabb a ráksejt-pusztulás, vagyis a sejtpusztulás sebessége a védő anyagok koncentrációjától függ.
2009-ben megjelent Dr. Kulcsár Gyula legfrissebb összefoglaló  tudományos szakcikke a Cancer biotherapy and radiopharmaceuticals, A journal of new cancer treatment and imaging című elismert szaklapban.
Itt olvashatja! http://kulcsargyula.hu/doc190/
Dr. Kulcsár Gyula elméletét teljes mértékben alátámasztó cikk látott napvilágot nemrégen a HVG oldalain.
Forrás: Kulcsargyula.hu

Quo vadis Homo Hungariqus 6. (Hamis utakon 2.)

Mi is hiszünk valamiben, de most hamis úton járunk. Mindenkinek szüksége van a hitre, aminek a gyökerei a nép történelmében vannak benne, és ha egy nép nem az igaz történelmét tudja magáénak, akkor a hite sem lesz valóságos, és akkor ezzel a jövőképe is hamissá válik. Meghamisították történelmünket, meghamisították a hitünket, ezáltal az egész mibenlétünket. Az elmúlt kétszáz évben, mindig volt olyan hatalom amelyiknek érdeke volt ennek a hamisságnak a fenntartása.
Az emberi psziché roppant érzékeny műszer, bárkivel könnyen el lehet hitetni hogy ő egy őrült, elég csak néhány általa hitelesnek vélt személytől ezt hallania, meg kell pár valódinak tűnő bizonyíték, amivel az őrültségét igazolják, és onnantól ez az ember már olyanná is válik, őrültként fog cselekedni és annak fogja magát érezni.
A hamis létünk ideológiájának a csúcspontja az, amikor azt mondják rólunk, hogy a magyar a magyart utálja a legjobban. Tökéletes munka, mert aztán így is lett, a magyar elkezdte utálni a magyart, ...hiszen ő is utál engem és mondják ne bízz a magyarban, és nem bízunk meg egymásban és persze mindig meg is találjuk az ezeket igazoló bizonyítékokat.
Azonban amikor öntudatlanul cselekszünk, akkor azt tesszük amit normális helyzetben  enélkül a pszichológiai megdolgozás nélkül  tennénk. '89-ben is egyből ment sok magyar segíteni Romániába, és nem csak azért mert ott is élnek magyarok, de ha egyébként csak ezért tettük volna, akkor ezzel már össze is dőlt az az elmélet, hogy a magyar a magyart utálja a legjobban. Egy magyar alapjában véve bármikor bárkinek segít, ez az ami önmagából a magyarságunkból fakad, nem pedig a mindenkinek  legjobban a saját fajtájának  az utálata.
Azt gondolom, hogy újra bíznunk kell egymásban, és elhinni hogy ez a bizalmatlanság és egymás utálata, egy kívülről gerjesztett állapot. Lassan, ahogyan újra lesz bizalom, az úgy fogja saját magát felépíteni a magyarságban.

Zemplén-féle elszappanosítás és cukorlebontás (Zemplén Géza)

Zemplén Géza Trencsénben született 1883.október 26-án. A kitűnő érettségi bizonyítvány, három idegen nyelv biztos tudása és bátyja (Zemplén Győző) szereplése zöld utat biztosított Zemplén Gézának a budapesti Eötvös Kollégiumba történő felvételéhez.
Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte, ahol olyan kiváló oktatói voltak, mint Lengyel Béla, Winkler Lajos, Than Károly és Eötvös Loránd. Az ő oktatói munkájuk is hozzájárult ahhoz, hogy a tehetséges fiatalembert 1904-ben az egyetem rektora kémiából mint főtantárgyból, ásványtanból és növénytanból mint melléktantárgyból summa cum laude bölcsészdoktorrá avatta. A friss diplomás Zemplén Géza egyéves kötelező gyakorló tanári működését Than Károly mellett töltötte, ezután 1905-ben a nagyhírű selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola vegytan tanszékére tanársegéddé, majd 1906-ban adjunktussá nevezték ki. Itt készült tanulmányai közül a Fából készített czukor és alkohol” című díjat is nyert. Ebben a 100 oldalas tanulmányban Zemplén nemcsak kivételes képességeiről tett tanúbizonyságot, hanem felhívta a figyelmet fejletlen kémiai iparunkra és a nyugati országokkal szembeni elmaradottságunkra.
1907-ben állami kiküldetéssel Berlinbe küldték tanulmányútra. Itt a szerves kémia nagymesterénél, Emil Fischernél dolgozott, fő kutatási területét az aminosavak és a szénhidrátok szintézise képezte, a legjelentősebb eredménye ebből az időből az acetobróm-cellobióz szintézise. Fischerrel közös munkásságának eredményei közé tartozik két optikailag aktív prolin szintézise, egyes aminooxisavak és piperidon-származékok új szintézise. Emil Fischerrel közösen publikált eredményeinek híre itthon is elterjedt. 1910-ben történt hazatérte után a budapesti Tudományegyetem 1912-ben magántanárrá habilitálta. 1913-ban a József Műegyetem Tanácsa pályázatot hirdetett az újonnan szervezendő szerves kémiai tanszékre, ahol szeptemberben kinevezték az egyetem nyilvános rendes tanárává, ezt a tisztségét több mint negyven éven át töltötte be. Zemplén hihetetlen lelkesedéssel fogott a tudományos kutatómunkához, jóllehet a háború és az utána következő infláció miatt nem tudott megfelelő felszereléshez jutni. Fejlett biokémiai szemléletét tükrözte 1915-ben megjelent könyve Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk címen. A háború követelte anyagok előállításának és pótlásának szükségessége a szerves kémikus Zemplént gyakorlati feladatok megoldására késztette. 1915-ben lett a Chinoin gyár kémiai tanácsadója. Ebből annyi haszon származott, hogy a gyár gondoskodott a tanszék anyagokkal, edényzettel és egyéb felszereléssel történő ellátásáról. Az anyagok pótlása terén kifejtett munkásságáért a hadügyi kormányzat Zemplént népfelkelő mérnöki-alezredes cím adományozásával jutalmazta. Az ipari problémák megoldása mellett folytatta szénhidrátkémiai kutatásait, ekkor fedezte fel híres módszerét, az acetilezett cukrok Na-metilátos elszappanosítását. A Zemplén-féle dezacetilezés lényege, hogy metanolos közegben katalitikus mennyiségű nátrium-metilát jelenlétében az acetilcsoportok metil-acetát formájában távolíthatók el, és így még az érzékeny cukrok is intaktak maradnak. Az oligoszaccharidoknál is alkalmazható Zemplén-féle cukorlebontás lényege, hogy az aldehidcsoportot oximmá, majd ezt acetilezett nitrillé alakítják, a képződő anyagot pedig metanolos nátrium-metiláttal kezelik. Ugyancsak fontos felfedezése volt a glikozidok szintézise higany-acetátos módszerrel. Külön említést érdemel maradandó kapcsolata a gyógyszeriparral: a már említett és mindkét fél számára gyümölcsöző Chinoinnal ápolt kapcsolatának eredményeként számos intermedier gyártása valósult meg a Zemplén által kidolgozott eljárások alapján. Eredeti gyógyszerkutatásnak számított, hogy számos új barbitursav-származék mellett új hidantoin-származékokat is szintetizált. Munkájának elismerése sem maradt el: 1923-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1927-ben rendes tagjává választották, és 1928-ban megkapta a Magyar Tudományos Akadémia Nagydíját, a legnagyobb kitüntetést, ami magyar tudóst akkoriban érhetett. Hazai és külföldi tudományos és közéleti tevékenységére felsőbb körökben is felfigyeltek, és 1932-ben a Hunyadi Mátyás emlékére alapított Corvin-koszorúval tüntették ki. A 30-as és 40-es években ha lehet még termékenyebb volt Zemplén tudományos munkássága: Figyelme a természetben előforduló flavon-glikozidok felé fordult, és megoldotta számos vegyület szerkezetfelderítését, majd teljes szintézisét is. E vizsgálatok szolgáltattak tudományos hátteret és egyúttal biztatást a növényekben előforduló hatóanyagok izolálására és ipari hasznosítására. Munkássága elismeréseként 1940-ben a Német Kémikusok Egyesülete előadás tartására hívta meg tudós pályája kezdeti helyszínére, Berlinbe. Kutatómunkáját a II. világháború alatt is folytatta, bár a háború utolsó hónapjaiban szeretett intézete teljesen elpusztult. 1946-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjának. 1947-ben elfogadta a washingtoni Georgetown University vendégprofesszori meghívását, ahol egy évet töltött kutatómunkával. Hazatérte után súlyos betegség támadta meg. 1948-ban a legelsők közt kapta meg az először kiosztásra kerülő Kossuth-díj aranyfokozatát, és tagja lett a Tudományos Tanács öttagú elnökségének. Több mint 200 közlemény és egy nagy terjedelmű kézikönyv (Szerves kémia, 1952) hirdeti nevét. Zemplén Géza 1956. július 24-én hunyt el.

A csodálatos Balaton

Gratulálok! Két éves előkészítés után, idén augusztusban Hegyi Norbertnek, a Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítványnak és csapatának sikerült hozzávetőlegesen 35 kilométeres magasságból lefotóznia a Balatont, illetve a Dunántúl nagy részét. Mindet méghozzá úgy, hogy a verőfényes napsütésben egyszerre látszik a legnagyobb tavunk és a világűr sötétsége, a szinte felfoghatatlan távolban húzódó horizont peremén.
Érdemes az alábbi hivatkozásra kattintani! :-)