Elektromos fogyasztásmérő (Bláthy Ottó)

Előzmények: A villamos energia mérését 1889-től Bláthy világhírű találmánya tette lehetővé. 1885-ból származik Bláthy váltakozó áramú wattmérője. Ennek későbbi 1910-es változata a Kellner József-féle wattméter volt, amely a mágneses, és a dielektromos veszteségeket is pontosan mutatta. A Ganz gyár egyre több váltakozó áramú motort szállított üzletfeleinek, akik mind jobban igényelték a felhasznált energia mérését. Bláthy kísérletbe kezdett, hogy az eddig használt fogyasztásmérők hibáit kiküszöbölje.
A wattórák mérésére az Elihu Thomson dinamometrikus számlálója szolgált. Az 1888. évi párizsi kiállításon mutatták be, de bizonytalanul mért. A mérési pontatlanság viszont jelentős pénzveszteséget okozott az áramszolgáltatóknak. Egyébként is a Thomson-mérő használata feltételezte, hogy a feszültségi körben folyó áram a feszültséggel arányos és azonos fázisú.
A feladat tehát adott volt: olyan számláló szerkesztése, amelyiknek fordulatszáma követi a mindenkori terhelést (azaz a fékezőnyomaték függjön a fordulatszámtól), mert a fordulatszám arányos a fogyasztott munkával. Minőségileg pedig meg kellett oldani, hogy a számláló a névleges terhelés 0,5-1%-ánál biztosan induljon, és terhelés nélkül, még 120%-os feszültségnél se járjon üresen. (hiszen P=U*I*cosφ, és ha I=0, akkor P=0!) Bláthy 1889 márciusában kiadta a gyártási utasításokat és 1889 végére a Ganz-gyár forgalmazta a világon az első, indukciós elven működő váltakozó áramú fogyasztásmérőket. Az első darabok súlya 20–25 kg között mozgott, a forgatónyomaték 100 cmgr, saját fogyasztás 17 W, fordulatszám 240 fordulat/perc volt. Ezt később csökkentette Bláthy: forgatónyomaték 35 cmgr, fogyasztás 6-7W, fordulatszám 100 fordulat/perc, a forgórész vörösréz tárcsából készült. A forgórész súlya a Thomson számlálókkal összehasonlítva, annak 1/10 része volt. Bláthy mintegy 77 szabadalma közül 27 a számlálógyártással kapcsolatos!
Működése: A készülék hajtóelemét a Ferraris tárcsa képezte. Bláthy jól választotta meg az áram és a feszültség mágneses tere között a 90°-os fáziseltolást. A számláló így a tiszta wattórákat mutatta a terhelés fáziseltolásától függetlenül. A későbbiekben ez lett minden számláló alapelve. A Bláthy-féle indukciós számláló, bár számlálólapja a korabeli szokások szerint amperórákra volt osztva, mégis mutatta a wattfogyasztást a 90°-os fáziseltolás révén. Bláthy ugyanis mágneses mellékzárral vezette át az (így nem teljes) áramkör fluxusát a forgórészen. Ez korszerű megoldásnak számított, mert a konkurencia ezt párhuzamosan kötött ohmikus és soros kötésű induktív ellenállásokkal tudta megoldani.
Továbbfejlesztése: A fejlesztés újabb sikereként 2 évi munka után megjelent az „N” típusú fogyasztásmérő egyenáramra. Az olcsó, 3 kg súlyú mérő kiállta a versenyt a hasonló 6–7 kg súlyú külföldi mérőkkel szemben. A Ganz-gyár eközben lemaradt a váltakozó áramú mérők fejlesztésében. Déri Lajos, és Bláthy ekkor ismét munkához láttak. Az új típus 1913 nyarára készült el. Bláthy, még egy kézzel összeállított prototípussal azonnal elutazott Rómába, s az Anglo-Romanának bemutatta az új mérőt. Néhány napi vizsgálat után egy levelet írt haza, melyhez egy 5000 darabos megrendelés volt mellékelve!
A II. világháború után a Ganz gyár államosításra került. A Ganz Árammérőgyár N. V. 1948. november 1.-el kivált a Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Wagon- és Hajógyár Rtból. Az ÁMGY Gödöllőre költözött. A háború miatt elmaradt fejlesztést Vecsei Géza, és Mondl Ferenc vette át. Az eredményes fejlesztésért 1955-ben Kossuth-díjban részesültek. Az új konstrukciókat már tipizált alkatrészekből, nagyüzemi módon állították elő.

Igeidők a magyar nyelvben 3. (Az időhöz nem köthető igeidők)

Többféle álláspont van abban a kérdésben, hogy milyen szempontok alapján lehet egy-egy igeragozást külön igeidőknek tekinteni. Az igeidőkkel foglalkozó bejegyzéseink abból indulnak ki, hogy ha sok nyelvben külön igeidőnek tekintik például a jelent és a folyamatos jelent – holott mindkettő a jelenben történik – akkor a magyarban miért nincs ez a fajta felosztás, ezért bármennyire is azt tanították nekünk évtizedeken át, hogy a magyarban csak három igeidő van, ez talán mégsem így van.

Az eddigi igeidőkkel foglalkozó bejegyzések folytatásaként most essen szó a magyar nyelv időhöz nem köthető igeformázásairól. Azt gondolom, hogy ahogyan például az angolban megkülönböztetünk jelent és folyamatos jelent, I work, I'm workingén dolgozok, én éppen most dolgozok, úgy több külön igeidőt különböztethetünk meg a magyarban is.
Az előző két bejegyzés tizenhat igeideje után következzen további négy, ezek pedig az időhöz nem köthető, az időket átfogó cselekvéseket jelentik, amit a szokni segédige múlt idejű formájával és a főnévi igenévvel képezünk.
Szoktam vásárolni. Ez ugye vonatkozik mindhárom időre, elfordult a múltban is, mostanában is, és a jövőben úgyszintén elő fog fordulni. Ennek is négy különböző formáját ismeri a magyar nyelv és ez a négy különböző forma ugyanabból ered mint a többi időben is, azaz befejezett/befejezetlen és határozott/határozatlan formái vannak.
„Szoktál leckét írni  Szoktad ezt írni  Meg szoktad írni a leckét  Meg szoktad ezt írni.
Így egymás mellé téve a négy különböző megfogalmazást, jól látható a közöttük lévő különbség.
Azt gondolom, az hogy a magyar nyelvben csupán három igeidő létezik, az hazugság. Ahogyan más nyelvekben is hasonlóan különböztetünk meg többféle múlt-, jelen- és jövőidőt, ilyen megközelítésben a magyar nyelvben is sokféle (azaz húsz) igeidőről beszélhetünk. Hatféle múltidő, ötféle jelen- és jövőidő, valamint négy időhöz nem köthető igeidő van nyelvünkben.
Amikor erről beszélgetek másokkal, akkor sűrűn előfordul, hogy miután ezekkel az érvekkel nem nagyon lehet vitatkozni, akkor a beszélgetésben jön a fordulat, és az addig a magyar nyelvben csupán három igeidő mellett érvelő és ezzel a nyelvünk csökevényességé igazolni akaró beszélgetőpartner átvált, és arról kezd el beszélni hogy különben is teljesen lényegtelen hogy egy nyelvben hányféle igeidő van, egy nyelv nem lesz attól több vagy kevesebb, hogy hányféle igeideje van.
Véleményem szerint ez nem több vagy kevesebb kérdés, hanem egy nyelv minél ősibb, annál árnyaltabban lehet azon a nyelven kifejezni dolgokat, amibe egy-egy ige időbeli elhelyezése is beletartozik.

Az igeidőkkel foglalkozó bejegyzések egyben itt lentebb az Igeidők a magyar nyelvben” címke alatt találhatóak meg.