Napszakok

Nyelvünk színességét bemutatandó, nézzük végig hogy a napnak a részeit hányféleképpen tudjuk nevükön nevezni! A nap 24 órájának két fő része, a NAPPAL, amikor együtt élünk a Nappal, és az ÉJSZAKA, az éjnek a szaka, és amik e kettőt elválasztják egymástól, az a NAPKELTE és a NAPNYUGTA. De aztán ha apránként végigmegyünk a 24 órán:

Amikor a Nap fénye feltűnik, az a HAJNAL HASADTA,

és amikor a Nap már látszik valamennyire a látóhatáron, az a HAJNAL.

Ha Nap már teljes egészében a látóhatár fölé ér, akkor eljött a KORA REGGEL,

majd jön a REGGEL.

Valamikor kilenc óra körül lesz délelőtt, egészen pontosan először KORA DÉLELŐTT,

majd DÉLELŐTT,

és a KÉSŐ DÉLELŐTT.

Mikor a Nap delelőre ér, akkor van a DÉL, ami ugyan csak egyetlen percet vagy pillanatot jelentene, de valójában ezt valahol 3/4 12-től 3/4 1-ig szoktuk délnek nevezni,

majd ahogyan a dél előtt volt a délelőtt, úgy a dél után jön a délután, és pont úgy mint a délelőtt, először KORA DÉLUTÁN egy és két óra között,

majd DÉLUTÁN,

és amikor a Nap eléri a látóhatárt, akkor lesz KÉSŐ DÉLUTÁN.
Mindazokat az időket amik a reggel után és az este előtt vannak, egyszóval úgy is nevezhetjük, hogy NAPKÖZBEN, 

majd beesteledik, a Nap már nem látszik, de a fénye még igen, ez a KORA ESTE ideje,

és aztán itt az ESTE. Csak a csillagok fénylenek és a Hold világít, ha az nem a Nappal rótta körét együtt nappal,

már sokan nyugovóra tértek,  így KÉSŐ ESTE már csak kevesen vannak ébren,

végül eljön az éjnek az időszaka, az ÉJSZAKA.

Dinamó elv (Jedlik Ányos)

Dinamónak nevezzük azokat a forgó átalakítókat, amelyek mechanikai energiából egyenáramú villamos energiát állítanak elő.

A dinamó elvet Jedlik Ányos találta fel 1861-ben, azonban tőle függetlenül a német Ernst Werner von Siemens szabadalmaztatta elsőként 1866-ban. 1867-ben Charles Wheatstone szintén kijött egy dinamó-elvvel, csak ő párhuzamos kapcsolást javasolt. A mozgási indukciót hasznosítja feszültség létesítésére, mert az erős mágneses térben mozgatott villamos vezetőben feszültség jön létre. A keletkező feszültség nagyságát állandó mágneses térerősségnél és távolságnál a mozgás sebessége határozza meg.

Minden korábban mágneses hatás alá került vastestben valamekkora visszamaradó (remanens) mágneses tér van jelen. Ha ebben a gyenge mágneses térben egy vezetőt mozgatunk, és a vezetőben létrejövő feszültséget a vastest körüli tekercsre kapcsoljuk, növelni tudjuk a vastestben az erővonalak számát. A sűrűbb erővonalak között mozgatott vezetőben már nagyobb feszültség indukálódik, így nagyobb áram folyik, ami aztán ismét a vastest erővonalainak a számát növeli. Az öngerjesztés addig növekedhet, amíg a vastest mágnesesen telítetté nem válik; vagy addig, amíg a visszavezetett gerjesztőáramot nem korlátozzák valamilyen szabályzóval.

Az 1960-70-es évekig a gépjárművekben dinamót alkalmaztak a jármű villamosenergia ellátásához.

Ezeknek a dinamóknak a hatásfokát a mágneses szórás csökkentésével javították. Ehhez a gép fogórészét lágyvasból készítették, amely a mágneses fluxust jól vezeti. A fogórész hosszanti hornyaiba szerelték a tekercseket, amelyben a feszültség indukálódik. A tekercsek végeit a forgórész egyik végén lévő kommutátor szeletekhez kötik. A kommutátorral szemben álló kefék vezetik el a létrejött áramot. Az áram egy részét a feszültségszabályzó vezeti vissza az állórész tekercseihez, hogy a gerjesztést növelni lehessen.

A dinamókat a fajlagosan nagy súly, a kommutátor és a kefék alacsony élettartama, valamint a generátorokhoz képest kisebb teljesítmény és hatásfok szorította ki a használatból. A generátor által előállított váltakozó feszültséget már a készülékben egyenirányítják és így hasznosítható.

Ha magát a dinamót egy villamos motor hajtja meg, akkor motordinamóról beszélünk. A motordinamó ily módon alkalmas váltakozó feszültség egyenfeszültséggé való átalakítására, illetve DC-DC konverterhez hasonlóan képes előállítani egy adott nagyságú egyenfeszültséget (ilyenkor a meghajtó motor is DC motor). Motordinamókat használtak többek közt régebbi villamosoknál, pl. az UV-k és az ipari csuklósok is eleinte motordinamóval lettek szállítva, amiket az évek során az ICS-kben lecseréltek ún. statikus átalakítóra (feszültségszaggatós tápegység), illetve a későbbi UV kocsik már alapból ezt a berendezést tartalmazták.

Forrás: Wikipédia

Allergofilter (Vajai lászló)

Vajai László, az Allergofilter feltalálója 1956-ban született Budapesten.

Szakmai tanulmányait a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen (okleveles gépészmérnök, termelési rendszerszervező diploma és okleveles gépipari gazdasági mérnök), valamint a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (okleveles pénzügyi szakközgazdász) végezte.

Pályafutása során több nagyvállalatnál dolgozott szervezési osztály-vezetőként, illetve pénzügyi igazgatóként, emellett szervezési és egyéb közgazdasági témákban rendszeresen folytatott szakmai publikációs tevékenységet a nyolcvanas-kilencvenes években, és szakmai előadásokat is tartott.

Jelenleg az 1996-ban alapított La Nella Kft. ügyvezető igazgatója – melynek meghatározó tulajdonosa – ezen kívül továbbra is részt vesz külső szakértőként nagy volumenű műszaki projektek irányításában és szerve-zésében.

Munkái mellett termékeny feltalálói múlttal is rendelkezik, több szabadalma van folyamatban illetve lajstromozva. Eddigi találmányai közül a festészeti eljárás mágneses terekkel a genfi, budapesti és bukaresti találmányi kiállításokon díjat nyert.

Forrás: allergofilter.hu