A magyar nyelv furcsaságai

Nyelvünk azért ad nekünk is némi fejtörőt, amikor sehogyan sem tudjuk megmagyarázni, hogy valamit miért pont úgy mondunk?

Ilyenek például azok a szópárok, amik bár ellentétei egymásnak, mégis sokan azt gondolják hogy ugyanazt jelentik, mint például KIES és KIETLEN, pedig nem, mert amikor azt mondjuk hogy KIES, az olyan nagyon külváros széli táj, minden harmadik oszlopon világít a lámpa, düledező kerítések, a KIETLEN meg még ennél is lakatlanabb, ahol már házak sincsenek, vagy a KÖZÖNSÉGES és KÖZÖNSÉGTELEN, mert ezeket eredetileg úgy használtuk, hogy KÖZÖNSÉGtelen, azaz senki sem kíváncsi rá, valamint KÖZÖNYséges, tehát itt a szótő a KÖZÖNY.

Azonban valóban megmagyarázhatatlan az, amikor valami szó szerinti értelmezésben értelmezhetetlen (na ezt jól megmondtam) mint például az "egyetlen". EGY + a fosztóképzője az ETLEN. Mert a kegyetlen vagy értelmetlen egyértelmű, KEGY+ETLEN, vagy ÉRT(elem)+ETLEN. De az EGYETLEN az egyedül van, az miért EGY+ETLEN?

Igeidők a magyar nyelvben 2. (Lettem...)

Többféle álláspont van abban a kérdésben, hogy milyen szempontok alapján lehet egy-egy igeragozást külön igeidőknek tekinteni. Az igeidőkkel foglalkozó bejegyzéseink abból indulnak ki, hogy ha sok nyelvben külön igeidőnek tekintik például a jelent és a folyamatos jelent – holott mindkettő a jelenben történik – akkor a magyarban miért nincs ez a fajta felosztás, ezért bármennyire is azt tanították nekünk évtizedeken át, hogy a magyarban csak három igeidő van, ez talán mégsem így van.

Előző e témával kapcsolatban írt bejegyzésemet folytatva, kiegészítve: A létigénken is látszik, hogy a magyarban voltak és vannak is az igeidőknek különféle formái. Amikor az embert megkérik, hogy ragozza el a lenni igét minden időben, akkor elsőre rávágja múlt időben, jelenben aztán jövőben: Voltam, voltál... vagyok, vagy... leszek, leszel, stb.
De hol van a lettem? Mert ezen könnyedén át tudunk siklani, pedig nem lenne szabad, tanáraink meg erre kérdésre mindig valami zavaros válasszal álltak elő, aminek a lényege a nyelvünk zűrzavarosságának és értelmetlenségének a megmagyarázása volt. Na igen az igazság egyértelmű, de ha az ember nem az igazat mondja, akkor azt erősen magyarázgatni kell. Másképpen mondva: Az egyértelmű dolgoknak nincs szükségük különösebb megmagyarázására.

A létigét kivéve az igéket a befejezett múltban, leginkább a meg igekötővel fejezzük ki, de néha más igekötőket használunk erre. Megrendeltem, elvittem, kiporszívóztam... A létigénknek azonban két egymástól egészen különböző alakja van a befejezett múlt időre és a folyamatos múltra. Ez utóbbiak: Voltam, voltál, volt, voltunk, voltatok, voltak, a befejezett múltra pedig: Lettem, lettél, lett, lettünk, lettetek, lettek. Ez befejezett múlt időt fejez ki, azaz valami a múltban befejeződött, ami előtte változott (amikor iskolás lettem), a volt múlt idejű létige pedig a múltban meglévő állandóságot fejez ki, például iskolában voltál.


Azonban tovább bővítve az igeidők sorát, az előző igeidős bejegyzésemben tizenöt igeidőt soroltam fel. Múltban, jelenben és jövőben, folyamatos, befejezett és passzív formákat, valamint a befejezett- és befejezetlen formákat határozott és határozatlan ragozással. Ez összesen tizenöt, de a múlt passzív formáján belül is van befejezett és befejezetlen forma, így ennek a kettébontásával tizenhat igeidőről beszélhetünk, ami egy példával bemutatva jól latható:

„Az ajtó le volt festveAz ajtó le lett festve. Egyértelmű a különbség. A létigét (mint más nyelvekben is) segédigeként használva különbséget tudunk tenni egy múltbéli állandó állapot (le volt festve) és egy változó helyzet (le lett festve) között.

Az igeidőkkel foglalkozó bejegyzések egyben itt lentebb az Igeidők a magyar nyelvben címke alatt találhatóak meg.

Gondolatok nyelvünkről

Amikor Ronó fiam tanult beszélni, akkor fogalmazódott meg bennem:
Ahogyan tanuljuk a nyelvünket, azzal tanuljuk meg ezt a másokhoz képest másfajta gondolkozást is. Azt a matematikánál is logikusabb gondolkodást, amivel a gondolatainkat nyelvünkön meg tudjuk fogalmazni, és ettől számunkra a matematika logikája is sokkal könnyebben érthető lesz, mint másoknak. Igen, ez egy magasabb szintű logika, mint a matematika a maga kíméletlen kétszer kettőjével, mert ott a kétszer kettő az mindig négy, de matematikai logikával nem magyarázható meg, hogy ha a só az sót, akkor a ló az miért lovat, a tó pedig miért se nem tót vagy tovat, hanem tavat. Nem magyarázható meg, de mégis tudjuk, mert logikus, és hogy mennyire logikus, azt szintén a gyerekek mutatják meg nekünk. Nem kell minden szót megtanulniuk, vagy csak akár hallaniuk, hogyan kell azt ragozni, többes számban vagy rendhagyó szabállyal használniuk, hanem egyszerűen valamiért tudják.
Logikus a nyelvünk, a maga mély-, magas- és vegyes hangrendjével, az igekötőivel, a kötetlennek tartott, de mégis nagyon szabályszerű szórendjével, a részleges- és teljes hasonulásaival mert ahogyan írjuk, meg ahogyan mondjuk, az sokszor különbözik. Megpróbálhatunk erre szabályokat felállítani és felsorolni, de azt hiszem e szabálygyűjtemény vastag könyvet tenne ki, ezért az iskolában sem tanítjuk gyerekeinknek, ezeket egyszerűen maguktól tudják. Ami írva adta, az mondva atta, ami írva mondta az mondva montamondja és mongya, a bicikli meg kimondva bicigli és ugye ezt a végtelenségig folytathatnánk de még sorolhatnánk nyelvünk logikájának, logikánál is logikusabb ösztönös gyöngyszemeit, amiket mind-mind egyszerűen csak magunktól tudunk.
Más nyelveket az azt beszélő népek alakítják, ezért lesznek azokban egymás által alig érthető nyelvjárások és születnek ezáltal újabb és újabb nyelvek. Azonban a magyarban ez fordítva van, a nyelv alakítja a nemzetet, adja meg nekünk a gondolkozásunk módját, és ezért vannak a magyarban csak árnyalatnyi, hangzásbeli eltéréssel nyelvjárások. A nyelvünkhöz tanuljuk hozzá az életet.

Nyelvében él a nemzet - mondta a bölcs; igen, a nyelvében és a beszélt nyelvével él egy nemzet, és erre a nyelvre vigyázni kell. Amellett, hogy egy nyelvnek szüksége van a folyamatos változásra, mert ha nincs benne a változás lehetősége, akkor a nyelv olyan törékeny lesz, mint egy üvegpohár, ha nem változik, akkor az azt jelenti hogy nem befogadó és ha nem befogadó, akkor megáll számára az idő, azaz meghal a nyelv. De a változások mellett ugyanúgy szükség van az állandóságra is, mert egy nyelv akkor lesz hosszú életű, ha az értékek vigyázása és a nyitottság az újra, egyensúlyban van benne.
A túlzott nyitottságon túl azonban ami egy nyelvnek mindenféleképpen ártalmas, az a leegyszerűsödése, és a magyar nyelvnek manapság ez az egyik legnagyobb veszélyforrása, mert az természetes hogy jönnek újabb és újabb szavak, kifejezések, azonban amikor a nyelvtan kezd leegyszerűsödni, az nagyon nagy baj. Vannak közismert problémák, mint  talán a legismertebb ilyen  a nák-nék hiba és emellett a magyar nyelv ugyanígy a lebutulása felé halad, amikor a tárgyesetet -t végződés nélkül használják, hibásan azt mondja: Összepakoltam a táskám ahelyett, hogy mondaná helyesen: Összepakoltam a táskámat. Nagyon sok nyelvben a tárgynak nincs is ragja, csak egyszerűen az alany és állítmány után áll, de a magyarban van. Még van. Többségünk ma már nem is tudja, hogyan lenne helyes, leugrok a közértbe, vagy leugrom a közértbe, vagy már sokan mondják hibásan a párosszerveket többes számban fájnak a kezeim”, vagy fáznak a füleim vagy mint a film címét Júlia szemei-nek fordították, Júlia szeme helyett.
A nagy baj az, hogy olyan sokfelől halljuk hibásan beszélve nyelvünket  már azok is hibákkal teli beszélik ezt a nagyon szép nyelvet  akiket sokan hallgatunk, ami miatt már szinte észre sem vesszük ahogyan belénk sulykolják ezzel a rossz nyelvhasználatot. Sajnos már nem alapfeltétele a közszereplésnek, hogy a nyelvünket helyesen, választékosan tudja beszélni az ember és emellett sokszor használunk feleslegesen, a magyar helyett idegen szavakat. Mert azt műveltebbnek hiszik, ráadásul nem tudnak hangsúlyozni sem, és nem értik a szórend finom árnyalatait sem.
Próbáljunk meg magyarul magyarul beszélni, ne mindenféle idegen szavakat magyar nyelvtani szabályokkal mondatokká formálni. Most már ne az legyen a műveltebbnek tűnő, aki sok-sok idegen kifejezést használ, hanem az aki magyar szavakkal tud választékosabban beszélni, aki egy-egy gondolatot magyar szavakat használva tud megfogalmazni.

Ui: Így visszaolvasva ezt a bejegyzést, a legidegenebb szavak amiket itt használtam, az a matematika és a logika szavak voltak...